A húsvét életalakító hatása
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének húsvéti áldáskívánása.
Kiüresedő, elvilágiasodástól fenyegetett húsvétjaink miatt különösen is szükségünk van a feltámadáshit új életet támasztó erejére, és életalakító hatására.
Mi ennek a történetnek a lényege? Az, hogy Jézus Krisztus meghalt, eltemettetett, feltámadt a harmadik napon, és több tanú vallomása szerint is megjelent tanítványainak és másoknak is. Nem csupán gyalázatos emberi közreműködéssel elszenvedte a kereszthalált. Nem csak úgy tűnt, mintha meghalt volna, hanem az eltemettetésig vállalta az emberi sorsot. A neves svájci lelkész-költő, Kurt Marti írja Az üres sír című versében: „A legmélyebbre az a sír nyúlik, amely a halált temette el, így sokkal nagyobb az élet előnye”. Vagyis Isten nem dacból keltette életre Fiát, hogy visszavágjon, hanem az élet előnyének megnövelése miatt. Akkor támad fel a feltámadáshit bennünk igazán, amikor felfedezzük a saját életünkben, hogy mit meg nem tett Isten a mi életünk előnyszerzése, helyzetbe hozása, meghosszabbítása, előnyössé tétele érdekében.
Jézus Krisztus értünk vállalta a szenvedést és miattunk áldozta fel önmagát. Vagyis minden rosszra hajlásunk ellenére rólunk szól a húsvéti megváltástörténet. Az ünnep nem csak vádol minket, embereket a Krisztus keresztre feszítése miatt, hanem Isten bennünket a Krisztus feltámasztásával a húsvéti események kedvezményezettjeivé tesz: előnyben részesíti az életet. Húsvét óta sokkal nagyobb az élet előnye a halállal szemben, mint ahogyan azt mi el tudnánk képzelni.
A húsvéthoz vezető út stációi embertelenek voltak. Ott kezdenek emberivé válni, amikor feltűnnek a húsvéti történetben a Krisztus szemtanúi. A húsvéti csoda meghökkentő isteni stációkat eredményezett az életükben. Emberarcok tűnnek fel, akikben a Krisztusjelenés feltámasztotta a feltámadáshitet, és csodálkozva kiáltották-harsogták-ünnepelték: „Krisztus feltámadott! – Bizonnyal feltámadott!”
Akinek az életében megjelenik a feltámadáshit, annak ma is átrendeződik az élete. A feltámadáshit életet gyógyító erővé lesz, mert felismerteti, hogy a feltámadás az élet rehabilitálása, és az emberi élet végessége csakis a feltámadás által lehet örök életté. „Minden valóságos keresztyénség az Úr Krisztussal való személyes találkozáson alapszik, és minden keresztyén hitélet mélységét, hatékonyságát és színezetét is az szabja meg, hogy milyen volt ez a találkozás.” (Benkő István)
Jézus Krisztus halála és feltámadása kapcsán Isten is átértékelte a maga emberhez fűződő viszonyát: Fiában, Jézus Krisztusban új szövetséget kötött velünk.
Ez az Isten részéről megtörtént átértékelés sürget bennünket is. Életfolytatásunk, ilyen-olyan hitünk, lanyha érzésvilágunk, megfáradt szeretetünk revíziója elkerülhetetlen. A húsvéti evangéliummal való feltöltekezés feltámasztja a hagyomány, az evangélium, az igehirdetés, a Krisztus történetével való találkozás átértékelését. A hagyomány nem maradhat ósdi kolonc, hanem dinamizáló, újraéledő és konvertálható hozomány lesz. Az evangélium régi eseménye személyesen beteljesedő történéssé válik. Az igehirdetésből megelevenítő Ige terem. A Krisztus-esemény nem tragikus Jézus-történet marad, hanem emberiségtörténeti és üdvtörténeti csúcsponttá válik. A hit nem misztikus fantáziálás, hanem bizalmas kapcsolat lesz az élet Gazdájával.
Emiatt az átértékelődés miatt érdemes nem csak emlékezni és emlékeztetni a húsvéti örömhírre, a feltámadás üzenetére, hanem érdemes meg is élni annak életet átalakító hatását!
Dr. Fekete Károly
Az írás megjelent a Hajdú-bihari Napló, az Észak- és a Kelet-Magyarország 2016. március 26-ai számaiban.
Fotó: Szirák Sára