Hirdesd az Igét a zene nyelvén!- Szatmári napok

Hétfő reggel tíz órától kedd délig - egy óráig van időnk egymásra, önmagunkra, a lelkünkre. És mi ki is használjuk ezt az időt. Huszonkét lelkész beszélget imádságairól, emlékeiről.

Meszelt szoba illata, vastag dunyha melege, nagymamák imára kulcsolt keze – a lelki élet gyermekkora sokak számára. A forrástól indulunk, az első imádságtól, s megérkezünk kedd délre a közös imádsághoz, az egyórás énekléshez. Ki húsz, ki negyven éve jár a keskeny ősvényen. Most másfél napig együtt mentünk rajta. Közösségben egymással.

A Szatmári Egyházmegye a Hirdesd az Igét a zene nyelvén témát választotta az októberi hónapra, s ennek a programnak egy állomása a lelkészi találkozó, melyen Fekete Károly püspök vezetésével beszélgettünk személyes imaéletünkről, imádságos emlékeinkről, olvastuk Kálvin tanításait, a Szentírás imádságait, énekelve, imádkozva.

Kálvin Institutiojának az imádságról szóló fejezeteit tanulmányozva tükröt tartottunk magunk elé imaéletünk intenzitását, őszinteségét mérlegelve. „Ahogyan elménknek teljes erejéből Istenre kell figyelnie, úgy kell a szívünk érzésének is ugyanezt tennie. Ám mindkettő messze elmarad ettől, sőt ellankad és megerőtlenedik, vagy ellenkező irányba ragadja valami. Hogy ezen a gyarlóságon segítsen, Isten Szentlelkét adja tanítómesterül az imádkozásban, aki megmondja, hogy mi a helyes, és kordában tartja indulatainkat. Miután ugyanis mi nem tudjuk, hogy mit és hogyan kell kérjünk, a Lélek segítségünkre siet, és kimondhatatlan fohászkodásokkal esedezik érettünk; de nem mintha tényleg ő maga imádkozna vagy esedezne, hanem bizalmat, kéréseket, esedezéseket kelt bennünk, amelyeket természetes erőnkkel aligha tudnánk felgerjeszteni.” (Kálvin János, Institutio, Kálvin Kiadó,2014. III. könyv 20. fej. 5. rész)

Fekete Károly  Kálvin példájának bemutatásával buzdított minket a Miatyánk parafrázisok, és a zsoltárparafrázisok írásának és alkalmazásának gyakorlatára. Magunk is megkíséreltünk bibliai imádságok vezetésével imádságokat írni, majd az imádságokhoz éneket választva bejártuk a bűnbánat –elhívás – kiválasztottság – áldáskérés lelki útját.

Másnap az igehirdetés szolgálatának felelősségéről és szépségeiről beszélgetve érkeztünk meg az egyórás közös énekléshez, ahol szolgálatinkért könyörögtünk énekben.

Felemelő élmény, amikor hasonló tapasztalatokkal rendelkező emberekkel találkozunk, és beszélgetünk. Ez a komfortzónán belül történik, és megerősít minket saját céljainkban, irányainkban.

Kihívásokkal teli, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik másféle tapasztalatokkal rendelkeznek, s azért kapjuk útitársul őket, hogy tanuljunk tőlük.  Volt mindkét élményben részünk a találkozón a csoport aktív részvételének köszönhetően.

Tóth-Mihala Veronika