Körbe és kockába
Az épületek falai, a szabályok, a csengetések a rendről üzennek, a gyerekzsivaj, a kitaposott kőlépcső, a kávé illata a tanáriban életteret teremt az iskolában.
A karcagi Nagykun Református Gimnázium és Szakközépiskolában eltöltött szakmai napon ültünk körbe, és rendeződtünk padsorokba, beszélgettünk és hallgattunk, tapasztalatot cseréltünk és élményeket nyertünk. Jó volt bent ülni énekórán, vallásórán, tanári bibliaórán, majd megbeszélni a tapasztalatokat. Abban egyetértettünk, hogy a személyes hitelesség szolgálatunk természetes feltétele, akár lelkészként, akár tanárként szolgálunk egy iskolában.
„A legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy mit tekint az iskola a fő feladatának: a gyermek személyiségének természetes kibontakozását vagy a célirányos, előre meghatározott emberkép elérését. E kérdéskör sikeres eldöntése mellett egy újabb probléma merül fel: meg kell felelni a gyülekezetnek, a református egyház elvárásainak és a mindenkori oktatási minisztériumnak, kormánynak. A kettős elvárás súlya alatt nem a kritikának, nem a panaszkodásnak van helye, hanem a kiút, a megoldások keresésének, a cselekvésnek. Hogy a református iskolák továbbra is működőképesek legyenek, annak egy biztosítéka lehet csak, maga a református ember, a református közösségek, „...akikben a szolgálatnak és az áldozatnak lelke... ” ég.” (Karácsony Sándor: A magyarok Istene, 1943.)
Mitől református egy gimnázium? A református tanárok elkötelezett hivatásvégzésétől. Hogyan válhatunk elkötelezetté és hitelessé? A napi feladatok között szükségünk van olyan lelki feltöltődést és fejlődést biztosító alkalmakra, melyeken körbe ülhetünk, elhagyhatjuk a minket körülvevő elvárások kereteit és szabadon Istenre és egymásra figyelhetünk.
Ez a karcagi szakmai nap üzenete tanároknak, lelkészeknek, egyházunkban szolgáló testvéreknek.
Tóth-Mihala Veronika
A szakmai napról készült videót itt tekinthetik meg: