Búcsú egy megszólító és megszólítható embertől

„Meghalni udvariatlanság, mert annyi kényelmetlenséget okozunk azoknak, akiket a legjobban szeretünk.” – idézte prédikációjában Illyés Gyulát a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, majd hozzátette: „Meghalni udvariatlanság, még akkor is, hogy ha egy olyan udvarias ember teszi, mint Korsós Bálint, de mi, akik itt vagyunk, mi azért vagyunk itt, hogy azt fejezzük ki; ennél sokkal több kényelmetlenséget vállaltunk volna azért, hogy itt tudjuk tartani”.

"Nagyon szeretni való ember volt!"- mondta a Dóczy Gimnázium igazgatójáról Bölcskei Gusztáv. Hangsúlyozta: Korsós Bálint egy megszólító és megszólítható ember volt, bármikor meg lehetett keresni és mindenkor szólni tudott szeretteihez, barátaihoz, kollégáihoz és tanítványaihoz is, éppen ezért volt jó pedagógus. Elnyerte Istentől ezt a csodálatos ajándékot, hogy megszólítható volt és megszólítani is tudott és ezzel több embernek tette szebbé az életét. Úgy élt, hogy mindvégig tudta; megszólító és megszólítható Istenünk van, akibe bele lehet kapaszkodni, aki kihoz minket a halálból, és az örök életet adja nekünk.

Immár második alkalommal állt igazgatói ravatal elé a Dóczy Gimnázium közössége. A gyászistentiszteleten az intézmény dolgozói és tanulói nevében Ilyés Ilona, igazgatóhelyettes búcsúzott Korsós Bálinttól. Mint mondta Isten hozzá segítette mindkét igazgatójukat ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló idő alatt maradandót alkossanak. Dr. Korsós Bálint végezte az intézményben a bővítési munkálatokat, amelyek minden tekintetben növekedést eredményeztek.

Hangsúlyozta: Igazgatójuk erejét nem kímélve képviselte a Dóczyt az egyházi és világi rendezvényeken, határainkon belül és külföldön egyaránt. Diákjai tisztelték és becsülték, észre és szívre ható tanításai elvarázsolták a fiatalokat, mert személyes példájával tisztességre, hazaszeretetre, az emberi értékek megbecsülésre, bátorságra, keresztény hitre nevelte őket, minden adandó alkalommal. Illyés Ilona igazgatójuktól beszéde végén Szabó Magda szavaival búcsúzott: „Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj”.

A Pápai Református Gimnázium egykori tanárától és igazgatójától, a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Kollégium nevében Köntös László, egyházkerületi főjegyző búcsúzott. Kiemelte: mélyen megrendítette Korsós Bálint halálhíre az egész dunántúli reformátusságot, „mert mi dunántúliak is szerettük őt! Élete a mi életünk részévé vált és halála a mi gyászunk is! Korsós Bálint jelenség volt, aki mindig is a saját jogán volt az aki, és sosem a pozíciói tették azzá”! Mint mondta Korsós Bálint összetett személyiség volt: Volt benne valami nagyon erőteljes a független értelmiségiből, de ugyanakkor hiányzott belőle a független gondolkodókra gyakran jellemző agresszivitás és nagyképűség. Szeretetteljesen és empatikusan fordult az emberek felé és megtestesítette a független és hiteles, magyar keresztény értelmiségit- mondta Korsós Bálintról Köntös László, aki beszédében megköszönte a gyászoló szülőknek, hogy fiúk személyében egy nagyszerű emberrel gazdagodhatott a református egyház.

„A világ így nélküled valamivel szegényebb és hitványabb lett. Nem tudom mennyivel, ugyanis ennek a veszteségnek nincs mértékegysége, így a veszteség mérhetetlen!”- mondta a barátok nevében búcsúzó Mile Lajos, országgyűlési képviselő, akit követően a Debrecen- Kossuth utcai Gyülekezet és Presbitérium nevében Derencsényi István, egyházkerületi főjegyző emlékezett vissza gyülekezetük presbiterére.

„Személye által még szorosabbá, még közvetlenebbé vált az iskola és a gyülekezet kapcsolata…Távozásával nagy űrt hagy maga után, hiányát súlyos veszteségként éljük meg, de ő maga nem tekinthető szomorú sorsú vesztesnek, mert életműve nem maradt befejezetlen, hanem az,  Isten üdvözítő szeretete által, szépen lekerített életmű”. – mondta Derencsényi István.

Dr. Korsós Bálint igazgatót a gyászistentisztelet után Noszvajon helyezték végső nyugalomra. A temetési szertartáson Bölcskei Gusztáv kiemelte: Mosolyogni és mosolyogtatni tudó ember volt, és most átadjuk őt annak, aki megszólította 56 évvel ezelőtt, és bár mi már nem tudunk vele beszélgetni, de tudjuk, hogy Ő tovább beszélget vele!

Mielőtt a gyászoló gyülekezet utolsó útjára kísérte volna Dr. Korsós Bálintot, búcsúzott tőle a Debreceni Református Kollégium intézményeinek nevében dr. Fekete Károly, a Kollégium Igazgatótanácsának elnöke, aki beszédében hangsúlyozta, Korsós Bálint okos istentiszteletként élte életét és úgy is dolgozott. Hittel és értelemmel bíró vezető és tanár volt. Elvesztése nem csak azért fájó, mert egy igazgatótól, hanem mert egy különleges igazgatótól kell búcsúzni.

Volt tanítványai nevében Bagdán Zsuzsanna, újságíró köszönt el, a szeretett tanártól, akit „mindenkit összefogó alakként” jellemzett az egykori pápai diák. Könnyeden tudta elválasztani a lényegest a lényegtelentől és mindig csak a lényegessel foglalkozott. A derű volt a zsenialitása, emberi és emberszerető tudott maradni. Pápán több mint kétezer diák gyászolja egykori tanárát. - mondta Bagdán Zsuzsanna.

A temetési szertartás végén a Debrecen-Kossuth utcai Gyülekezet bibliakörének nevében Tóth-Mihala Veronika, lelkipásztor búcsúzott, aki kiemelte, hogy Korsós Bálint gondolatébresztő ember volt, aki megélte saját gondolatait. Mozdult és mozdított, embereket kapcsolt egymáshoz és személye által újabb és újabb barátságok kötettek.

Dr. Korsós Bálintot végakarata szerint Noszvajon, gyermek éveinek helyszínén helyezték végső nyugalomra, családja, barátai, kollégái, ismerősei körében. 

Fotók: Barcza János