Pneuma – avagy mire képes a fuvallat

A görög szótár szerint a pneuma jelentése: fúvás, fuvalom, fuvallat, szél, légmozgás. Ezen kívül még légzés, lélegzetvétel, élet, életkedv, lelkesedés is. Ám még ennél is több, ahogyan Jézus mondja a János evangéliumában: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Ez utóbbi, a nagybetűs Lélek az, aki az elmúlt 106 évben alapot adott a túrkevei református gyülekezetnek és orgonájának. Mi más tartott volna meg minket az elmúlt évszázad annyi viszontagsága között, mint Isten hosszútűrő kegyelme, gondviselése? Nagyon elkelt a Gondviselés!

1916-ban rekvirálták azt a 37 darab homlokzati ónsípot, amelyről az eredeti szerződés így ír: „12 latos angol „Bárány” és „Banca” jelű ónból készülnek és fényesre csiszoltatnak.” A hiányzó sípokat horganyból készültekkel pótolták. Csupán 8 évig állhatott eredeti fényében az orgona. 1920-ban a hangszer átvészelte a trianoni szégyenletes diktátumot, és kísérte, vezette, énekben ébresztgette a lelkében, ország-testében összetört túrkevei reformátusokat. Az I. világháború után mennyien kerestek menedéket gyászban, fájdalomban, elvesztett szeretteikre való emlékezésben az orgonával együtt énekelve: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”! A második világégés szintén nem kímélte sem az emberéletet, sem az épített értékeket. Az Élet beszédéhez hívogató templomtoronyba géppuskafészek telepedett. Több belövést is kapott, de a hangszer mégis megmaradt. 1948-ban elvették iskolaépületeinket, beszorították a templom falai közé a bátor hívő lelkeket, akik újra csak az orgona lélekemelő muzsikája mellett láthatták a meg-megnyíló eget, és kapták a reménységet a megmaradásra. Hosszú évtizedek gyötrő diktatúrája után megváltozni látszott minden, újra indult az iskola, gyarapodott a templomba járók száma, és az orgona még mindig bírta.

Aztán 2013 tavaszára kiszorult belőle a pneuma. Elöregedtek az alkatrészek, kilyukadtak a fújtatók, elengedtek a szelepek, elkopott a filc, tönkrement a síp, töredezett a billentyű, hamisan szólt, hasznavehetetlenné vált. 105 évig tartotta a hívekben a lelket. A gyülekezet tudta, hogy most rajta a sor, a hangszer pneumáját, fuvallatát, lelkét vissza kell adnia. Így kezdődött a munka az adakozással, a pályázatok írásával, a legjobb szakemberek megkeresésével. 2013 májusától kezdve az orgona új bőrözést, felújított szélrendszert, motort, az 1908-as új állapotnak megfelelően 930 darab sípot kapott. Sőt, sikerült pótolnunk azt a 37 ónsípot is, amit 98 évig kellett nélkülöznünk. A munka több mint 10 millió forintba került, ebből 5,8 millió forintot pályázaton nyertünk. Több mint két millió forinttal a gyülekezeti tagok áldozatos adományai segítettek, míg a fennmaradó kétmilliós összeget a gyülekezet költségvetéséből fordítottuk a restaurálásra. Vég nélkül sorolhatnám, milyen sokféleképpen segítettek a gyülekezet tagjai: pakolva a nehéz alkatrészeket, takarítva a templomot, reggelit, vacsorát készítve a mestereknek, szállást adva, villanyt szerelve hordozták egymás (az orgona) terhét. Példa lehet ez minden gyülekezet számára, hogy nem csupán elvárni kell valamit az egyháztól, nem csak igénybe venni szolgáltatásait, hanem a magunkénak tekintve azt, tenni is érte. Sokat. 

Pünkösdkor, a pneuma, a Lélek kitöltetésének ünnepén eredeti pompájában állt, és újra pneumával, fuvallattal megtelve, egészségesen szólalt meg az orgona. Igazi ünnep, igazi lelkesedés volt ez a gyülekezetnek. Bár most csak mi, a túrkevei reformátusok örvendezhettünk az Isten által megáldott igyekezet gyümölcsének, de hamarosan orgonahangversenyekkel és ünnepi hálaadó istentisztelettel adjuk át a nagyobb közönségnek is megújult kincsünket, 106 éves Angster orgonánkat.

Szöveg és Fotó: Kereszti Roland, lelkész