Felszentelték a bélmegyeri református templomot

A dél-alföldi kistelepülés temploma mintegy 46 millió forintba került. A békési anyaegyházközség több forrásból tudta finanszírozni a munkálatokat: a beruházást több ízben támogatta a Tiszántúli Református Egyházkerület, hozzájárult a költségekhez a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi Kapcsolattartási és Együttműködési Főosztálya és magánszemélyek is, valamint a békési egyházközség az egykori református iskoláért kapott 14 millió forintos kártalanítási összeget is a templomépítésre fordította.

A település 1946-ban vált önállóvá, addig Békéshez tartozott. A helyiek még az 1900-as évek elején megálmodtak egy templomot maguknak. A terveket elkészítették, de a második világháború miatt nem tudták megvalósítani őket, így az istentiszteleteket és a különböző alkalmakat eddig a gyülekezeti házban tartották. Az alig ezer lelkes településen a békési lelkipásztorok látják el a szolgálatot. A Békési Református Egyházmegye esperes kifejtett, hogy ugyan csökken a község lélekszáma, mégis a templom megépülése óta, egyre többen járnak istentiszteletre, újra bejelentkeztek keresztelőre és konfirmációra. Katona Gyula hangsúlyozta, hogy bár merész álom arra gondolni, hogy a gyülekezet a közel jövőben önállóvá váljon, de mivel templom nem csak néhány évre épül egy településen, így reménykednek abban, hogy egyszer újra megerősödik a település.  

A felszentelő istentiszteleten a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, aki kiemelte, hogy több ok is van a hálaadásra. Többek között, mert a településen élő reformátusok több évtizedes álma valósult meg a templom megépülésével, illetve, mert a világban sok helyen, akár Szíriában, Egyiptomban vagy Pakisztánban nem adatik meg a keresztényeknek, hogy békében éljék meg hitüket, Magyarországon azonban igen.

Bölcskei Gusztáv emellett kifejtette, hogy azért épül a templom és a gyülekezet, és azért szól az ige, azért van a keresztelő és az úrvacsora, mert hiszünk abban, aki megfeszítetett, s kinek utolsó szavai a kereszten is azt jelzik, hogy az Úr egymáshoz akar rendelni minket. A templom ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a különböző élethelyzetben lévő emberek, kicsik és nagyok egymás mellé üljenek és érezzék, hogy nincs különbség közöttük. „A templom mindenkié! Annyi története van egy templomnak, ahány ember úgy jön be, hogy behoz valamit, akár bánatát, fájdalmát, örömét, és el tudja vinni Isten bűnbocsátó, felszabadító hatalmának ajándékát”!- hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv, aki arra kérte a helyieknek, hogy szeressék, használják és őrizzék templomukat, hiszen az övék, ahogy ők Istenéi, és Krisztus által egymáséi is!

A Tiszántúli Református Egyházkerületben, az utóbbi években négy új templom épült: Újszegeden, Debrecenben, Tiszatelken és Bélmegyeren. 

Fotók: Barcza János