Bizalomtánc – Csillagpont negyedik nap

Most is/akkor is/még is szeret

A csalódás önmagában nem rossz, az a rossz, ha beleragadsz – mondta Sóskuti Zoltán lelkész pénteki előadásában. „Ha összeomlik minden, ha elbizonytalanodsz egy krízis kapcsán, akkor egyetlen középponthoz kötözd, láncold oda magadat,  ha úgy esik jól ne imádkozz, ne menj templomba ne olvass Bibliát, de egy dolgot soha ne engedj el, hogy Isten így is, most is, akkor is, annak ellenére, mégis szeret, úgy ahogy vagy,  bármennyire hűtlenül, bűnösen mégis szeret, ezt az egyet ne engedd el.”

Akadálymentesítés a szívekben, agyakban

Az akadálymentes gyülekezet programot ismerhették meg az érdeklődők az Érzékenyítő pont pénteki beszélgetésén, ahol Vad Lilla, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntes koordinátora elmondta: elkészült egy rövid összefoglaló írás arról, hogy mit gondol a református egyház a fogyatékos ember befogadásáról. A szöveget Fekete Károly tiszántúli püspök még rektorként írta meg, most a zsinat előtt van, hogy elfogadják azt. Így ez egyelőre csak munkaanyag, amelyben az olvasható: „felismertük, hogy a gyülekezet azzal mutatja meg befogadó szeretett, hogy minden elérhető eszközzel (tanítás, tájékoztatás, felvilágosítás, technikai segédeszköz, technikai feltételek megteremtése) elhárítja a külső és belső akadályokat az Ige befogadása elől. Ezzel ráirányítja a figyelmet az esélyegyenlőség és az akadálymentesség isteni dimenziójára.” A program tehát nem csak fizikai akadálymentesítésre vonatkozik, hanem szemléletváltásban is segíti a gyülekezeteket.

Gazdálkodj okosan keresztyén módon

Egy több levegővétellel sem elmondható hosszúságú, érthetetlen banki levélből idézett mondattal sokkolta a Gazdálkodj okosan – keresztyénként a pénzügyekről elnevezésű szeminárium programján résztvevő érdeklődőket Püski Dániel, a Tiszántúli Református Egyházkerület ifjúsági referense. A lelkész saját bevallása szerint már érti, miről van szó az idézett vagy hasonló szakzsargonnal terhelt levelekben, de ehhez sok mindent kellett tanulnia. Püski Dániel szerint a Biblia nem pénz ellenes, de meg akar tanítani arra, hogy nem a pénz a minden, hanem Jézus szeretete. A Szentírásban sok helyen szerepel a pénz – a résztvevő hallgatók számos történetet idéznek fel: Salamon temploma, Júdás harminc ezüstje, az özvegyasszony két fillérje, illetve a császárnak való adófizetés. A Biblián kívül is találkozunk az egyházban pénzzel: például a tized fizetésénél. A lelkész szerint nem lehet kötelezővé tenni a tized fizetését, bár hozzáteszi, ha ezt minden egyháztag megtenné, akkor „húsz emberre jutna egy-egy lelkipásztor.” Egy külföldi példa is elhangzott: valaki soknak találta a tized befizetését, így jövedelmének egy százalékát adta oda az egyháznak, majd évente ezt egy-egy százalékkal emelte, és így már rég meghaladta a tizedet.

A lelkész ezután arra kérte a résztvevőket, hogy vázolják fel maguk számára saját költségvetésüket, be- és kiadásaikat. Aztán tanácsokat adott, például hogy a legnagyobb kiadási faktorból érdemes lefaragni, például aki sokat költ arra, hogy étteremben ebédeljen, az inkább főzzön otthon. A lelkész szerint érdemes még a legkisebb keresetből is félretenni, ezt a pénzt pedig ajánlott teljesen külön kezelni. A nagyobb kiadásokat érdemes előre megtervezni „figyeljetek és gondolkozzatok előre.”

A századik Márk dráma előadás

A századik magyarországi Márk dráma est zajlott le a tatai Csillagponton. Az amatőr színészek fél-spontán előadása során az egész Márk evangéliumát végig játsszák a szereplők. A rendező Benedek Zalán, a Márk dráma magyarországi vezetője Andrew Page nyomán hozta be a darabot Magyarországra, az első, 2007-es hazai előadásban ő játszotta Jézust. A dráma lényege, hogy bemutassák az evangéliumot, és bevonják a történetbe a nézőket is. A 101.  előadást Szegeden a Tágas Tér Fesztiválon láthatják majd az érdeklődők.

A közös nyelv: áldás, békesség

Nagy élmény itt lenni közöttetek – mondta köszöntőjében az esti áhítat előtt Novák Katalin államtitkár, aki egy történetet osztott meg 2012 jéghideg, mégis forró hangulatú decemberéből, amikor hallgatók tömegei tüntettek az utcán. Egy feszült hangulatú megbeszélés végén, amelyet Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter kezdeményezett a tüntetőkkel, az egyik résztvevő így köszönt el a kézfogáskor: Áldás, békesség! – Ezzel a két szóval azt üzenték: van közös nyelvünk, van esély a párbeszédre – mondta az államtitkár asszony, aki hozzátette: a kormánynak kötelessége támogatni azokat a rendezvényeket, amelyek segítenek abban, hogy a fiatalok bízni tudjanak magukban, az egyházaikban, az országban.

Az üdvösség létrája

Az esti áhítatot Molnár Sándor lelkipásztor tartotta, azt mondta, ha az ember megoldást keres arra a problémára, amelyet Pascal Isten alakú űrnek nevez, és amely vákuumként szippant be pótlékokat: dédelgetett kutyát, szerelmeket, ájulásig végzett munkát. Van, aki az egész életében törekszik felfelé a létrán a cél felé: mindenáron be akarja tölteni ezt az űrt, fokozatos felfelé haladva az üdvösség felé. „A keresztyénség is lehet ilyen létramászás, a lelkiismeret-furdalás feloldására tett kísérletek összessége: bízom, hogy eleget tettem azért, hogy Istenhez jussak. Még érzem az űrt, de bízom, hogy majd lesz, ami betölti.”

Hogy lesz az üdvösség a létramászás végén? A létramászó azt mondja, nem tudom. „Ki akar egész életében küzdeni, de mégis bizonytalanságban élni?” – tette fel a kérdést az igehirdető. „Bízom, hogy elérem a célt, de felérve kiderül, hogy tévedtem, mert Isten nem úgy viselkedik, ahogyan azt én elvárom tőle. Ez a megfelelés, a magamért való váltságadás, a „bízom, hogy” lélektana.

Míg a „bízom, mert lélektana” is létramászás, megváltozott motivációval.  „Minden más vallásban mászni kell a létrán, néha szörnyű dolgokat megtéve” – az evangélium szerint viszont maga Jézus a létra, aki az élő Isten jelenlétébe emel minket, akiben Isten maga lépett közel az emberhez, leszállva életünk mélységeibe. Ő az üdvösségem garanciája, aki miatt az üdvösség bizonyosságában élhetek. Miközben a szívembe fogadom őt, megértem, hogy ő a puzzle utolsó darabja, aki betölti a bennem tátongó, Isten alakú űrt. A „bízom, mert” gondolatában többé nem engesztelő-, hanem hálaáldozatot hozok Istennek, így kapaszkodva felfelé a létrán, nem félve a zuhanástól, mert tudom, hogy van, aki felülről biztosít engem – fogalmazott Molnár Sándor.

Ha valaki eljut addig, hogy hálát tud adni az üdvösségért, és így kezd Isten útján járni, megérti, hogy semmi nem sodorhatja le Isten tenyeréről. A Krisztusban nekünk adott garancia életünk minden területére kiterjed, de ez nem könnyelművé, hanem hálássá tesz minket. Az úton, amelyet Istennel járunk, megtapasztaljuk, hogy életünk angyali kör, amelyben egyre jobban rá bízzuk magunkat, így egyre több olyan megtapasztalásunk lesz, amelyek miatt még mélyebben rábízzuk magunkat. „Létrát mászunk, de többé nem rettegve, hanem előlegünk tudatában önként és szeretettel közeledve Istenhez, az Úr nagyobb mosolyához” – mondta Molnár Sándor.

Bizalomtánc

Az Úr nagyobb mosolyát aztán fennállva tapsolta meg a kétezer-ötszáz fiatal – ez a nagyobb mosoly volt Kulcsár Tamás és Győri Zsófia arcán. A fogyatékkal élő fiú és a debreceni Immánuel Otthon és Iskola igazgatója kontakttánccal mutatták meg, milyen az, amikor feltétel nélkül bízva olyan táncot táncolunk el a világ előtt, amelyre magunktól sosem lettünk volna képesek.

Hegedűs Márk, Bagdán Zsuzsanna (esti áhítat összefoglaló)

Fotók: Asszonyi Eszter, Budai Bori, Dimény András, Szabó Lóránt, Vargosz