Rendszerüzenet
2013. december 05.

"Jutalmunk, hogy segíthetünk"

Hivatásmegújító hétvégét tartott a református kórházlelkészi szolgálat az egészségügyben dolgozók számára november végén, Mátraházán. A Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Budapest, Berettyóújfalu, Nyíregyháza kórházaiból ellátogató, az egészségügy különböző területein dolgozó segítők találkozása lehetőséget adott a közös gondolkodásra: hivatásról, kihívásokról, team-munkáról, áldásról a mai magyar egészségügy keretei között.

Az egyik résztvevő, Tőzsér Tamásné, a miskolci megyei kórházból így ír erről:

Megérkezésünk első pillanatától áthatott mindent a szeretet, amivel a szervezők és a házigazdák vártak. Ezzel a mérhetetlen szeretettel üdvözölték egymást a régen látott ismerősök és az egymásról mit sem sejtő vendégek, akik mindannyian egy közös cél érdekében gyűltek össze.

Hálaadással élem át újra a megtapasztalásokat, általuk megértettem a  szolgálat valódi értékét, megtanultam szeretni a feladataimat, amelyeket Isten nekem szánt és úgy megélni egy nehéz napot is, hogy az  megelégedéssel töltsön el.

Csoportos beszélgetések keretében megosztottuk egymással lelki terheinket, könnyek között szabadultunk meg munkánk során átélt, elszenvedett fájdalmainktól, amiknek feloldásában a kölcsönös egymásra figyelés, együttérzés és együttgondolkodás segített. Érdekes volt felismerni, hogy kivétel nélkül mindenkit a betegek, elesettek iránti elkötelezettség, és a segítőkészség égető érzése vezetett erre pályára; világossá vált számunkra: „ jutalmunk, hogy segíthetünk”.

Értékes gondolatokat merítettünk az előadásokból, fontos volt a környezetünket más szemszögből is megvizsgálni és megvilágításba kerültek összefüggéseiben az egészségügyet meghatározó hatások, döntések, nézőpontok.

A Láthatatlan Színház egy olyan magával ragadó előadásá(ba)n volt alkalmunk részt venni, amely hűen adta vissza a Teremtőre való hagyatkozás minden mozzanatát megtapasztalva az általa történő iránymutatást- vezetést- megérkezést, életünk minden pillanatát átható jelenlétét, kegyelmét. Az önként vállalt világtalanság tétova lépésein és a megpróbáltatásokon az Ő bátorítása és támogatásának biztos tudata vitt át, kizárólagos figyelmünket neki szentelve.

Ezt néhány napot követően, mindannyian békességgel, lelki tisztasággal és - gazdagsággal telve búcsúztunk Mátraházától, azon fáradozva, hogy a küzdelmes hétköznapokban is az élet valódi értékei mentén próbáljuk élni, méltó hálaáldozatot ajánlva ezzel a lehetetlent nem ismerő, féltőn szerető Istennek.

…„Légy áldott

legyen mindig melletted a hűséges Isten

erősítse hitedet, hogy ki ne apadjon lelked forrása

gyógyítson szeretetével, vigasztaljon jóságával

burkoljon be irgalma köpenyébe, ha bántana a világ

oldja föl benned égető hiányaidat, vétkek görcseit,

hogy szabad lehess a szeretetre…

RMK