Hirdesd az Igét a szeretet nyelvén! Csongrádi lelkészek találkozója
„Az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8,10b). 2016. január 11–12., Szeged – Honvéd Téri Református Egyházközség
Jelenlét
„Az élőbeszéd tere személyes tér, a beszéd címzettjei és befogadói a megszámlálható jelenlévők. A beszélő és a hallgató egy társaságot alkot – ezt jelenti eredetileg a görög „homília” szó - , egész lényével jelen van a másik számára. (…) Élő beszédben a megértés lehetősége messze nagyobb, s a félreértéseké sokkal kisebb, mint írott szövegek olvasásakor, vagy felolvasáskor.” (Heidl György, Lelki alakformálás, Kairosz, 2015.)
Másfél napig beszélgettünk egymással, a Szentírással, az Institutio és a Heidelbergi Káté szövegeivel az egyházképünkről. Meghallgattuk egymást, így voltunk jelen a másik számára.
Majdnem mindenki eljött a találkozóra a lelkészek közül (29/26, 1), ami nagy megtiszteltetés volt számunkra.
Egyházképünk alakulásának történetét a gyerekkor emlékei közül indítottuk, míg megérkeztünk a szolgálatban lévő lelkészek egyházképéhez. Sok mindent kaptunk az anyaszentegyháztól, az egyházunktól, amelyről Kálvin ilyen megrendítő szeretettel ír: „Minthogy azonban most a látható anyaszentegyházról szándékozom szólni, az „anya” jelzőből is megtanulhatjuk, hogy mennyire hasznos, sőt szükséges ennek ismerete; hiszen nincs más út az életre, csak ha megfogan minket méhében, ha megszül, ha emlőivel táplál, egyszóval oltalmaz és vezet, mígnem e halandó testet levetkőzve hasonlókká leszünk az angyalokhoz. Gyarlóságunk ugyanis nem engedi, hogy elhagyjuk ezt az iskolát, amíg egész életünket el nem töltöttük benne tanítványként.” (Institutio, 4.1.4)
Az egyházunkhoz tartozni olyan, mint szeretni valakit egy életen át. Egyszerre gyönyörűséges, és szenvedéssel teli. Nem az egyházhoz való hűségünk tartja meg azonban az egyházat, hanem az egyház Urának hűsége tart meg minket az egyházunkban.
Dr. Fekete Károly püspök tanított minket a közösség megélésének alapszabályaira az Efézusi levél 4. fejezetének következő versei alapján: „éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel: viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”
A Szentlélek Isten adja meg számunkra, hogy valóban jelen tudjunk lenni testvérként egymás életében!
Tóth-Mihala Veronika