Még nem volt elég

A tíz órakor kezdődő nap Igeolvasással, és imádsággal indult. Juhász András esperes úr nyitóáhítata után a Kiss Bálint Református Általános Iskola énekkarának szolgálatával folyatódott a program.

Dr. Fekete Károly püspök „A szeretetszolgálat, mint a gyülekezeti élet gyümölcse” című előadásában a Kálvin János által diakóniai szolgálatként elindított genfi  kezdeményezések felemlítésével mutatott rá a történelmi gyökerek jelentőségére. A mai szeretetszolgálat is a gyülekezetek természetes életműködésének következményei, a gyülekezet nem önmagáért, hanem mindig mások szolgálatában él azon a helyen, ahová Isten rendelte.

A bevezető gondolatok után hallható előadások a diakóniai szolgálatterületeiről megmutatták a hallgatóságnak a csongrádi egyházmegye milyen széles palettán van jelen a szeretetszolgálatban.

Hegedűs Edit „A csongrádi Egyházmegye diakóniai szolgálata” címmel, mint egyházmegyei diakónus bemutatta az egyházmegye szerteágazó feladatvállalását, és motiválta a jelenlévőket, hogy minél inkább ismerjék meg egymás gyakorlatát, és kapcsolódjanak egymáshoz.

Horváth Imre , mint a Szentesi Református Idősek Otthona vezetője arról beszélt, hogy  „Mitől református egy idősek otthona?”. A református vonás megjelenik az intézmény külső és belső építészetében, a viselkedési és együttélési szabályokban, de főként a református gondolkodású és hitű, református értékrendű dolgozók szeretetében, segítőkészségében – hallottuk az előadásban.

Gilicze Andrásné „Az önkéntességről” szóló összeállításában igen gyakorlatias és segítőkész módon osztotta meg tapasztalatait az önkéntes munka többféle hasznáról és lehetőségeiről, amely a fiatal korosztályon át a középkorosztályig kínál lehetőséget a gyülekezeti misszió terén.

Nagypál Julianna a Kiss Bálint református Iskolában évek óta működő diákokból álló szeretetszolgálati csoport rendszeres működését mutatta be dokumentumfilmek, fotók segítségével, mindannyiunk örömére.

Az ebédet követően istentiszteletre mentünk át a Nagytemplomba, ahol úrvacsorai közösséggel zárult az együttlét.

Az istentiszteleten tíz lelkipásztor és egy diakónus testvérünk szolgált együtt, az Igét Fekete Károly hirdette.  Az úrvacsora alatt éreztük leginkább valóságosnak azt az imádságban megfogalmazott kérést, melyet Dr. Kereskényi  Sándor így mondott el az Úrasztalától: „Még nem volt elég az áldásból, a kegyelemből, még várjuk, még kérjük áldásodat.”

Augustinus így hívja az úrvacsora közösségébe azokat, akik még nem tapasztalták meg annak erejét:

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. Hogy velem együtt te is tudd, miről mondta, zörgess, és megnyílik neked! És ahogyan neked mondom, hogy zörgess, és megnyílik neked, úgy én is zörgetek, hogy te megnyílj nekem. A füledhez irányítom a hangom, de a szíveden zörgetek.” (Heidl György, Lelki alakformálás Kairosz, 2015. 41.)

Az istentisztelet végén, a búcsúzáskor arra gondoltam, nincsen messze Csongrád megye, bár Debrecenből indulok, hanem valahogy egészen közel van.

Tóth- Mihala Veronika

Fotók: Barcza János

Az alkalomról készült videót itt tekinthetik meg: