Kollégiumi Közgyűlés- Gyarmati-díj átadása

A Kolozsvári Református Kollégium a magyar nevelés– és művelődéstörténet egyik legkiemelkedőbb intézménye.  Több mint 450 éves történetének vannak kiemelkedő és fényes lapjai, és vannak szomorú és tragikus korszakai.  Híres tanárainak és diákjainak névsora önmagáért beszél. Nem lehet olyan magyar irodalomtörténeti vagy művészettörténeti kiadványt kézbe venni, melyben ne találkoznánk a Kolozsvári Kollégium egykori diákjaival.  A névsor ilyen nevekkel kezdődik: Apáczai Csere János, Bólyai Farkas, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Kós Károly, Sütő András, Wass Albert, Gyulai Pál, Reményik Sándor, Benkő Samu, Kallós Zoltán … A sor hosszú ideig folytatható. Ezt a felbecsülhetetlen szellemi értéket ismerte el a Magyar Örökség Díj, amit 2007-ben kapott meg a kolozsvári Kollégium. A Kolozsvári Református Kollégium  a 20. században osztozott az erdélyi magyarság  sorsában. A trianoni békediktátum után magyar református középiskolaként az életben maradásért, a vizsgáztatási jog megszerzéséért küzdött. A 2. világháború után 1948-ban államosították és egy román iskolával olvasztották össze, ahol búvópatakként maradt meg a magyar nyelvű oktatás. A romániai kommunista rezsim bukása után a tetszhalott állapotból magához térő református egyház egyik első célja lett a Kolozsvári Református Kollégium újraindítása. 25 évvel ezelőtt egy román nyelvű általános iskola termeiben délutáni oktatás formájában indult meg a tanítás. Ekkor hangzott el Csiha Kálmán püspök úr prófétai mondata: Ennek az iskolának nincs teste, csak lelke, de őrizzétek a lelket, mert az a legfontosabb! Szeretettel köszöntjük körünkben dr. Székely Árpád igazgató urat, aki részese volt ennek a szellemi honfoglalásnak, és azóta is vezeti az intézményt. Az elmúlt 25 év sok nehézséget és sok örömet is hozott magával. A Farkas utcai ősi épületbe csak 2002-ben tehették be a lábukat az igazi örökösök, és ma is a legmerészebb álmok közé tartozik az a vágy, hogy a Kollégium új épületének is birtokosai lehessenek. Az elmúlt 25 év pedagógiai munkája méltó a neves elődökhöz, a nemes hagyományokhoz. A különböző tanulmányi és sport versenyeken, pályázatokon számtalan díjat nyertek az iskola diákjai. Kapcsolatrendszerük egyedülálló, a Kárpát-medencén túllépve az egész világra kiterjed. Hálásak vagyunk azért, hogy a  Debreceni Kollégiumot is testvérintézményeik közé  fogadták. Köszönjük a cserediák kapcsolatokat, a nyári táborozási lehetőséget, a testvériskolák – közöttük a debreceni – kiránduló osztályok befogadását. Örülünk, hogy a fölöslegessé vált bútorainkkal segíthettük az új szakiskolai épület berendezését, az internátusi életfeltételek javítását. A Kolozsvári Kollégium részére megítélt Gyarmati Díj az alapító szándéka szerint az intézmény magyar és történelem tanítás területén elért eredményeinek az elismerését jelenti. Az iskola évkönyvében csak az elmúlt öt tanév versenyeredményeinek felsorolása is sok oldalt foglal el. Nyelvművelő, beszédművelő, helyesírási és szavaló versenyeken, mesemondó és balladaéneklő vetélkedőkön szerepeltek kiválóan a Kollégium diákjai. Történelemből szintén elismerésre méltók az eredmények, az 1848/49-es szabadságharchoz, az 1956-os forradalomhoz kötődő vetélkedőkön kiválóan szerepeltek a kolozsvári diákok. Az iskola lelkületének formálásában kiemelkedő helyet foglal el a Kórus, melynek munkájában gyakorlatilag minden diák részt vesz. Az eredmények a Kollégiumban tanító és nevelő munkát végző tanárok szakmai felkészültségét és áldozatos munkáját dicsérik.  Az igazgató úr által vezetett énekkar a legkisebb falusi gyülekezettől Amerikáig, a Farkas utcai templomtól a Művészetek Palotájáig szerepelt már, vihette a Kollégium jó hírét, szolgálhatta az egyetemes magyarságot. A Debreceni Református Kollégium, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület egész közössége Isten iránti hálaadással tiszteleg a Kolozsvári Református Kollégium tanárainak és diákjainak kiváló eredményei előtt, és Isten áldását kérjük az intézmény további életére, felbecsülhetetlen értékű szolgálatára. 

Perla Erzsébet Karcagon, a Nagykunságban született apai ágon olasz felmenőkkel rendelkező családban. Kisújszálláson élt 18 éves koráig. Kétkezi munkás dolgos, kitartó szülei adták számára a mintát. A „konok kunok” életében megtapasztalt ,,szikárság” és a mesélő kedv, a történetek hagyományozása az ő tágabb családjára is jellemző.  Édesapja és anyai nagyanyja tanyavilágban nőtt fel, így az ő történeteikben megelevenedett és ma is megelevenedik a múlt. Ezek pedig belekerültek jelképes batyujába, amivel útnak indult a világba, s ami magyartanárként is formálja szemléletét, hiszen az irodalom eredete is a szóbeliségben gyökerezik. Másrészt a nemzedékek által felhalmozott tudás, tapasztalat  Perla Erzsébet  véleménye szerint alkalmas arra, hogy képessé  tegye az embert az együttérzésre. Már kisiskolásként megmutatkozott a versek és az irodalom szeretete az életében, hiszen sorra nyerte a szavalóversenyeket, irodalmi pályázatokat. Egyik sikeres pályázatát Kiss Tamásról írta 8. osztályos korában. Felnőttként az élet különös ajándékának tekinti, hogy ma ugyanabban az iskolában taníthat, ahol Kiss Tamás is tanított. A gimnáziumi évekre úgy emlékszik vissza, hogy az irodalom iránti szeretete itt szökkent szárba igazán. Magyartanára, Dr. Kiss Kálmánné minden tekintetben kibontakoztatta a tehetségét. Tőle tanulta meg, hogy egy magyartanárnak nem pusztán a tananyag megtanítása a feladata, hanem a szűkebb környezetében az irodalmi hagyományokat is ápolni kell. A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában tett érettségije után a Debreceni Egyetemre került, ahol 2002-ben a magyar szakos, és 2003-ban a történelem szakos diplomát vett át. Ezek az évek voltak azok, amikor minden tekintetben igyekezett önmagát megtalálni. A legnagyobb álma az volt, hogy Debrecenben maradhasson, pedig ötödéves korában már állást kínált számára volt iskolája. Bármennyire is kötődött szülővárosához, azt a döntést hozta, nem vállalja, mert nem akart tanítványként visszakerülni a hajdani tanárai közé. Így aztán nehéz, óraadással, határozott idejű szerződéssel telő évek következtek Debrecenben. Tanított a Balásházy János Közgazdasági és Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd Baross Gábor Középiskola Felnőttoktatási Tagozatán és a Rakovszky Dániel Általános Iskolában. Így viszonylag rövid idő alatt több típusú intézményben is tapasztalatot szerezhetett, hiszen különböző oktatási és pedagógiai helyzeteket tanult meg kezelni. 2005 szeptemberében került a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába, ahol kezdettől fogva teljes állásban mind két szakját tanítja. 2009-ben a tantestület kinevezett pedagógusa lett. Szakmai tudásáról, nagy teherbírásáról, iskola iránti elkötelezettségéről a kezdetektől tanúbizonyságot tett, nem véletlen, hogy a tíz év alatt már kétszer is érettségiztetett osztályfőnökként diákokat, s most is van egy 9-es osztálya. A tanítás mellett idejének jelentős részét is a diákokra fordítja, évek óta olvasókört vezet az érdeklődő diákoknak, varázslatos kalandozásra viszi őket az irodalom világába, ahogy a Ka-Va-L-Kád Önképzőkör neve is mutatja. 2008 ősze óta évente megszervezi és vezeti a városi középiskolák számára meghirdetett Szabó Magda irodalmi-történelmi vetélkedőt. A választott regényekhez mindig élvezetes, változatos feladatokat készít, melyek lehetőséget adnak nem csak a versenyzők műismeretének mérésére, hanem egyéniségük, kreativitásuk megmutatására is. A Dóczy Gimnáziumban elhelyezett Szabó Magda-hagyaték gondozója is Perla tanárnő. Felkészült, szakavatott kiállításvezetéseit a Szabó Magda Emlékszoba vendégkönyvének bejegyzései is dicsérik. 2010 óta a Szabó Magda Szobotka Tibor Emlékéért Alapítvány titkáraként elévülhetetlen érdemeket szerzett a névadó íróházaspár hagyatékának ápolásában.  Az alapítványtevők fontosnak tartják, hogy elismerjék a kortárs irodalom jelentős alkotóit, így a már négy díjátadó alkalom megszervezése, a hozzákapcsolódó író-olvasó találkozók vezetése, megszervezése is hozzátartozik Perla Erzsébet titkári munkájához. Folyamatosan képzi magát, jelenleg a Debreceni Egyetem Tehetséggondozó, tehetségfejlesztő szakirányú képzésén tanul, szakvizsgájára készül. Nemcsak szakmai, hanem közösségi feladatait önzetlenül és példamutatóan látja el. Diákjaival és önmagával szemben is igényes és következetes, egyenességéért és precizitásáért tisztelet és megbecsülés övezi.