Jelképeiben is él a magyarság
Nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet- vallja Pécsi L. Dániel, jelképtervező-művész, akinek november 6-án nyílt vándorkiállítása, a Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség gyülekezeti termében.
A jelképtervező-művész a történelmi Magyarország területén számos településnek, egyházközségnek tervezte meg a címerét. Egyik fő szervezője volt a Magyarok II. Világtalálkozójának, és tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Iparművészeti Tagozatának. Az alkotó szerint a jó címer egy adott közösség történelmi múltját, jelenét, önazonosságát és önbecsülését úgy fejezi ki, hogy az pozitív szellemi üzenetet küldjön a jövendőnek.
A kiállítást Vajda Mária néprajzkutató, főmuzeológus nyitotta meg, aki beszédében azt mondta: a Kárpát-medencei sorsot mutatja be a tárlat. Vajda Mária szerint a jelképekre napjainkban óriási szükségünk van, mert bár egy a nyelvünk, „a jelképekből hitünk szól és köszön vissza”.
Pécsi L. Dániel jelképtervező-művész tárlatát november 24-ig láthatják az érdeklődők.
A művész így vall a Magyar Református Egyház címerérőll:
Zöld halmon áll a pelikán, aki a fölsebzett begyéből kiömlő vérrel a fiókáit eteti. Tudjuk, hogy a pelikán az önfeláldozás szimbóluma. Jelen esetben a pelikán Krisztust jelképezi, a fiókák a gyülekezetet és a kiömlő, tápláló vér pedig a hitet. Piros háttérben nap és hold szimbólumot látunk, ami nemcsak a székelységre utal, hanem a nap az Atyát, a hold a Fiút és a teljes kép a pelikánnal a Szentháromságot jelképezi.