Új testvér-gyülekezeti kapcsolat a debreceni egyházmegyében
„Kicsinek lenni nem probléma, hanem lehetőség. Lehetőség a fejlődésre, a gyarapodásra – egy gyülekezet életében pedig a hitben való erősödésre és a szolgálatban való növekedésre. Isten szeretete ösztönöz és bátorít ebben a növekedésben” – mondta Desirée Scholtens, holland lelkipásztornő a Debrecen-Nagysándor-telep-i templom szószékén október 18-án. Az istentisztelet különlegességét csak tovább emelte az a tény, hogy a több, mint egy évvel ezelőtt elindult testvérkapcsolati tervek és egyeztetések beértek és egy újabb magyar és holland testvérgyülekezeti kapcsolat jött létre.
2009 őszétől kezdődően az Európai Protestáns Egyházak Közösség „Ecclesia Semper Reformanda” elnevezésű munkacsoportjában dolgozhattam, ahol több, mint három éven keresztül az európai protestáns egyházak megújulással és reformokkal kapcsolatos projektjeit kutattuk, értékeltük. A 30 fős munkacsoport egyike volt Desirée Scholtens, aki férjével együtt a frízföldi Stiens protestáns gyülekezet lelkipásztora. Az Észak-nyugat hollandiai kisvárosban lévő gyülekezethez két templom és mintegy 4000 egyháztag tartozik. A nagyszámú gyülekezet sokféle szolgálatot is von maga után, így a gyerek és ifjúsági munkában, vagy az idősekkel való foglalkozásban számos jó példát tapasztaltam, ezért a nemzetközi teológiai munka befejezése után továbbra is kapcsolatban maradtunk a lelkész házaspárral.
A gyülekezeti szolgálatról és lelkipásztori hivatásról való több éves párbeszédünk során körülbelül egy évvel ezelőtt merült fel először a gyülekezeteink közötti testvérkapcsolat kialakításának gondolata. Elképzelésünkben a hollandiai és magyar református gyülekezetek közötti számtalan, hagyományosan jónak mondható testvérkapcsolati példája bátorított. Az ötletet a presbitériumok és a gyülekezetek örömmel fogadták, így elkezdődött a kapcsolat kiteljesítésének konkretizálása és a testvérkapcsolati egyezmény megfogalmazása.
A több hónapos munkát követően 2015 októberében egy hétvégére háromtagú holland gyülekezeti küldöttség látogatott Debrecenbe, ahol a rendkívüli, hűvös és esős időjárás ellenére meghitt és szeretetteljes első találkozásban lehetett részünk. A rövid látogatásból igyekeztünk a legtöbbet kihozni: minél több időt együtt tölteni a két gyülekezet tagjainak és megmutatni a legfontosabb debreceni látnivalókat. Így látogattuk meg a Református Kollégiumot, a Debreceni Egyetemet valamint a Nagytemplomot, ahol a felújítás után még a Debrecen-Nagysándor-telep-i gyülekezet tagjai is találkozhattak újdonságokkal.
Kiderült, hogy helytörténeti szempontból közelebb állunk egymáshoz, mint gondoltuk: a Református Kollégium történetében kiemelt helyet foglal el a Stiens városa mellett fekvő Franeker. A város 1585-ben alapított egyetemén rendszeresen megfordultak debreceni peregrinus diákok; először 1623-ban egyszerre 12 debreceni diák iratkozott be tanulni. A 17-18. századra a református ortodoxia fellegvárává emelkedő egyetem népszerűsége példátlan lett, az évek során összesen 1200 debreceni diák folytatott tanulmányokat Franekerben.
A vasárnap délelőtti istentiszteleten a holland lelkipásztornő szolgált, aki a mustármag példázatáról szólva, mintegy bátorításként hangsúlyozta „a legkisebb magban is hatalmas lehetőség van, ahogy a legkisebb gyülekezet és legjelentéktelenebbnek tűnő ember is fontos Istennek.” Mint mondta: „lényegi problémákkal küzdő világunkban könnyen lényegtelennek érezheti az ember magát, sőt ezt még szégyelli is. Pedig az Isten országa éppen így kezdődik: alig észrevehető emberekkel, kicsiny közösségekkel, jelentéktelennek tűnő kapcsolatokban, ahol Isten elhinti az Ige magjait és segíti a növekedést. Ez az evangélium, az örömhír, hiszen a növekedés, a fejlődés, erősödés, két különböző nyelvű, kultúrájú, hagyományú protestáns gyülekezet kapcsolatában is benne van: az együtt szolgálatban, az egymástól való tanulásban”. Az istentiszteleten képes bemutatón keresztül ismerhettük meg a Stiens-i gyülekezet életét és szolgálatát, majd ünnepélyesen is aláírtuk a testvérkapcsolati egyezményt. Vezérigénk a jól ismert Ige a Filippibeliekhez írt levélből: „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (2,4).
Isten ajándéka, hogy két lelkipásztor találkozása és beszélgetése az egyházi jövőképről egy nemzetközi munkacsoportban hat évvel később egy testvérgyülekezeti kapcsolat elindulásához vezetett. A holland testvérek lelkesedése és szeretete irányunkba példátlan. Egyszerre bátorító az elindult kapcsolatra nézve, szolgálatuk pedig ösztönző példa gyülekezetünk előtt a növekedésre, a szolgálatban való kiteljesedésre. Isten áldása legyen a két gyülekezet jövőbeni együttgondolkodásán és Isten országáért végzett szolgálatán.
Iszlai Endre