2015. április 22.

Áldjad én lelkem az Urat

Isten népének alapmagatartása a jó cselekedetekre való emlékezés. A helyes emlékezés pedig pozitív befolyással lehet az életünkre. Rögzült jelképek az Isten jó cselekedeteire emlékeztetnek. A jól és a helyes emlékezés tárgya lehet ez a könyv is- mondta áhítatában a Nyírségi Egyházmegye esperese a Bütösi János: Áldjad én lelkem az Urat! című kötetének bemutatóján, április 13-án, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kálvin termében.

Gaál Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára kiemelte azt is, hogy Bütösi János önéletrajzi könyve éppen arról szól, hogy ő hogyan emlékezik vissza arra mennyi jót tett vele - itthon és tengerentúlon is - és a teremtett világgal az Úr. Hangsúlyozta, hogy nekünk is emlékeznünk kell Isten jóságára, mert az életszemléletünket alakíthatja.

Bütösi János 1919. december 18-án született Nyírgyulajon. Tanulmányait a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban, a debreceni Tisza István Tudományegyetem Református Hittudományi Karán, az Austin-i Teológiai Szemináriumban és a Princeton-i Teológiai Szemináriumban végezte. Doktori fokozatát a Pittsburgh-i Egyetemen szerezte, 1962-ben. Segédlelkészként Munkácson szolgált, majd a Bethánia CE Szövetség utazó lelkészeként tevékenykedett. 1950-től több amerikai református gyülekezett lelkésze (Hammond,IN, McKeesport,PA, Norwalk,CT, Bridgeport, CT). 1967 és 1985 között, három cikluson keresztül az amerikai Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerület püspökeként szolgált. 1991-ben a Magyar Református Világszövetség elnökévé választották, 1996-tól a Szövetség tiszteletbeli elnöke. Alapítója és első elnöke volt a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Missziológiai Szekciójának és a budapesti Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetnek. Kezdeményezésére jött létre a Debrecenben működő Bütösi Missziói Alapítvány. Az 1990-ben a Debreceni Református Teológiai Akadémia vendégtanára, 1991 és 1998 között az általa megszervezett Missziói és Felekezettudományi Tanszék professzora. 1990-ben a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Munkásságát a Debreceni Református Kollégium 1998-ban Szenci Molnár Albert-díjjal ismerte el. 2010. július 12-én, életének 91 évében, hunyt el. Végső búcsút Amerikában vettek tőle 2010. július 17-én. Forrás: DRHE

A könyvbemutatón Bütösi János missziológiai életművéről Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense beszélt. Kifejtette, hogy Bütösi János integratív személyiség volt. A missziológiai teológia és annak gyakorlata egyforma hangsúlyt kapott munkásságában, amelynek középpontjában Isten missziója állt. Úgy vélte a gyülekezet az a közeg, ahol megjelenhet Isten missziója, ezért a helyi gyülekezeteknek önmagukat Isten missziójának eszközeként kell kezelniük.

A kötetet Bölcskei Gusztáv mutatta be. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, a Bütösi Missziói Alapítvány kuratóriumának elnöke ismertette, hogy Bütösi János saját családja kérésére írta meg a könyvet, mivel Amerikában élt, így angol nyelven. 2005-ben kezdte el az önéletrajzi írást, amely végül teológiai önéletrajz lett. Kiemelte, hogy Bütösi János életében mindenkit tanított, akivel találkozott. A helyzeteket Istentől rendelt adottságnak tekintette, magát pedig Isten emberének tartotta. Kifejtette: a könyv lapjairól is árad az, amit tanított, hogy a legkritikusabb beszédet is úgy kell kezdeni, legyen szó gyülekezetről, emberről, bármilyen helyzetről vagy tevékenységről, hogy megkeressük azt a három jó dolgot, tulajdonságot, ami rá illik. Bütösi János mindent Krisztushoz mért, ezért mert álszenteskedés nélkül szólni akár politikáról, szektákról, párkapcsolatról, misszióról. „Evangéliummal átitatott éltű ember volt”- mondta Bölcskei Gusztáv.

A könyvbemutató végén Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy Bütösi János szókimondó, kritikus, lendületes és diákbarát tanár volt. Az egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének megalapításával - amely ma is működik – beírta magát a Hittudományi Egyetem történelmébe.

Fotók: Barcza János