Felszentelték az Újszegedi Egyházközség templomát

„Prédikáló ház önmagában is a templom. Isten jelenlétének szimbóluma”- mondta igehirdetésében Fekete Károly. Kiemelte, hogy a Jézus nélküli templom semmit sem ér, sok minden lehet, de az imádság háza nem. Akkor lesz csak az Atya házává, ha Jézus tölti be, és ha Ő van a középpontban, mert lehetőségünk csak akkor van arra, hogy a rossz útról visszaforduljunk.

Hangsúlyozta, hogy a ma emberének életébe nehéz Krisztusnak bevonulni, mert bár sokan vallásoskodnak, de nekünk nem vallás kell. A templom arra figyelmeztet, hogy van a vallásosságnál fontosabb, mégpedig az igaz hit! A templom pedig azért épül, hogy felébressze bennünk a vágyat, hogy Krisztust kövessük. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke prédikációja végén azt kívánta az újszegedi gyülekezetnek, hogy templomuk sokaknak legyen a megszentelődés helyszíne, a megtérés háza a Szent Isten dicsőségére!

Az alkalmon Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Kifejtette, hogy az újszegedi gyülekezet bizonyosságát tette annak, hogy hogyan tud szeretni, azzal, hogy legyőzte a különböző válságokat, mert meg akarta mutatni mi a hit és a szeretet. A gyülekezet a két világháború között építette meg imatermét, amelyet egészen a templom építéséig meg is őrzött. Kövér László kiemelte, fontos, hogy Magyarország megőrizze keresztyén gyökereit. A demokrácia ugyanis csak forma, a tartalom a hívő, gondolkodó és hazáját szerető emberek közössége, így ademokráciát keresztyén tartalommal kell megtölteni. A keresztyénség alapelvei nélkül nem állíthatjuk vissza a munka becsületét, a család és az otthon szentségét, az elesettek és a versenyben lemaradtak iránti együttérzést és támogatást- mondta az Országgyűlés elnöke.

Az önkormányzat nevében Szabó Sándor, a térség egyik országgyűlési képviselője mondott köszöntő beszédet.

A templom építésének történetét Pauk János, az egyházközség gondnoka ismertette a templomszentelő istentisztelet végén. Elmondta, hogy a gyülekezetet 1928-ban alapították azért, hogy az akkori egyetlen városi gyülekezetet tehermentesítse a város körüli falvak szórványgyülekezeteinek ellátásában. Ugyanebben az évben építették az egyházközség imatermét és a lelkészlakást. A gyülekezet ma is igen nagy szórványt lát el.

A templomépítés gondolata először az 1990-es években merült fel. Végül 2008-ban nyílt lehetőség a munkálatok megvalósítására. Akkor szóba került a költözés, de a gyülekezet inkább az imaterem lebontása mellett döntött, így ott az utolsó istentiszteletet 2010 márciusában tartották, a templomban az elsőt pedig 2011 áprilisában, de a háromszáz férőhelyes templom valamint udvara és környezete csak 2014-ben készült el. A templom építéséhez jelentősebb összeggel járult hozzá az állam és a Tiszántúli Református Egyházkerület. A gyülekezet és a testvérgyülekezetek adakozásból összegyűjtött pénzzel segítették a munkálatokat, míg az önkormányzat illetve a szomszédos fürdőt építő Hunguest Hotels tárgyalások után támogatta az építkezést.

A templomszentelő ünnepi alkalom végén Sípos Ete Zoltán lelkipásztor kifejtette: „Magyarországon hitvallás templomot építeni. Bízunk benne, hogy gyülekezetünknek nem csak 80 éves múltja, hanem jövője is van. Hisszük, hogy templomunkat nem kell majd egyszer elbontani, eladni, hanem szólni fog benne az evangélium, és aki hallja, innen kilépve tovább adja”.

További fotók: 

Tiszántúli Református Egyházkerület

Az istentisztelet után hangversennyel folytatódott az ünnepség. A koncerten a Debreceni Református Kollégium Kántusa, a Szegedi Bartók Béla Nőikar és az Újszegedi Református Egyházközség énekkara szolgált, Berkesi Sándor, Ordasi Péter és Pivarcsik Tünde karnagyok vezetésével. A koncert záróénekét a három kórus együtt énekelte Berkesi Sándor Liszt- díjas karnagy vezényletével. Az ünnepség este a templomépítéséről szóló dokumentumfilm vetítésével ért véget.

Fotók: Barcza János