Tartsd meg hazánkat, Isten!- Tiszántúli Református Kórustalálkozó

Az alkalmat a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg. Fekete Károly kiemelte, hogy a zsoltárok, dicséretek, lelki-énekek a hálaadásból támadnak, abból a hálából, amit az ember érez. A keresztényeknél a hála nem csak valamiféle bizsergés a szívtájékon, hanem háládatos hitélet. „Nem görcsölünk az üdvösség miatt, mert azt már megszerezte Krisztus, és mi ezért hálából tehetjük aktívan azt, ami a jócselekedet, ami a hit megbizonyítása, amivel ki tudom mutatni, hogy én kihez tartozom. Ez pedig igazi újság, mert sokféle ember énekel, de nem biztos, hogy ugyanezzel a töltéssel. Nekünk ezt a töltést kell megszólaltatni mindenkor, mindenki iránt, mindenért!” - emelte ki a püspök úr, aki korábban többször hangsúlyozta, hogy szeretné, ha minden egyházi iskolának lenne kórusa. Ahol még nem alakultak meg kórusok (Békés és Kisvárda, 1), onnan küldöttségek érkeztek, akik önálló műsorral nem szolgáltak, de az összkarban együtt énekeltek a többiekkel.

Köszöntője végén Fekete Károly méltatta a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség egykori orgonista-lelkipásztorát, Fekete Szűcs Gyulát, aki ez év novemberében hunyt el. Berkesi Sándor pedig a néhány nappal azelőtt eltávozott Kobzos-Kiss Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesről, népzenészről emlékezett meg. Feleletül a Kántus elénekelte Szokolay Sándor bibliai szövegre komponált tételét: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él!”

A találkozóra összesen hét énekkar jelentkezett: a házigazda Dóczy Gimnázium Kórusa (Király Zsolt Levente, 1), a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium énekkara (Csorba Emese, 1), a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium tanár-diák kamarakórusa (Haranginé Simon Tímea, 1), a Sárospataki Református Kollégium Kórusa (Berkesi Sándor, Bereczki Róbert, 1), a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vegyeskara (Berkesi Sándor, Brúgós Anikó, 1), a szintén nagyváradi Kán-torok kamarakórus (Orosz Otília Valéria) és a Debreceni Református Kollégium Kántusa (Berkesi Sándor, Marczi Ernő).

A találkozón köszöntötte a kórusokat Berkesi Sándor, aki elmondta, hogy bár először alig jelentkeztek a találkozóra, de végül mégis összeállt a népes mezőny. Reményét fejezte ki, hogy az egymást meghallgató kórusok számára a jövőre nézve tanulságos és bátorító volt ez az alkalom. Arany János tanár-karnagy, az egyházkerület új zeneigazgatója szerint lehetnének a kórustagok egy ilyen fórumon többen is. „Most kevesen vagyunk: novemberi hűvösség és dermedés vesz körül bennünket, és ilyenkor az élet a föld alá bújik. De a dermedten lapuló „magvakban” lüktet az erő, és ez a záloga annak, hogy valamikor újból virágba szökken a növény; az a közösség, amely majd ismét szétrepeszti a falakat. Adjon ehhez az Isten valamennyiüknek erőt, egészséget, türelmet, bizakodást, szívbéli gyönyörűséget!” – zárta összefoglaló beszédét. A kórustalálkozó végén az összkari művek szólaltak meg. Berkesi Sándor egy zsoltárt, egy dicséretet és egy népdal-zsoltárt vezényelt Farkas János békési kántor orgonakíséretével. Gárdonyi Zoltán „Tartsd meg hazánkat, Isten” kezdetű kánonját Arany János vezényelte. Elgondolkodtató, hogy ennek a két világháború között komponált kánonnak a szövege mára semmit sem vesztett aktualitásából...