Kálvin magyarázatai a Korinthusi levelekhez

Kálvin 1546-ban fejezte be az első Korinthusi levélhez írott kommentárját, hat esztendővel a Római levélhez írt magyarázata után. Bár tervei szerint munkáját korábban szerette volna befejezni, és már strasbourgi tartózkodása alatt magyarázni kezdte a Korinthusi levelet, közbejött feladatai, genfi teendői és a reformáció második nemzedékét meghatározó disputák feltartóztatták (apologetikus és polemikus írásainak majdnem felét ebben a hat évben írta). Ráadásul, Genfbe visszatérve, kutatási lehetőségei is megcsappantak, jórészt csak a saját, töredékében megmaradt könyvtárára és jegyzeteire támaszkodhatott. Bár időközben Júdás leveléhez írt egy kommentárt, és ezt meg is jelentette (1542, 1), később, a páli levelekhez írt kommentárjainak összesítő kiadásában jelzi, hogy ezt inkább vázlatnak tekintette, és valóban alaposan át is dolgozta. Így voltaképpen – Kálvin eredeti célkitűzését és munkatervét is figyelembe véve – a Korinthusi levél magyarázata tekinthető valóban az első kommentárnak a Római levélhez írott után. (...)

Kálvin Kiadó, 2015; ISBN 978 963 558 306 5; keménytáblás; B/5; 380 oldalKálvin a levél tartalmát összefoglaló Argumentumban már előre jelzi magyarázatának fő hangsúlyait, ezek: az evangélium életváltoztató hatalmának bemutatása, a hamis tanítók és tanítások leleplezése és feltartóztatása, az egyház békéjének és egységének szolgálata, de leginkább az, ami Pál egyetlen célja is volt: hogy „ő maga és mindenki más alászálljon, Krisztus pedig uralkodjék”. Márpedig „az első lépés Krisztus szolgálatában az, hogy magunkról elfeledkezve, egyedül csak Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét keressük”. Erre tanít Kálvin kommentárja is. (Bogárdi Szabó István előszavából)

Kálvin János

Az első korinthusi levél magyarázata

Református Egyházi Könyvtár – Új folyam 8.

Fordította: Buzogány Dezső

Kálvin 1546-ban fejezte be a második Korinthusi levélhez írt kommentárját. (...) A fordítás Szabó András (1871–1957) székelyudvarhelyi klasszika filológus munkája. Kéziratban fennmaradt fordítását – pótolva a hiányzó, feltehetően elkallódott szakaszokat – a Corpus Reformatorum sorozatban megjelent szöveggel vetettük egybe, melyben a kommentár 1556-os kiadása szerepel. Figyelembe vettük még a genfi Librairie Droz filológiai kiadását, melynek jegyzetei nagyban segítik annak megértését, hogy Kálvin milyen szempontok alapján készítette saját bibliafordítását.

Kálvin (...) magyarázatai során leginkább Melanchthon, Bullinger és Bucer szemléletmódját érvényesíti a megértés, a magyarázat és az alkalmazás összefüggésében, de leginkább az alkalmazást tartja fontosnak. Ezzel részben a reformáció munkájára világít rá, részben a keresztyén gyülekezet berendezkedését és egész életét állítja az evangélium fényébe, ahogyan ezt kommentárja utolsó sorában összefoglalja: „Isten... nem külön-külön ajándékozza meg Lélkével az egyes embereket, hanem kegyelmének mértéke szerint adja azt kinek-kinek, hogy az egyház tagjai kölcsönösen osztozva ápolják az egységet.” (Bogárdi Szabó István előszavából)