Anyák napja a Belvárosi Református Gyülekezetben

            „Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.

- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.

- Tud gondolkodni?

- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.

- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.

- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.

- Hát az meg mire jó?

- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.” (Bruno Ferrero)

            A belvárosi gyülekezetben azonban nem csak az anyák és nagymamák köszöntése tette ünnepivé az istentisztelet, hanem az igehirdető személye is. Nagy örömünkre szolgált ugyanis, hogy elfogadta a presbitérium meghívását Főtiszteletű Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke, aki a 127. zsoltár szavain keresztül szólította meg a templomi gyülekezetet:

            „Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”

            Püspök úr prédikációjában kifejtette az áldás központi, életadó szerepét az életünkben. Isten áldása minden tevékenységünk alapja, nem ráadás, toldalék vagy valamilyen többlet dísz. Isten áldása nélkül semmi sem megy úgy, ahogy kellene. Ezt az áldatlan állapotot sajnos nagyon jól ismeri a ma embere, amikor is elbizakodottságában úgy gondolja: Isten nélkül is mindenre képes. Ám a mindent akarás következménye az az eltévelyedés, mely önmagában hordozza a túlhajtottságot, a kudarcot és a hiábavaló küzdelmet. A nagy igyekezetben rossz ízűvé válik a nehezen megszerzett kenyér, védtelenné a felépített otthon, mert épp az maradt ki, aki az összetartozást, a szeretetet adhatja, aki a munkát áldássá teheti. Egyedül a mindenható Isten adhat áldást az életünkre, hiszen Ő az, aki igazán szeret, épít és őríz, sőt aki hős vitézzé válik érettünk. Vele nem lesz ízetlen a kenyér, vele nem lesz átok a munka.

            Isten gondviselő oltalmában megtapasztalja az ember:akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Az éjszaka csendje, az álom az Isten különleges ideje, melyben az ember lemond önmagáról és arra az Úrra bízza magát, aki fölötte áll mindenféle hiábavalóságnak. Istennel az emberből közösség, a lakásból dinasztia válik. A következő nemezdék így lesz Isten áldásának hordozójává, melyet a mindenkori édesanynák közvetítenek. Az anyaság biblia értelemben meg nem érdemelt jutalom és reménység, de egyben felelősség is. Amit a szülők nem tudnak megtenni, amit a nagyszülők nem tudnak kiimádkozni, azt teszi meg az Isten. Ezért kell együtt menni az Isten színe elé, az Ő házába, mely a tájékozódás szimbóluma és találkozási pont egyben. Isten igéje áldásforrás minden nemzedéknek, hogy egy gyülekezet, egy város ne szanaszét heverőkből álljon, hanem olyanok közösségéből, akik elkérik Isten áldását, hogy ne hiábavalóan fáradjanak, hanem „biztos nyilakként” éljenek és munkálkodjanak, hirdetve a világnak: az áldás nélkülözhetetlen, hiszen az magát Isten jelöli. „Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté evengéliuma 6,33)

            Dr. Fekete Károly igehirdetése után egy rövid beszédett intézett a gyülekezethez és a város egészéhez. Elmondta, hogy ismeri az egyházközség múltját, de az mára lezárult, ezért előre kell tekinteni. Jó reménységgel van afelől, hogy itt ismét egy erős gyüekezeti közösség formálódjon, hiszen olyan lelkipásztorok szolgálnak, akik hitvallásszerűen hirdetik az igét az egyházi év minden hétközi, vasárnapi és ünnepi alkalmain és így szolgáltatják ki a sákramentumokat. Sarkad városának két református lelkészházaspára van, nincs több hivatalos lelkésze, még akor sem, ha önkényesen valaki annak állítja be magát. Az, hogy eljött Sarkad reformátusságához ezt jelzi, s igéretet tett arra nézve, hogy a jövőben is mindenben támogatja és segíti gyülekezeteinket.

            Az ünnepi istentisztelet további részében a gyermekek és fiatalok verssel és énekszóval köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat.

            Péntek Gergely orgonista-kántorunk az egyházi ének és zene vasárnapján J. S. Bach: Ach Gott tu dich erbarmen című korálelőjátékával köszöntötte Püspök urat, egykori tanárát.

            Településünk nevében Dr. Mokán István polgármester köszöntötte Püspök urat. Ünnepi beszédében ő is megemlékezett az édesanyák áldozathozataláról, majd a szeretet és az összefogás erejéről szólt, mely városunkat is felvirágoztathatja. Sarkad vezetőségének nevében Püspök úrnak átadta a város plakettjét e mai nap emlékéül.

            Egyházközségünk részéről Dr. Taybani Jamal gondnok és Koncz Zsolt lelkipásztor köszönte meg Püspök úrnak, hogy eljött közénk, és hirdette Isten igéjét.

            Az ünnepi istentisztelet után minden kedves testvérünket szeretetvendégségre invitáltuk intézményünk klub termébe. A bőségesen terített asztalok körül jóízű és vidám beszélgetések zajlottak. Püspök úr is megtisztelt bennünket társaságával, akinek személyében olyan embert ismerhettünk meg, akinél összhangban van a szó és a cselekedet.

            Felemelő és megerősítő ünnepnap volt a 2015-ös Anyák napja a Belvárosi Református Gyülekezet életében. Ám minden üzenet akkor éri el célját, ha valóban megfogadjuk a hirdetett ige üzenetét, vagyis képesek leszünk összefogva építeni és őrízni gyülekezeteink és városunk életét.

Koncz-Vágási Katalin lelkipásztor