Elhívás az egyházmegyei csendes-héten

Arról, hogy mi alapján állították össze a csendes hét tematikáját, Lomentné Szopkó Tünde lelkipásztorral, missziói előadóval beszélgettünk:

A tematika összeállítása mindig közös munka. Már a naptári év elején, az egyházmegyei missziói program összeállításánál megszületett a téma. Aztán nálam, mint missziói előadónál fogalmazódtak meg a konkrét előadás címek, a reggeli és esti áhítatok alapigéi. Majd Esperes Úr öntötte őket végső formába azzal, hogy a címekhez megtalálta a megfelelő szolgálattevőket.  A témánál figyelembe vettük azt, hogy az előző évek csendes hetei miről szóltak. Azokhoz képest újat szerettünk volna választani. Olyan hitbeli témát, ami mindannyiunkat érint, kortól, nemtől, hitbeli állapotunktól függetlenül, mégis nagyon személyes. Így esett a választás erre a címre: „Erő a magasból, amely –ELHÍV – KIHÍV –MEGHÍV”

Elhívás. Miért ez került a középpontba?

A hét témája tehát Isten elhívó munkája lett.Az áhítatokra elhívási történeteket választottunk a bibliából. Szerettük volna megláttatni a történetekben rejlő hasonlóságok mellett, hogy Isten mennyire személyes módon szólít meg embereket, és milyen egyénre szabott terve van az életükkel. A történeteken és előadásokon keresztül az is kiderült, hogy Isten elhívása milyen kihívásokkal jár az életünkben. Milyen bizonytalanságokat, veszélyeket és főként milyen áldásokat tartogat számunkra, ha merünk a hívó szónak engedelmeskedni? Átgondolhattuk együtt, hogy elhívásunk milyen életváltozással jár együtt. Milyen nagy dolog az, ha valaki felismeri, hogy Isten a legjobbat akarja kihozni az életéből!  Milyen szerepe van elhívásunkban az emberi példaképeknek? A mi bizonyságtevő életünk hogyan válhat az elhívás eszközévé mások számára? Az elhívás személyes volta mellett szerettünk volna hangsúlyt tenni arra is, hogy Isten közösségben hív minket. Komolyan kell vennünk a hívását az istentiszteleti közösségbe, a keresztségbe és az úrvacsorai közösségbe egyaránt! Mindezek mellett szerettük volna azt a nagy távlatot is megláttatni a résztvevőkkel, hogy végső soron Isten egy mennyei közösségbe, az örök életbe hív el minket. Már a tervezés közben megszerettük a témát, mert rengeteg lehetőséget adott a személyes tapasztalatok megosztására előadóknak és résztvevőknek egyaránt.

Beszélhetünk-e közösségépítésről különböző gyülekezetekből érkezők között?

Szerintem beszélhetünk közösségépítésről. A csendes hetekre érkezők már nem ismeretlenként tekintenek egymásra, hiszen többségük rendszeres résztvevő.  A szervezetten és kötetlenül együtt töltött idő, az előadások és áhítatok továbbgondolása a beszélgetésekben, az úrvacsora, a közös éneklés, vetélkedés, a séták, a fürdés mind közösségépítő alkalmak. Jó megosztani a hitbeli és gyülekezeti élményeket és tapasztalatokat egymással. Ez legtöbbet azoknak a testvéreknek jelent, akik maroknyi kis gyülekezetekből érkeznek. Számukra ritka kincs az, hogy nagyobb testvéri közösségben élhetik meg a hitüket.

Molnár József, a Hajdúszoboszlói Református Egyházközség 87 éves tagja először vett részt az egyházmegyei csendes-héten, feleségével együtt. A következőképpen számolt be az öt napos lelki kirándulásról:

Mivel életemben először vettem részt ilyen jellegű egyházi rendezvényen, ismeretlen volt számomra a légkör, a kíváncsisággal teli várakozás, de már az első napon kiderült, hogy olyan helyre jöttem, ahol a hallottak meghatározhatják életem további folyását. Ifjúkoromban a Debreceni Református Gimnázium diákja voltam, ahol rendszeres hitoktatásban részesültem, és vannak ismereteim az Ó- és Újszövetségről, de ez az öt nap elég volt arra, hogy rájöjjek: az én ismereteim igencsak felületesek és hiányosak. Ha ehhez hozzáveszem azt a negyven évet, amikor a vallás gyakorlása nem csak bűn, hanem tiltott is volt, ideje volt a hitmélyítés megkezdésének.

A konferencia programja kitűnő lehetőséget adott a már megszerzett hit mélyítésére. A program lényege az elhívásra épült, mellyel kapcsolatban jelentős számú előadásra került sor. Egymás után hallhattunk Ábrahám, Jeremiás, Máté, Elizeus, Pál, Ezékiel, illetve Timóteus elhívásával összefüggő előadásokat, de hallhattunk Kálvin János és Husz János életéről és munkásságáról részletes ismertetőket.

Talán az keltette fel a legjobban a figyelmemet, ami egy "civil" házaspár előadásában hangzott el, melynek címe az volt, hogy "Mit jelent elhívott emberként élni a családban és a munkahelyen?"  A férj mérnök, a feleség orvos, de mindektttő teljes értékű a hitéletben. Ráadásul a doktornővel 10-15 évvel korábban orvos-beteg kapcsolatom volt, igaz, hogy csak három napig, de ez alatt az idő alatt is megtapasztalhattam azt a kisugárzást, mély emberi érzést és Istenbe vetett hitet, amellyel a betegekkel szemben viseltetett. Csodálatos érzés volt ennek az asszonynak az előadását hallgatni.

Számomra külön élményt jelentett az énektanulás. Tizenhárom olyan ének került kinyomtatásra, melyek az énekes könyvben már nem szerepelnek. Ismert volt előttem a "Halld meg a hívást, Jézusodét" kisebb szövegmódosítással, és a dallamára még emlékeztem ifjúkoromból.

Mindenképpen említésre méltó a Ki-mit-tud keretében a tesztlapok kitöltése, illetve a szóbeli kérdések, melyek egyházi, vallási jellegű kérdéseket tartalmaztak. Színvonalas vetélkedőre került sor, melynek során a négy csapatos versenyt a balmazújvárosi csapat nyerte 121 ponttal, a 120 pontos hajdúszoboszlóiak előtt. Az első helyezett díja egy hétvégi pihenő az egyházmegye óhutai üdülőjében.

Bízom Istenben, hogy életem további részében még lesz lehetőségem hitmélyítő konferencián való részvételre.  

Csík Józsefné, a Nyíracsádi Református Egyházközség tagja már hetedik alkalommal vett részt a Hajdúvidéki Egyházmegye hitmélyítő konferenciáján.

Mi az, ami évről évre viszaviszi a csendeshétre?

Mindig nagyon várom. Az első engem nagyon megfogott. Akkor súlyos beteg voltam. Alig kaptam levegőt, rosszul voltam. Amikor megérkeztünk Szabadi Árpád esperes úr rám nézett, és mondta, hogy maga beteg. Mondtam, hogy igen. Gyógyulni is jöttem. Rám fért, testileg és lelkileg is. Öt nap volt ugye, és szerdán amikor jöttem le a lépcsőn, esperes úr megint megszólított, és mondta, hogy hallom, most már könnyebb a köhögés, és a lélegzetvétel is. Akkor nagyon jól esett, hogy éreztem: nem csak annyit jelentettem, hogy egy emberrel több jött, hanem figyelt rám. Ez volt 2009-ben. Azóta mindig vágyok, minden évben megyek.       

Hogyan várta az idei csendes-hetet, milyen lélekkel készülődött?

Nagyon vártam már. Mindig úgy örülök, amikor tiszteletes úr hirdeti, hogy lehet jelentkezni. Igyekszem mindig hívni másokat is magammal. A nővéremmel vagy a húgommal szoktam általában menni, és éppen a nővéremen éreztem, hogy mennyit változtatott rajta az egy hét. Ő egy nagyon erős, sookszor parancsoló személyiség, és ott egészen átalakult. Hihetetlen változáson ment keresztül. Ott az ember valahogy közelebb érzi magához talán a Mindenhatót. Sokszor még lelkiismeretfurdalásom is van, hogy megfeledkezem az itthoni dolgokról.

Fontos önnek a közösség is a csendes-héten, vagy inkább csak a lelki alkalmak miatt várja?

A közösség is, persze, de a lelki elmélyülések is fontosak nagyon. De persze sok ismerős van már az elmúlt évekről. Van olyan, akinek már előzőleg telefonálok, hogy jön-e idén is, találkozunk-e Berekfürdőn? És persze a hét során igyekeznek is összekovácsolni az embereket, mert az esperes úr már az első este kiadta a feladatlapokat, bibliaismeretet első sorban, úgyhogy befogta a társaságot. De ez jó nagyon, mert összekovácsolja a közösséget. Én a vagyes csoportban voltam, ami a kisebb gyülekezetek tagjaiból állt össze.

Ön itthon, a mindennapokban egy kis gyülekezetben, kis közösségben éli meg a hitét. Mennyiben más egy ilyen nagy közösségben?

Egészen más. Ott az ember csak befelé figyel, csak arra szánja azt a hetet. Nagyon felemelő, hogy az öt nap alatt minden nap ilyen aktívan van jelen az életemben a hit. A Bibliát ugyan itthon is minden nap olvasom. Az ember akkor csak ott van, csak oda figyel. Egymás között is sokat beszélgetünk a hitünkről, végülis sok bizonyságtétel is elhangzik. És ha máshol nem is, azért egy olyan helyen az ember megnyílik.

Könnyebb ott megnyílni, mint itthon a saját közösségében?

Igen. Bár nagyon szégyelltem magam, mert most is volt egy alkalom, amikor elkezdtem imádkozni, és elcsuklott a hangom. Nem tudtam befejezni. De hát a Jóatya az befejezte helyettem.

Mit adott az idei csendes-hét? Mit hozott haza magával?

Lelki feltöltődést. És ez így húsvét előtt különösen jó volt. Úgy gondolom, hogy most már igazán megélem a húsvétot. Lelkileg is felkészülök rá. Itthon a gyerekekkel is szoktunk beszélgetni a húsvétról, és a csendes-hét most is segített abban, hogy még mélyebbek lehessenek ezek a beszélgetések itthon is. Ráhangolódik az ember így az ünnepre.

A hétfőtől péntekig tartó hitmélyítő konferencián összesen 19 előadó szolgált. A csendeshéten az előadások, áhítatok és vetélkedők mellett a résztvevők kerékpározással, sétálással, filmnézéssel és fürdőzéssel egészíthették ki a lelki feltöltődést.

Komorné Csernáth Erzsébet  

Fotók: Hajdúvidéki Református Egyházmegye