„Forradalmak az európai misszióban”

Magyar résztvevők voltak még: Zentai Zsuzsa a Wycliffe Bibliafordítók igazgatója, és Tar Kata a Zsidók Jézusért missziói szervezet részéről. A konferenciát az EEMA (European Evangelical Mission Association = Európai Evangéliumi Missziói Szövetség) szervezte. 25 évvel a Berlini Fal és a Vasfüggöny leomlása után arról tanácskoztunk, hogy a misszió ügye az elmúlt negyed évszázadban hogyan alakult Kelet-Európában,  és hogyan haladjon tovább. Az előadók között volt Anne-Marie Kool a Közép- és Kelet-Európai Missziói Tanulmányi Szövetség elnöke, Alexandru Vlasin a Bukaresti Egyetem tanára, Ivo Konstantinov a bulgáriai Amerikai Nagykövetség titkára, és még számos missziói vezető. A konferencia keretén belül látogatást tettünk a Román Parlamentben, ahol fogadott bennünket Dr. Ben Oni Ardelean szenátor.

            A konferencia a református körökben is híres „orando et laborando” jelmondattal rokon módon, „imádkozzál és tanácskozzál” jelleggel zajlott. Szinte minden előadást, beszámolót imádság előzött meg, vagy kísért igen változatos módon. A sok ima alkalom közül nevezetes volt számomra, hogy, a Román Parlament grandiózus fogadó termében áldást kérhettem a magyarokra, románokra egyaránt, és az utolsó este rendezett ima éjjelen mi, a magyar résztvevők együtt kitartottunk a fáradtság miatt kis csoporttá szűkült csoportban.

Magyar református szívünket megmelegítette a román OM misszió vezetője, aki elmondta, milyen nagy öröm volt számára, hogy számottevően közreműködhetett egy erdélyi református házaspár külmisszióba indításában és megáldásában a legmagasabb hegyek között élő népekhez.

            Számomra az egyik legnagyobb élmény – mely hiszem, hogy a szélesebb magyar református olvasók épülésére is lehet- az volt, hogy láttam: Valóban történt missziói forradalom Kelet-Európában! Ez kell, hogy lelkesítsen, és cselekvésre indítson bennünket is! Ámulva, és egy kis szent irigységgel hallgattam, hogy nemcsak az 1989-es éveket követő nagy eufórikus időkben mentek ki nagyon sokan külmisszióba, hanem ma is. A Moldovai Baptista Egyháznak 20 ezer tagja van, és 35 külmisszionáriusuk. Missziós iskolát indítottak, ahol több száz román és közép-ázsiai diák tanult az elmúlt években. Közülük sokan - bár nem hivatalos misszionáriusokként - mentek haza a volt Szovjetúnió országaiba, vagy Oroszországba dolgozni, de mind azzal az erős keresztyén öntudattal, hogy ők Isten Országának üzenetvivői. A Román Baptista Egyháznak kb. 120 ezer tagja van, és 50 külmisszionáriusuk. A Román Pünkösdi Egyház az ország ötödik legnagyobb felekezete, 500 ezer tagot számlál, és ma 200 misszionáriusuk szolgál más országokban! Az ő anyagi támogatásuk 98 % -a román emberek adománya, akik részben az anyaországban, részben a külföldi román diaszpórában élnek. Tegyünk egy próbát: hány magyar református külmisszionáriusról tudsz, akik a hivatalos egyházi vezetés támogatásával szolgálnak? A romániai pünkösdi arányt követve el tudnánk képzelni, hogy a másfél milliós magyar reformátusságnak 600 külmisszionáriusa legyen, akiket szintén a magyar hívek áldozatkészsége lát el anyagi javakkal? Ha ez a helyzet bekövetkezne, igazán mondhatnánk, hogy missziói forradalom történt. Lehetetlennek látszik, de Istennél semmi sem lehetetlen!

2000-ben, Amerikából haza gondolva, doktori munkámban én is leírtam a volt szocialista-kommunista országok missziói forradalmának lelkesítő vízióját. Őszintén bevallva, azóta hazatérve, és szembesülve a valósággal, átélve kudarcokat, bennem is meghalványodott ez. Azonban a jelenlevő misszionáriusok bizonyságtételei, történetei újra élesztették bennem is a vágyat, hogy a magyar református egyházban is történjen forradalmi változás a külmisszió terén.

A konferencián nemcsak közép- és kelet-európaiak voltak, hanem Amerikából, Nyugat- Európából, Ázsiából mindazok, akik valamilyen módon érintettek voltak az itteni elmúlt 25-év nyomán. Thomas Bucher svájci református presbiter, aki az Európai Evangéliumi Aliansz főtitkára, egy személyes beszélgetésben elmondta, hogy gyülekezetében arra törekszenek, hogy missziói munkatervük egy teljességre törekvő alap-célt fogalmazzon meg. Az Apostolok Cselekedetei 1,8 alapján („lesztek nekem tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig”) azon fáradoznak, hogy a gyülekezet missziója érintse mind a négy területet: a gyülekezet belső életét, annak környezetét, a köztük élő idegeneket, és a távoli – az evangélium által még el nem ért – területeket.

A külmisszió - látásom szerint - olyan egy gyülekezet, vagy egy egyház életében, mint egy létfontosságú vitamin, vagy nyomelem az emberi szervezetben. Természetesen, kell foglalkoznunk saját magunkkal, és saját népünkkel, de ha hiányzik a külmisszió, nem egészséges az egyház, súlyos hiánybetegségek lépnek fel a belső spiritualitás területén.

Ha ez az őszi, missziói forradalmi álom valóra válna, de nagy boldogság szállna a Magyar Református Egyházra! Fontos a saját magunkkal törődés, de ennél többre hívattunk! Hiszem, hogy Isten megáldja azt a népet, egyházat, amely az Ő világosságává válik a világban. Hiszem, hogy hozzánk is szól az  Ige Ézsaiás könyvéből:

„Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.( Ézs 49,5-6)

 Imádkozz kérlek velünk együtt ezért!

Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási ref. lelkész, egyházmegyei missziói előadó

Kelt 2014. november 21-én, Bukarest és Budapest között utazva a vonaton.