Nagykunsági Református Egyházmegye X. Presbiteri Konferenciája
Mindig felemelő és csodálatos érzés az, amikor egy emberekkel tele templomban hangozhat Isten Igéje. Az Ige, amely felemel, bátorít, az Ige, ami megvigasztal. Ebben az érzésben lehetett része a Nagykunsági Református Egyházmegye által megrendezett éves Presbiteri Konferencia minden egyes résztvevőjének. Több száz ember gyönyörködhetett a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola kisdiákjainak Jézust köszöntő énekében, miközben virágokkal a kezükben vonultak be a törökszentmiklósi Templomba. Könnyeket csalt a szemekbe, hogy kicsi és nagy, határon inneni és túli, együtt hálaadással tud emlékezni Jeruzsálembe való bevonulására.
Az egybegyűlteket Beszterczey András, a vendéglátó egyházmegye esperese köszöntötte. Esperes úr hálás szívvel köszönte meg Istennek imádságban, hogy megengedte számunkra ezt az alkalmat, majd felkérte D. Szabó Dánielt, az Országos Presbiteri Szövetség Elnökét, hogy közvetítse számunkra Isten üzenetét. Az igehirdetés a virágvasárnapi történet alapján szólt. Az igehirdető felhívta a figyelmet arra, hogy mindegyikünk életébe máshogyan vonult be Jézus. Bár a Szentírásban több olyan történet található, amikor Jézus Jeruzsálembe megy, különböző módon fogadják ekkor az ott élő emberek, akikkel találkozott. Mi, ma élő emberek, és mindenki aki hallgatta ezt a prédikációt szintén különböző módokon fogadtuk Jézus bejövetelét az életünkbe. Jó lenne, ha minden napunkat hozsannát kiáltva tudnánk élni, és ne lennénk soha „ Feszítsd meg”-et kiáltó emberek. Ez által az áldott szolgálat által is ráébredhetett mindenki, hogy jó Isten jelenlétében élni. Az igehirdető nagy alázattal és hatalmas örömmel adta át a rá bízott üzenetet.
A prédikáció és imádság után ismét az iskolásoké volt a főszerep, hisz Istent nem csak szavakkal, hanem énekkel is lehet magasztalni. Csodálatos orgonakíséret mellett több énekkel is őszinte hódolatukat rótták le Isten előtt. „Ahol szeretet és egyetértés, ott az Isten” – hangozott fel egy csodálatos ének. És mindenki, aki a helyszínen volt, valóban ezt érezhette át.
Ezért az Isten által megáldott szeretetközösségért adott hálát Szabó József, a Törökszentmiklósi Református Egyházközség elnöklelkésze is. Ő szintén köszöntötte az Istentiszteleten megjelenteket, megkülönböztetett figyelemmel: Dr. Fazekas Sándor miniszter urat, Dr. Juhász Enikőt, Törökszentmiklós város polgármester asszonyát, valamint a Nagykunsági Református Egyházmegye erdélyi testvér egyházmegyéjének, a Kézdi- Orbai Egyházmegye megjelent képviselőit.
Dr. Fazekas Sándor miniszter úr és Dr. Juhász Enikő polgármester asszony is köszöntő beszédeikben azt hangsúlyozták ki, hogy mennyire fontos az, hogy összetartónak kell lennünk, akik mindig kiállnak az Isten ügye, Magyarország egysége, és a másik ember mellett. Mindannyiunkat a szeretet, legfőképpen Isten irántunk való szeretete kell, hogy összekössön. Elmondták azt, hogy Virágvasárnapra mindig szükségünk van. Ebben történetben legszebben meg van fogalmazva, a szeretet és a szolidaritás. Összefogással be tudjuk azt bizonyítani, hogy mi is tudjuk egymást szeretni, és összefogással le tudjuk győzni a körülöttünk és bennünk lévő rossz dolgokat, amik olyan sokszor el akarják nyomni bennünk a lelkünkbe írt üzenetet, mely a hívőt hívővé, Isten gyermekéve, az embert emberré teszi.
Ezen gondolatok után a több száz fős ünnepi gyülekezet együtt énekelte a Magyar, illetve a Székely Himnuszt. Mindenki beleborzongott és a könnyeivel hadakozott, mikor erővel zengtek ezek az imádságok.
Ünnepi Istentiszteletünket követően Dr. Juhász Enikő megnyitotta, a már hagyományosnak mondható virágvasárnapi vásárt, amire a Törökszentmiklósi Református Nőszövetség tagjai már több hónapja készültek. Ezen a vásáron többek között kézzel készített csigatésztát, kézműves kerámiákat és húsvéti díszeket lehetett vásárolni, jótékonysági céllal.
A vásárral még nem lett vége ennek a csodálatos alkalomnak, hisz a nap további részét a református iskolánk ebédlőjében töltötték a megjelentek, ahol egy finom ebéd után több mint 170 presbiter testvér részvételével folytatódott a Nagykunsági Református Egyházmegye Presbiteri Konferenciája.
Ebéd után ismét D. Szabó Dánielt hallgathattuk meg, aki hangsúlyozta, hogy miért és hogyan kell kiállnia egy presbiternek, és minden hívő embernek Isten ügye mellett ebben a világban. Alázattal és bölcsességgel kell helyt állni azon a helyen, ahová Isten helyezett bennünket. Ha maga a mindenható Isten küld és indítja az embert cselekvésre, akkor annak nem szabad ellenállni, hanem örömmel és megelégedettséggel kell végezni a szolgálatokat.
Ez, az Isten segítségében bízó szolgálat jelenik meg minden presbiter életében, minden szolgálati helyen. Több gyülekezet életébe betekintést lehetett nyeri, hisz jelen lévő képviselőik nagy örömmel mutatták be saját szolgálati helyüket. Jó tudni egymásról, és látni azt, hogy melyik gyülekezetet, benne minden egyes gyülekezeti tagot miként használ fel Isten ebben a világban, az Ő országának építésére.
Megismerkedhettünk a Kézdi-Orbai Egyházmegye életével is Gerendi Antal, a Kovásznai Református Egyházközség gondnokának beszámolója által. Az Ő munkájuk alapjául azt a mondatot fogalmazta meg „ Aki elhívott, az erőt is adott a feladatok elvégzéséhez”. Ez bátoríthat bárkit amikor csüggedünk a szolgálatokban, mikor fogyni kezd az erőnk akár testileg, akár lelkileg.
A sor a Nagykunsági Egyházmegye bemutatásával zárult. Beszterczey András Esperes Úr és Szentesi Lajos karcagi főgondnok, a Presbiteri Szövetség Nagykunsági elnöke ismertette a jelenlévőkkel egyházmegyénk életének főbb eseményeit. Lelkesedésből és szolgálatokból az elmúlt évben sem volt hiány és reménység szerint ebben az esztendőben is továbbra is Isten áldásával fogjuk végezni szolgálatainkat.
Nagyon szép lezárása volt ennek a napnak Szabó József törökszentmiklósi elnöklelkész záró áhitata. Bíztatást kaptunk mindannyian, akik jelen lehettünk ezen a különleges alkalmon, hogy miért is éri meg nekünk Isten gyermekének lenni, s hogyan kell elhívatásunkat viselni ebben a világban. A virágvasárnapi történet három gondolat köré csoportosította: öröm, csalódás és sírás. A virágvasárnap a mi életünkben legyen az öröm és a hálaadás ünnepe. Ez az öröm ne csak egy-két napra, ünnepnapokra korlátozódjon, hanem életünk minden egyes napjára.
Hála legyen a mindenható Istennek, hogy eggyé tudott bennünket formálni ezen a napon is és mindig késszé tesz a szolgálatra, késszé az Ő dicsőítésére, s hogy hirdethessük együtt: „Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten…”
Gazdag Edit, Törökszentmiklós