Karácsony: a szeretetközpontú világkép megjelenése a világban
"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet..." (1Jn 3,8) Az erőszak és a katasztrófák korában élő ember számára biztonság, védelem, elrejtettség, létbátorságot tápláló állítás. Egy új világkép tárul fel az előtt, aki komolyan veszi ezt az állítást.
A különböző világlátások harcában mi vagyunk a célpontok. Szeretnének közel férkőzni hozzánk és meghódítani bennünket ezek az áramlatok.
Voltak és lesznek is törvénycentrikus, merev, csőlátású világképre csábítók, akik tilalomfák mögé rejtik életüket.
Voltak és lesznek is bálványcentrikusságra hajlók, a hamis isteneknek engedők, a manipulációknak behódolók, divatból kegyeskedők, ál-vallásosok, akik csak ritkán, vagy soha nem tudtak az igaz Istenig emelkedni.
Voltak és lesznek is ismeret-központú, mindent tudni vágyó, információmániás emberek, akik a tudás hatalom jelszavával visszaélve, kisajátítják maguknak az adatokkal, titkokkal együtt a magasabb rendű pozíciókat is.
Voltak és lesznek is egocentrikus világlátásúak, akik sztárolják magukat, akik könyörtelenül csak saját zsebre dolgoznak, erőszakos könyökléssel, gázoló lábakkal, akik a mondatot mindig „én”-nel kezdik és önmaguknál be is fejezik.
Ezekből a kategóriákból kerülnek ki a nagy túlélők, az életművészek, a magukat mindig átmenteni tudók. Mivel ezek a típusokkal számolnunk kell, ezért van jelen olyan makacsul a félelem a mi világunkban is. A fortélyos félelem törvényszerűségei hatnak, mert a törvényeskedőknek is, a hamis isteneknek engedőknek is, az információ-betyároknak is és az önzőségben szenvedőknek is "barátjuk", velejárójuk a félelem. Egy gyékényen árulnak a megfélemlítéssel, sőt eszközük, fegyverük, következményük a félelemkeltés.
János, a szeretet apostola ezeket az életstílusokat, irányzatokat ismerve szól a levelében, hogy tudjuk meg: ezeknek a világképeknek lejárt az idejük, mert volt valaki a világtörténelemben, akiben nemcsak egy új alternatívát vagy vetélytársat kaptak az emberi elképzeléseken alapuló világképek, hanem amely felválthatja, felülírhatja azokat, mert a részlegességből, a töredékességből és a kicsinyességből akar kiemelni.
Megjelent ebben a világban a szeretetközpontú világkép. (Jn 3,16) Az Isten Fia legyőzte a félelemre okot adó erőket: a halált, a törvényeskedést, a hamis isteneket és hamis krisztusokat, a racionalizmust és az önzést is. Nincs többé korlát, hogy az ember ne lásson tovább önmagán, mert Jézusban maga az Atya állt az ember elé, és ez az Isten szeretet-köntösben jött, örömhírrel, szabadítással, végtelen bocsánattal, mélységes bizalommal.
A Krisztus által hozott szeretetet minősítő teljes szó nem a mennyiségre utal, még csak nem is a filozófiai értelemben vett tökéletességre utal, hanem a szeretet funkcionalitására mutat, mert a teljes szeretet megfelel a szituációnak: rendeltetésszerű, célszerű és célba juttató, integratív és nem szeparatív, magához ölelő és nem eltaszító. Tudja szabályozni a mértékét, s nincs túladagolás belőle, de nem is vonja magát ki egy kapcsolatból, ahol érzelem-mentesen történnek a dolgok.
Akiben működik ez a teljes szeretet, az egy finom hangolású érzékenységgel tud élni családban, baráti körben, munkahelyen, közéletben, az adott életterében, mert engedi, hogy önmagában és a környezetében a szeretet rendezze a sorokat, a gondolatokat, a döntéseket, a felelősségi köröket, az erkölcsiséget és az értékeket.
Azt kívánom, hogy 2015 karácsonyán ez a teljes szeretet töltse be mindannyiunk életét.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek áldott és boldog karácsonyt!
Dr. Fekete Károly, püspök