Az élő Isten és a bálvány istenek között az a különbség, hogy ha mi megtartjuk az Úr parancsolatait, akkor Ő megtart bennünket, és ha megtaláljuk az Urat, akkor a templom nem csak szép lehet, hanem az, aminek szánták az elődök; az üdvösség kapuja, a mennyország földön lakó háza, a Krisztusról szóló tanulság hajléka.
„Isten hajléka az összetartozás helye. Itt összetartozunk Istennel és összetartozunk egymással”- mondta a hálaadó alkalmon Csegei István. A Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese hangsúlyozta, hogy a templomban van gyógyulás, biztonság, pihenés, van jó szó, van megszentelődés és a keresztény ember megajándékozottnak érzi magát, mert megváltásban részesült Jézus Krisztusban és a megváltott ember mindenkor hálás, mert a boldog pillanatok Krisztusban betöltik az életét és a boldog pillanatokra nagyon nagy szükségünk van.
Az istentiszteleten Kovács Tibor lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, valamint ismertette az ajaki templom történetét. A templom a 13. század végén épült román stílusban. A 15. században átalakították és a szentélyhez hozzáépítették a mostani templomhajót. Ekkor még a katolikus testvéreké volt, majd a 17. század elején kerülhetett a református hívek tulajdonába. A falakat a 18. századig szentek és próféták díszítették. 1848-ban bővítették utoljára, akkor épült meg a huszártorony a bejárat fölé. 1975-ben palával fedték be a templomot, 1995-ben a padozatot cserélték le, 2001-ben pedig a Műemlékvédelmi Hivatal támogatásával elvégezték a templom külső és belső felújítását.
2010-ben a salétromosság miatt a külső és belső homlokzat is meggyengült, a helyreállítás már ekkor elkezdődött, de a szakszerű munka csak 2013-ban indulhatott el. A felújítási munkák elvégzéséhez a gyülekezet több mint 11 millió forintot nyert egy pályázaton. A munkálatokat ez év májusában fejezték be, a szűk egy év alatt így kívülről és belülről is teljesen megújulhatott az ajaki templom.
Az istentiszteleten a felújítási munkálatok befejezéséért adtak hálát a jelenlévők, valamint kitüntették Eszenyi Balázs Bélát, nyugalmazott iskolaigazgatót, a Tiszántúli Református Egyházkerület egykori tanügyi tanácsosát, aki az ünnepi alkalom keretében példaértékű, kimagasló tevékenységéért az "AJAKÉRT" díjban részesült.
Eszenyi Balázs Bélának Kerekes Miklós, Ajak polgármester adta át a kitüntetést.
Eszenyi Balázs Béla életútja:
Eszenyi Balázs Béla 1947. október 02.-án született, Ajakon. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, Ajakon, középiskoláit Kisvárdán végezte. Tanári diplomát a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett 1975-ben matematika-műszaki ismeretek és gyakorlatok szakon. 1974-ben kötött házasságot a hajdúböszörményi, szintén pedagógus végzettségű Gyenge Katalinnal. Házasságkötésük után 1974-1981-ig a Hajdú-Bihar megyei Fülöp községben tanítottak. Időközben 1975-ben Balázs nevű fiuk, 1976-ban Katalin nevű lányuk született meg. 1981-ben költözött családjával Hajdúböszörménybe, ahol nyugdíjba vonulásáig pedagógusként dolgozott. 1981-1986 között a Középkerti Általános Iskolában tanított matematikát és technikát. 1986-tól 2001-ig a Bethlen Gábor Általános Iskola matematika tanára volt, és ő vezette a matematika munkaközösséget is. Munkáját az igényesség, magas szakmai tudás jellemezte. Tanítványai szép sikereket értek el városi, területi és megyei versenyeken. Szakmai elismertségének bizonyítéka, hogy 2000 óta a Református Pedagógiai Intézet szaktanácsadója és szakértője, a Tiszántúli Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa. Több éve presbitere a hajdúböszörményi Kálvin téri református gyülekezetnek,2010- 2012-ig pedig az egyházközség gondnoki feladatait látta el. 1996-2002-ig tagja volt a Református Egyház Zsinatának, 2002-től pedig a Hajdúvidéki Református Egyházmegye világi gondnoka. Az 1995-ben induló Baltazár Dezső Református Általános Iskola életre hívója és intézményvezetője lett. 1995 és 2000 között mellékállásban, 2001-től főállásban látta el ezt a feladatot. Ősi református családból való származása miatt kezdetektől fogva szívügyének tekintette, hogy egy ilyen református múltra visszatekintő városban az egyházi oktatás újraéledjen. Azon munkálkodott, hogy az iskola és a gyülekezet között harmonikus kapcsolat épüljön ki, és a gyülekezetépítés alappillérévé váljon az intézmény. Jelenleg az iskola a város egyetlen egyházi iskolája, elismert és szellemisége miatt üde színfoltja Hajdúböszörménynek. A ma 413 tanulólétszámmal működő intézmény indulása nem volt zökkenőmentes. Teljesen az alapoktól kellett indítani, és népszerűvé tenni egy olyan iskolát, amely teljesen új értékrendet képviselt. A jelenleg 8 évfolyamon 16 osztállyal működő iskola létrejötte nagy részben köszönhető az intézményvezető lelkiismeretes, áldozatkész munkájának. Mint iskolaigazgató kitartóan munkálkodott azért, hogy a református iskolát elfogadják és megszeressék a városban, az idejáró gyermekek az ismeretanyagon túl lelki többletet, kiemelt odafigyelést és szeretetet is kapjanak. Az intézmény nyitott minden történelmi egyház felé, és jó kapcsolatot ápolt ezen felekezetekkel, ennek megvalósulása az intézményvezető egyik fő célkitűzése volt. Minden szinten harcolt azért, hogy az iskola külső és belső felújítása megtörténjen, és hogy az oktatást a legmodernebb eszközökkel segíthessék. A több mint harmincöt éves pedagógus munkássága és tízhat évre visszatekintő intézményvezetői tevékenysége mindenképpen elismerésre méltó, és maradandót eredményezett a magyarországi reformátusoktatás számára. Az intézmény vezetői feladatait 2011-ig, nyugdíjazásáig látta el. Nyugalomba vonulása után is nagy odaadással (2011 szeptemberében) indította be Balmazújvároson a Református Általános Iskolát és Óvodát. 2012-ig vett részt az intézmény vezetésében.
KITÜNTETÉSEI:
- 2005-ben Hajdúböszörmény városa: Hajdúböszörmény Gyermekeiért emlékéremmel jutalmazta
- 2006-ban a Magyarországi Református Egyház XII. Zsinata a református közoktatásban végzett kimagasló munkájáért MAKKAI SÁNDOR díjjal tüntette ki
- 2011-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet vehetett át
- 2011. augusztus 20.-án pedig a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetésében részesült
Fotók: Barcza János