Erdélyben nem mondanak le a Mikóról

– Fel kell emelnünk szavunkat a tulajdonjog megsértése és semmibe vétele ellen – mondta megnyitó beszédében Markó Gábor egyházkerületi főgondnok, és hozzátette: állásfoglalásukat az újonnan megválasztott romániai köztársasági elnöktől a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig mindenhová el kell juttatni, és ugyan elhatárolódnak az erőszakos cselekményektől, de ha kell, készek akár az utcára is vonulni.

– Megszólalt a trombita, gyülekezőt fújt. Mi jöttünk, mert baj van. Mert bennünket tolvajnak tekintenek, egy sorba helyeznek azokkal, akik milliárdokat loptak ebben az országban. Mert az igazságtalanság fáj. Nem mi vettük el a másét, bennünket loptak meg. Beteljesedett Ezékiel mondása: „Az ellenség hahotázva azt mondta rólatok: Birtokunkba kerültek az ősi halmok!" Jöttünk, hogy kiáltsunk: Adjátok vissza a hegyeinket! – mondta a Zsolt 46,11–12 alapján tartott áhítatában a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnöke, Pap Géza. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a harmincas évekre háromszáz iskolában indult meg a református oktatás a trianoni döntés után egyetlen tollvonással államosított ötszáz református iskola után, de 1947-ben ismét minden elvettek az erdélyi reformátusságtól: az iskolákat, a tanárlakásokat, megszűnt a felekezeti oktatás is. – 1990-ben határozat született arról, hogy minden kerüljön vissza ahhoz, akitől elvették. Mi ennek alapján mertünk kérni. 2014-ben a hatalom úgy gondolta: ez már sok nekik, és bírósági úton ismét elvette tőlünk az iskolánkat. Sejteni merjük: ez csupán kezdete a visszaállamosítási folyamatnak – fogalmazott Pap Géza.

Istennek is köze van a Mikó-ügyhöz

– Isten színe előtt állunk – ugyan, kihez mehetnénk? Kinek kell a mi fájdalmunk, panaszunk, igazságunk? – tette fel a kérdést az igehirdető, és hozzátette: amikor Isten népe az Úr színe elé áll, ő azt sosem hagyja szó nélkül. Azt mondja a zsoltáros szavaival: „Csendesedjetek el..." (Zsolt 46,11) Valóban szükség van a csendre a felháborodás után. Ebben lehet meghallani az Úr szavát, és helyes döntéseket hozni. Isten előtt, az imádkozás csendjében rádöbbenhetünk, hogy a hatalmas Úrnak, akinek színe előtt állunk, szintén köze van a Mikó-ügyhöz. Mert az egyház az Istené – ő vetett alapot mindennek, amelyekre élő kövekből lelki házat épít. S ezért az egyház vagyona is az övé. – A ploieşti-i táblabíróság az Isten vagyonát lopta el – summázta Pap Géza.

Az Isten előtti csendben lehet meghallani az ő biztatását is, amiről így ír a Biblia: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk." (Zsolt 46,12) – Nemcsak velünk együtt érez, hanem velünk is harcol. Lehet, hogy megpróbál, és a próbában elmegy a végsőkig – hiszen a bíróság döntése végleges és visszavonhatatlan –, de mi tudjuk, hogy ennek a harcnak nincs vége, és az Isten igazsága győzedelmeskedni fog – zárta igehirdetését az ügyvezető elnök.

Meghalt a román demokrácia

Gyásznapnak nevezte a rendkívüli közgyűlés napját Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki szerint a ploieşti-i táblabíróság döntése nyomán „meghalt a román demokrácia számunkra, erdélyi reformátusok számára". Elmondta: 1989 után Székelyföldön sokan úgy gondolták, hogy csak színjáték volt Ceauşescu és felesége kivégzése, és valahol titokban élnek tovább. – Ma látjuk, hogy akaratuk, szellemiségük valóban tovább él – jelentette ki Kató Béla, aki hozzátette: az erőszakos elrománosítás célkitűzésének nyíltan szembe ment a református egyház, amely őrizte az autonómia csíráit, amikor szabadon választottak lelkipásztort és presbitereket, anyagi javakat gyűjtöttek és azokat a közösség szolgálatába állították, és anyanyelvüket nyilvánosan, az egyházi köztereken gyakorolták. Ezeket a jogokat folyamatosan támadta a kommunista hatalom, ami ellen sokan az életük árán is harcoltak. A püspök megvallotta: az 1989-es demokratikus átalakulástól az üldöztetés megszűnését és elkobzott értékeik visszaszerzését várták, de sajnos hamar ki kellett ábrándulniuk.

Emlékeztetett a visszaszolgáltatást előkészítő törvényekre, amelyek keretében legelőször minden értéket szétosztottak az illetékesek és illetéktelenek között, és mire azok kerültek volna sorra, akik jogos tulajdonukat kívánták visszaszerezni, nekik már nem volt mit visszaadni. Az EU-csatlakozásra várva Románia vállalta a vitás tulajdonjogi kérdések rendezését, így merült fel a kárpótlás lehetősége. Kató Béla elmondta, hogy a visszaszolgáltatás után a kárpótlások ügye maffiacsoportok kezébe került – számos református egyháztag esett kerítő jogászok és maffiózók hálójába. – Minket, az egyházat meg sem kerestek, mert tudták, hogy az egyház nem adhatja el a vagyonát, ettől fogva nem is kaptuk vissza azokat a jelentős vagyonelemeket, amelyek az egyházi intézmények fenntartását szolgálták volna.

A református egyház úgy gondolta, az ő esetében minden tiszta, hiszen az államosítási dokumentumokból világosan látszik, kitől mit vettek el és kinek kell azt visszaadni. A törvényt úgy alkották meg, hogy a megítélt javak visszaszolgáltatását bárki bármikor megállíthatta adminisztratív úton, így a pereskedés akár az egész életen át tarthat – de mindebben az egyháznak csak a vesztes szerepe juthat. Soha nem tudtuk volna elképzelni, hogy tizenkét évvel a visszaszolgáltatás után egy koncepciós bűnügyi perrel azt is visszaveszik, ami már a birtokunkba került. Itt állunk ismét kifosztva és megalázva, és Gedeonnal kérdezzük: „Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?"

Elutasított lemondás

A püspök elmondta: ezer sebből vérzik az igazságszolgáltatás, de a legfájóbb, hogy azt az egyházat, amelyik ötszáz éve hitte, vallotta és gyakorolta a parancsok betartását, most csalásért, hamisításért, mások vagyonának ellopásáért elítélték – mint mondta, szerinte az ilyen egyházat azonnal fel kell számolni, vezetőit börtönre kell ítélni, mert félrevezettek egy egész országot. Beszéde végén Kató Béla beismerte személyes felelősségét abban a döntésben, amely most a Székely Mikó Kollégium elveszítéséhez vezetett – nevezetesen, hogy annak idején Pap Gézával nem engedtek a jelenlegi tulajdonosok zsarolásnak, és visszaigényelték a kollégiumhoz tartozó tanárlakásokat is, nem számolva azzal, hogy a bíróság semmibe veszi azt a Brassóban kelt bírósági határozatot, amely elismerte, hogy a Székely Mikó Kollégium jogutódja a református egyház. A püspöki felszólalás végén Kató Béla felajánlotta lemondását annak a közgyűlésnek, amely két évvel ezelőtt bizalmat szavazott neki.

A hozzászólások után a közgyűlés név szerinti szavazással vitatta meg az indítványt, és egyhangúan elutasították a püspök lemondását. Kató Béla elmondta: háborúra készülve minden vezetőnek szüksége van a megerősítésre. – Két éve más helyzetben született a választás, most tudnom kell, számíthatok-e rátok, mert ami jön, az nem csendes, nyugodt várakozás lesz – mondta a püspök, aki Kántor Csaba főjegyzővel együtt a hadüzenet első lépéseként visszautasította a püspököknek és helyettesüknek járó román állami fizetéskiegészítést. Mint mondta, nem fogadhatja ezt el attól a rendszertől, amely ilyen ítéletet hozott az egyházról. Megköszönte a közgyűlés bizalmát, és kijelentette: minden erejével küzdeni fog azért, hogy Isten ereje meglátszódjék a közösségen.

Krisztus a Mikó jövője is

– Ez a második csúnya advent – mondta Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, visszautalva 2004. december 5-i népszavazásra, ahol becsapódott egy ajtó a határon túlra szakad magyar közösségek előtt. Úgy érezte akkor a Generális Konvent (GK) elnöksége, hogy kötelesek azonnal idejönni, leülni az erdélyi és a királyhágómelléki egyházkerületek képviselőivel, odaállva Isten színe elé, „és megkérdezni, mi történt, mi a mi részünk, mit tehetünk". Ezzel a lélekkel érkezett most is, és megköszönte az erdélyiek meghívását.

Bölcskei Gusztáv tájékoztatta a közgyűlést arról, hogy figyelemmel és imádsággal kísérték a GK elnöksége legutóbbi ülése alatt zajló Mikó-per másodfokú tárgyalását. – Ennek a közösségnek a nevében vagyok itt, és akartam veletek együtt elcsendesedni abban a szellemben, amit a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletében így fejez ki az egyik latin szó: unica consolatio, egyedüli vigasztalás. A consolatio szó arról beszél, hogy átélhetem: nem kell szólóznunk, mert vannak, akik bekapcsolódnak ügyünkbe. Hiszem, hogy az a 2004-ben becsapódó ajtó kinyitott egy másikat, összekapaszkodásunkét, hogy kimondhassuk 2009. május 22-én: Krisztus a jövő: együtt követjük őt. Hiszem, hogy ez az arcpirító jogtalanság is áldássá válhat. A közgyűlés eljutott a bizalom megerősítésére, a GK közössége pedig igyekszik a jogállamiság normáira oly kényes külföldi partnerei figyelmét felhívni: itt van nekik is a cselekvés ideje. Hisszük, hogy Krisztus a jövő a Székely Mikó Kollégiumnak is, és mi együtt követjük őt – zárta beszédét a Zsinat lelkészi elnöke.

Szent vagyonnal kell elszámolniuk

Csűry István királyhágómelléki református püspök A Mikó Kollégium visszaállamosítása előtt címmel elmondott, 2012. szeptember 1-ji sepsiszentgyörgyi beszédére utalt a Kollégium visszaállamosítása után. Az Igazság Napján több ezren követelték, hogy „a függetlennek tetszelgő román igazságszolgáltatás hagyjon fel bukaresti bizantikus nyomású, szervilis viselkedésével". A ploieşti-i ítélőtáblának nem sikerült a jogállamiság állapotán valamit is javítani, sőt feltételezhetően ők a ráadásként keletkező félelmet sem tudták leküzdeni a számukra egyre veszélyesebb hatalommal szemben. Csűry István kiemelte, hogy a református egyház oldaláról érvek, tények szólaltak meg, velük szemben pedig ködösítő, vádló, elhallgató érvek álltak fel. A püspök a 3Móz 27,28 alapján, valamint az iskola történetének fontosabb pontjait felidézve figyelmeztetett: a per orgazda győztesei és az ítélet meghozói szent vagyonra tették a kezüket, amiért Istennel kell elszámolniuk. A Királyhágómellék támogatja az Erdélyi Református Egyházkerület szent és igazságos küzdelmét, és készen állnak felsorakozni az újkori koncepciós perben elítélt testvérek mellett.

Románia nem jogállam

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere élesen bírálta a román jogállamiságot, és úgy fogalmazott: valamikori mikós diákként azt tanulta, hogy lopott holmit ne fogadjon el, ezért nem is szálltak be a Mikó-perbe, hiszen tudják, a Mikó nem az övék. – Ki kell mondani, bármi is a következménye: Románia nem jogállam. Az igazságszolgáltatás nem igazságot szolgáltat, hanem kiszolgál egy olyan rendszert, amelynek célja az erdélyi magyarok megrablása. Újra kell értékelnünk viszonyulásunkat a román államhoz: nem lehetünk lojálisak olyan államhoz, amely kifoszt, megaláz, másodrendű emberként kezel minket huszonöt évvel a forradalom után is?

A polgármester hangsúlyozta: Magyarországnak is újra kell értékelnie a román–magyar államközi szerződést, mert „nem lehet, hogy a magyar állam ebben a harcban ott legyen azok mellett, akik ki akarnak minket fosztani!"

Szakbizottságot állítanak fel

Veress Emőd jogász a perről elmondta, hogy a jog sokszor cinikus: van, ami igazságtalan, de jogszerű. A Mikó-per teljes iratanyagát áttekintve kijelentette: az ítélet nemcsak igazságtalan, jogszerűtlen is. Javasolta egy olyan szakbizottság felállítását, amelynek különböző jogi területeken jártas tagjai elkészítik a per alapos elemzését, és jelentést készítenek erről magyarul, románul, angolul, németül és franciául is. Ezzel egy időben elő kell készíteni egy beadványt a strasbourgi Emberi Jogok Bíróságára, amelyben az erdélyiek jelezhetik félelmüket, hogy a Mikó-ügy újabb államosítási folyamat kezdetét jelentheti, valamint megvizsgálni, hogy a büntetőjogi bírák által lezárt per eredménye hogyan támadható meg polgári vagy közigazgatási jogi eszközökkel.

Világos állásfoglalás

A közgyűlés ezután egyhangúlag meghatalmazta az egyházkerületi elnökséget a szükséges lépések megtételére. A rendkívüli közgyűlés végezetül állásfoglalást adott ki, amelyben kimondják: „Soha, semmilyen körülmények között nem kívántuk és akartuk a másét, de ragaszkodunk őseink által ránk hagyományozott tulajdonainkhoz.

Az évszázadokon át kötelességüket ellátó Kollégiumok és azok ingatlanai az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonát képezik, azok voltak és annak tartjuk őket ma is.

Semmilyen körülmények között nem mondunk le a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumról sem más, az állam által jogtalanul birtokolt jussunkról: sem az elkobzott épületeinkről, sem az elkobzott földterületekről, sem az elkobzott anyakönyveinkről és levéltári iratainkról.

Az Európai Unió keretében és annak elveire hivatkozva, ragaszkodunk az egyház autonómiájához, amelyet Románia Alkotmánya is garantál.

Ragaszkodunk ahhoz az alapvető jogunkhoz, hogy gyermekeinket minden oktatási szinten hitvallásosan, egyházunk tanításának és a Szentírás elvárásainak megfelelően: anyanyelven tanítsuk és tanítassuk."

Kató Béla záró beszédében megköszönte és a továbbiakban is kérte az összefogást. – Bizonyos fokig az itteni jogi lehetőségek lezárulnak, most külföldi partnereinknek kell hallatni szavukat. Hiszem, hogy Isten csak próbára tett minket, és meg fogja adni nekünk a győzelmet.

A református egyháznak 2002-ben visszaadott, majd hosszas pereskedés után idén november 26-án újraállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esetével kétségessé vált, valóban jogállam-e Románia, és valóban teljesíti-e az egyházi javak visszaszolgáltatásával kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. 2012-ben buzăui bíróság jogtalannak ítélte a Mikó visszaadását a református egyháznak, 1,3 millió lejes kártérítésre kötelezte az Erdélyi Református Egyházkerületet, és három év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta első fokon a restitúciós bizottság két magyar tagját. A fellebbezés után 2013 októberében a legfelsőbb bíróság a ploieşti-i táblabíróságra hárította az ügyben a végső döntést, amelyet az november 26-án meghozott: felfüggesztettre módosította a vádlottak börtönbüntetést, és elrendelte a kollégium visszaállamosítását. A közgyűlésen elhangzott: félő, hogy a Mikó-per ítélete precedensértékű lehet.

Forrás: reformatus.hu, Bagdán Zsuzsanna

Képek: Barcza János