Isten mindig a legnagyobb

Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével Vitányi István országgyűlési képviselő, Bakó István a város polgármestere és a város képviselő-testületének tagjai, egyházi méltóságai, járási és helyi intézmények vezetői.

Az ünnepi istentisztelet elhangzott köszöntők kitértek rá: Varga Zoltán és felesége teológiai tanulmányaik befejezése után 1994-ben Szatmár megye három kistelepülésén kezdték meg lelkészi munkájukat, majd 2004 októberétől Derecskén folytatták azt. Az eltelt évtizedben krisztusi alázattal szolgálták gyülekezetüket úgy, hogy tevékenységük kisugárzik a város minden lakójának hétköznapjára is. Példamutató a - városképi szempontból meghatározó - műemlék jellegű templom, parókia, imaterem rendben tartása, melyek városi rendezvények, hangversenyek otthonaivá válhattak az elmúlt években. A városi közéletben, kulturális alkalmain jelenlétükkel méltón képviselik a derecskei reformátusokat.

A hitélet erősítéséért végzett tevékenységük eredményes, ezt mutatja, hogy ünnepi alkalmakkor zsúfolásig telt templomban prédikálnak, a hittanoktatásra járók és a konfirmandusok létszáma egyházmegyei mértékkel mérve is kitűnő.

Nemcsak a református gyülekezet, hanem tágabb környezetük is ragaszkodik személyükhöz, bizalommal fordul hozzájuk, mert a nagy családi események, a születés, halál, házasságkötés során megtapasztalták együttérzésük, empátiával közvetített vigasztalásuk örömét. Mindezt teszik hitelesen, mert családi életüket átszövi a mélyen megélt hit ereje, erkölcse, mely mindennapi cselekedeteiket vezérli, s melynek számtalan bizonyítékát nyújtják tetteikben, az istentiszteleteken, ünnepségeken, a fiataloknak és időseknek tartott bibliaórákon, hittantáborokban, a rendszeres családlátogatások során.

A köszöntők elhangzása után Fekete Károly püspök úr prédikációjában a mai, „jelre váró” modern nemzedék útkereséséről beszélt, melynek legfőbb akadálya éppen a jelvesztés és arányvesztés. Mint ahogy Jézus „jel” voltát nem értette saját nemzedéke, mert nem volt meg bennük a jel fogadásának készsége, úgy a mai nemzedék is hajlamos csak azt elfogadni valóságnak, mely igazolja saját életvitelét, szűkös képzeletvilágát. Mai korunk is áldozata egy tökéletes aránytévesztésnek, ahol minden áttolódik emberi síkra, Isten távlatai és arányai helyett az ember saját magát látja a legnagyobbnak. A győzedelmes élet feltétele, hogy érzékenyek maradjunk a jelekre és arányokra, túllássunk akár a nagy próféták cselekedetein is, mert „Isten mindig a nagyobb”! Őrá van szükségünk, rá, aki nagyobb szegénységnél és gazdagságnál, meghasonló emberi világunknál. Krisztus az, aki halálával visszaszerezte az életet, kinek szegénysége által mi gazdagodhatunk.

További képek:

Tiszántúli Református Egyházkerület

Az istentisztelet lezárása után a gyülekezet az új palástok és személyre szóló apró ajándékok átadásával köszönte meg lelkészeinek munkáját, kérve őket, szolgálják továbbra is ilyen híven és odaadással a derecskeieket. Az ünnepséget szeretetvendégség zárta.

A nagyszerűen megszervezett, több száz fős vendégfogadás ideje alatt kérésünkre püspök úrnak volt alkalma programjáról beszélni és Derecskéről alkotott benyomásait megfogalmazni. Véleménye szerint derecskei református gyülekezet Debrecen környékének legnagyobb lélekszámú gyülekezete, ezért mindenképpen oda kell figyelni az itt történő egyházi eseményekre. A város járási székhely, jelentős befolyásoló szereppel bír a járást alkotó településekre nemcsak intézményei, hanem a református közösség által is. Példamutatónak és modellértékűnek találja az itt folyó közösségépítő munkát, a világi városvezetés és a helyi egyházi vezetés együttműködését, a lelkészek tevékenységének megbecsülését.

Püspöki programjának egyik eleme a gyülekezeti felnőttképzés megszervezése, melynek során számít a derecskeiek együttműködésére, részvételére. Elképzelése szerint az előadássorozat nemcsak a hit kérdésével, hanem életvezetési, etikai kérdésekkel foglalkozna, olyan ismeretek átadásával, mely a mindennapokban felmerülő problémákra ad keresztyén válaszokat. A tömegrendezvények mellett ugyanis legalább annyira fontosnak tartja a kiscsoportos beszélgetéseket, ahol kérdéseket lehet feltenni, s azokra válaszokat kapni megfelelően képzett szakemberektől, akik a terjedőben lévő szinkretista vallási gondolatok, az autodidakta ismeretszerzés helyett a református keresztyén tanokra épülő életvezetést segítik. Véleménye szerint a magyar reformátusság még soha nem volt ilyen gazdag jól felkészült, saját szakmáját, hivatását gyakorló értelmiségiekben. Szeretné széles körben bevonni őket az egyházi közéletbe, hogy tapasztalataik, ismereteik átadásával gazdagítsák a gyülekezetek életét, megmutatván a helyes gondolkodásmódot, a reformátori utat a gyülekezetek tagjainak, a „maguk módján vallásosaknak” és az útkeresőknek.

Szöveg: Benéné Kaszás Erika

Fotók: Barcza János