Kiben bízol? – Csillagpont második nap

Falak nélkül, úton a tökéleteshez

A tökéletes bizalomra épülő világot, az 1.0-ás változatot, amelyet Istentől kaptunk, a kísértő bontotta meg, azzal, hogy elhitette az első emberpárral, hogy egyedül önmagukban bízhatnak.  Aztán jött a világ 2.0-ás változata, egy frissítés, amit ha emberek nem telepítenek, Isten nem sértődik meg, hanem megállás nélkül keres minket – mondta Sóskuti Zoltán lelkész első előadásában.

Kiben bízol? – tette fel a kérdést az előadó. A szüleidben, a barátaidban, az erődben, a tehetségedben, a neveltetésedben? Az emberek meghalhatnak, elhagyhatnak, az erő elfogyhat, a tehetséget megfojthatják, a neveltetés föladható. Van valaki, akiben biztosan bízhatok, hiszen Isten azt mondja, itt vagyok, építsd rám az életed! Nehéz barátok, szülők és párkapcsolat nélkül, de „amikor kéne valaki, aki pótolja őket, a vágyban érd tetten a mélyebb sóhajt, hogy tulajdonképpen Istenre vágysz, hogy Ő öleljen, szeressen, mert Ő a tökéletes.”

A lelkész arról is beszélt, hogy vágyik egy olyan világra, ahol nem kell szégyenkeznie a gyengeségei miatt. „Nem vagyok tökéletes, és ti sem vagytok azok, mégis eljátsszuk, és van ennek egy undorító keresztyén máza, hogy mindig mosolyogni kell, mindig kegyes énekeket kell énekelni, mindig kell tudni hangosan imádkozni, mindig igékre kell hivatkozni és mindig erős hívőnek kell lennie, különben kidob a közösség.” Sóskuti Zoltán hozzátette: „olyan közösségről álmodom, ahol önmagunk lehetünk, ahol nincsenek falak.”

Istenélmény egy telefonszámlán keresztül

Az Érzékenyítő ponton szerdán az önkéntesség, a menekült-ügy és a drog prevenció iránt érzékenyítették a résztvevőket.

Az Önkéntes Diakóniai Év kapcsán Tislér Diána egykori résztvevő elmesélte, hogy külföldön tapasztalta meg első igazi Isten élményét, amikor a hatszáz eurós telefonszámláját nem tudta kifizetni. A szüleinek, akiknek az akkori, közös keresetük egyharmada volt az összegnek, nem akart szólni. A gyülekezet, ahova járt, azonban megtudta a problémáját, és az ifi közösség összedobta neki a pénzt, amit úgy élt meg, hogy Isten gondját viselte. Szerinte a külföldön eltöltött önkéntes év arra is megtanítja az abban résztvevőket, hogy leszámoljanak a sztereotípiákkal, például azzal, hogy „nem minden orosz kommunista.” Egy debreceni teológus lány, aki Hollandiában idős fogyatékos embereket ellátó otthonban önkénteskedett, azt mondja, - bármennyire is képzavar de – kötelezővé tenné az önkéntes évet, hiszen „rengeteget lehet kapni” a program alatt.

Bár az idén ősszel induló turnus jelentkezési határideje már rég lejárt, néhány üres helyre még várnak pótjelentkezőket, így van lehetőség Uruguayba, Csehországba és Olaszországba is utazni az Önkéntes Diakóniai Év keretében.

Isten útjai Kárpátalján és Haitin

Haiti és Kárpátalja – két helyszín, ahol a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) segített illetve segít a mai napig is. A Csillagponton két önkéntesük beszélt munkájukról és motivációjukról. Elsőre talán furcsán hathat, hogy Pál Sándor, a szeretetszolgálat alapítványának kuratóriumi elnöke is önkéntes – de az. Saját vállalkozását háttérbe szorítva hetente utazik Kárpátaljára, hogy több tonna adományt szállítsanak a rászorulóknak. Friss élményét is elmesélte, hogyan vezeti Isten az útjukat, hogy oda érkezzen a segítség, ahova kell, kedden, amikor legutóbb jártak Kárpátalján, egy kilencgyermekes anyuka kért segítséget, amikor épp érkezett a telefon, egy tehetős család költözés miatt ruháktól, bútoroktól válna meg, amit felajánlanának a szeretetszolgálatnak. Pál Sándor azonnal tudta, hova viszi majd az adományokat.  Albert Tamás az MRSZ orvoscsoportjának tagja a 2010-es haiti földrengés károsultjainak segített, tíz napon át. Az egyik legmegrázóbb élménye az volt, amikor egy édesanya, aki férjét és több gyerekét elveszítette a katasztrófában, több mint 10 kilométert gyalogolt 3 napos csecsemőjével azért, hogy tápszert kaphasson a Magyar Református Szeretetszolgálattól. „Ez a tíz nap hitben és szakmai tapasztalatban is sokat adott.”

Menekült-ügy: kevés a befogadó gyülekezet

Napjaink legmegosztóbb témája a menekült-ügy. Talán kevesen tudják, hogy a Református Missziói Központ működtet egy menekültmissziót, akik a hazánkban menekültstátuszt kapó külföldieknek segítenek az integrációban. Nyelvet tanítanak, albérlet keresésben segítenek, közösséget teremtenek, sőt, a keresztyének számára befogadó gyülekezet találásában is közreműködnek. Utóbbi is fontos egy menekültnek, nem csak a tanulás vagy a munka találása, hiszen az otthonról hiányzó dolgok egyike a megszokott gyülekezeti közösség is. Budapesten a skót református misszió gyülekezete ilyen, oly annyira, hogy most, hogy forráshiány miatt be kellett zárni a református menekültmisszió közösségi házát, a gyülekezet fogadta be a misszió programjait.

Debrecenben a csapókerti református gyülekezet is figyel a menekültekre. Kanizsai-Nagy Dóra, a misszió vezetője arról is beszélt a Csillagponton tartott előadásában, hogy Biblián alapuló kötelességünk, hogy látgassuk a még a kérelmük elbírálása előtt állókat a befogadó állomásokon, és lelkigondozzuk őket. A debreceni táborban van egy keresztyén imasátor is, amit mindig egy bentlakó keresztyén kezel.

Acsai Balázs a menekültmisszió munkatárs pedig arról beszélt, hogy tudatos félelemkeltés zajlik minden módon a menekültekkel kapcsolatban Magyarországon. „Nem tudom nézni, hogy emberek rohadnak az út szélén” – mondta a szociális munkás. Kifejtette: szerinte jogos az a vélekedés, hogy a konfliktusos országokban kell segíteni, hogy ne legyen okuk az elvándorlásra az embereknek, azonban amíg nincs béke, „addig felelősséggel tartozunk azok iránt, akik szeméttelepen át kelnek át a szerb-magyar határon, vagy akiknek levágják az ujját az embercsempészek, hogy biztos legyen a bevétel. Irántuk felelősségünk van, addig, amíg nem lesz béke például Irakban vagy Afganisztánban.”

Zákeus evolóciója

Zákeus evolciójáról beszélt esti áhítatában Szikszai Szabolcs lelkész. Szerinte Ez az igazi evolúció, mert Zákeus lemászva a fáról el tudta engedni az egyetlen dolgot, amely számára biztonságot adott, a pénzt. A vámszedő életében elkezdődött a változás, amikor Jézus kihívta a rejtőzködésből. Az életünk megváltoztató kapcsolatokhoz találkozni kell. "Nem bizonyítani kell tehát, hanem bízni."

17 országból érkeztek résztvevők

A 2000 résztvevőből 371-en érkeztek a Csillagpontra a Tiszántúli Református Egyházkerületből a szerdai regisztrációs adatok alapján. A fesztiválon a magyarországiakon túl több mint 200 erdélyi, csaknem 50 kárpátaljai, 39 felvidéki és 6 délvidéki is van. A magyar anyanyelvűeken túl több mint ötven külföldi vendég is van a találkozón, ők Dél-Koreából, Tajvanról, Svédországból, Litvániából, Csehországból, Németországból, az USA-ból, Angliából, Skóciából, Franciaországból, Kanadából és Ausztriából érkeztek. Számukra angol nyelvű kiscsoport, előadások és áhítatok is vannak, illetve tolmács segítségével a főelőadásokat és az esti áhítatokat is lefordítják.

Szöveg: Hegedűs Márk

Fotó: Vargosz, Dimény András