Új esély- a Kőhalmi Szórványdiákotthon

A diákotthon azon erdélyi gyermekeknek nyújt otthont, akiknek más lehetőségük nem lenne arra, hogy rendezett körülmények között éljenek és/vagy egyáltalán, hogy tanuljanak. Az intézményt Szegedi László a Brassói Református Egyházmegye esperese vezeti, aki 1989-ben érkezett a településre akkor egy körülbelül 350 tagot számláló református közösség élére. Templomuk nem volt, ezért annak a megépítését is elkezdték megszervezni, ahogy a középiskolában a magyar tagozat elindítását is. Azóta áll a templom és óvodától az érettségéig tanulhatnak magyar tagozaton a gyermekek.

Szegedi László úgy véli, hogy ahol az egyház nem figyel oda Erdélyben a magyar oktatásra ott veszélybe sodródik az egyházi élet is, hiszen nem lesznek emberek, és nem lesznek fiatalok, akik az idősek helyére a templom padjaiba üljenek, és magyarul hallgassák az igét.  A magyar oktatási hálózatot 1990 szeptemberében sikerül kiteljesíteni. Ez azt jelenti, hogy akkor jött létre a magyar óvoda, valamint a román szakközépiskola keretében elindult egy magyar osztályt.

A bentlakás története 1995-ben kezdődött, 2 fiú és 6 lány költözött be, akkor a parókiában kialakított otthonba, amely azóta tovább épült és bővült többek között egyházi és pályázati pénzekből, a gyülekezeti tagok segítségével. Egy időben a bentlakás mellett a gyermekek utaztatását is biztosítani kellett, mert a romániai szállítási vállalatok egymás után zártak be. Ez a probléma mára már megoldódott. Jelenleg 46 gyermek lakik az otthonban és mintegy 110 diák ingázik az iskola és a lakóhelye között. A gyermekek többsége délerdélyből és székelyföldről érkezik. Egyes gyermekek románul, mások magyarul nem beszélnek. Ezeket a gyermekeket egy szobába költöztetik, így egymástól megtanulják a nyelvet.

Bedő Kincső érettségi előtt áll. Székelyföldről, Kovászna megyéből származik, az otthonba három és fél évvel ezelőtt költözött be, akkor még nem beszélte a román nyelvet, de ma már igen. Úgy véli, hogy a román nyelv alap elvárás: „Nekünk, magyaroknak ahhoz, hogy túlélhessünk itt, szükségünk van arra, hogy a románokkal is ki tudjunk építeni baráti kapcsolatokat”

A Kőhalmi Szórványdiákotthon nem feltétlenül csak az érettségéig nyújt segítséget a gyermekeknek. Ha kell támogatókat keres, és segít abban, hogy a gyermekek megvalósíthassák álmaikat. Az otthon egyik sikertörténete a bentlakás kezdeteihez nyúlik vissza, amikor Szegedi László esperes az egyik toborzó körúton felfigyelt egy nehéz családi körülmények között élő homorodalmási lányra, aki kicsi gyermekkorától orvos akart lenni. A 9. osztályt kezdte el a kőhalmi középiskolában, mikor az otthonba került. A város legjobb érettségiző diákja lett és tovább tanult. Ahogy megálmodta; orvosnak, a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen. Egyetemi tanulmányait és gyakorlati éveit Szegedi László esperesnek köszönhetően holland támogatók finanszírozták, nem hiába! Ferenczi Gabriella ma Kőhalom legelismertebb belgyógyász szakorvosa, és az évek alatt az intézményt vezető Szegedi László családjának tagja is lett. Ferenczi Gabriellának a saját családjával nincsen kapcsolata, ezért az esperes urat és feleségét tartja szüleinek, akik mint mondta, nem csak anyagi, hanem lelki támogatást is adtak neki az otthonban és az egyetemen töltött idő alatt is.

Szegedi László és felesége nem egyedül gondoskodik a gyermekekről, 4 munkatársuk van, lelkészek, nevelők. A lelkipásztorok a gyermekek között élnek, a nevelésük mellett a gyülekezeti szolgálatot is ellátnak a városban és a szórványban is. A Kőhalmi Szórványdiákotthont a gyermekeknek és olykor a velük foglalkozó lelkészeknek, nevelőknek is menedéket jelent, egy biztos helyet, ahol szeretetben, megbecsülésben élhetnek. Állami támogatást azonban nem kap az intézmény. Pályázati pénzekből, támogatásokból, adományokból tartja fenn magát. Nagy álom, hogy bővülhessen a kollégium néhány szobával, hogy kialakíthassanak egy nagyobb könyvtárat és egy orvosi rendelőt is. Ezen célok megvalósítása érdekében az évek alatt megvásárolták a szomszéd telket, de a rajta álló romos épületek lebontására, és újak építésére nincs pénz, ahogy a diákotthon meglévő épületeinek teljes felújítására sem.

Szegedi László esperes elmondta, hogy folyamatosan a legnagyobb probléma az intézmény működtetése. Itt a tél nagyon hosszú, hat-nyolc hónap, amikor fűteni kell, és ez nagyon meghatározza az életünket. Emiatt minden forrásunkat a közköltségekre és a személyzet fizetésére fordítjuk.

Az anyagi nehézségek ellenére, a bentlakásban nevelkedő különböző vidékről, felekezetből érkező gyermekek mindent megkapnak, amire szükségük van, keresztény értékrendben nevelkednek, toleranciát és önállóságot is tanulnak. Fábián Miklós 18 éves, hét évvel ezelőtt érkezett az otthonba Görgényszentimréről. A magyar nyelvet a bentlakásban tanulta meg. Az intézményben több feladatot is ő végez el, így például segít a konyhában és vigyáz az otthon legkisebb lakóira is, így szeretné meghálálni mindazt, amit az otthontól kapott. Az életbe sok szegény ember van, és nekem fontos, hogy ha az életben feljutok valahova, akkor tudjak majd segíteni másokon is. Én ezt viszem az otthonból magammal az életbe, mert ezt kaptam és ha tudom, továbbadom!