(18) „Az Úrért és Gedeonért!” (Bír 7)

Két tábor áll egymással szemben: az ellenséges midjániak, és Gedeon tekintélyes csapata (harminckétezer ember). Mivel egyedül az Úr adja a szabadítást (2b), ezért ő két ízben is csökkenti az izráeli sereg létszámát. Gedeonnak először a félénkeket (vö. 5Móz 20,8) kell hazaküldenie (3), majd a megmaradt bátrakat is különös próbának veti alá (5). Csak az a háromszáz harcos indulhat a csatába, akik „kutya módjára” (hasalva?), tenyerük használata nélkül, nyelvükkel nyaldossák a vizet (6–8). E harcosok lesznek tanúi annak, hogy az Úr a kezükre adta a midjániak táborát (9). Gedeon akkor bizonyosodik meg erről, amikor a legényével a csata előtti éjjel az ellenség táborába lopózik, és kihallgatja, amint az egyik harcos elmeséli társának az álmát. Az álomkép megfejtése egyszerű: a sátor a támadó nomádot, a sátrat feldöntő árpakenyér a letelepedett földműves izráelit jelenti (13–14). Gedeon megérti: itt az idő a támadásra. De mielőtt harcba indulna, leborul imádkozni (15). A kiadott jelszó („az Úrért és Gedeonért”) hatékonynak bizonyul, Gedeon furfangos hadicselének hatására pedig megfutamodik az ellenség (15–22). A pusztítás azzal lesz teljessé, hogy a hazaküldött sereg és Efraim törzsének segítségül hívott tagjai még az ellenséges vezéreket is megölik (23–25). Mégsem a kard, hanem egyedül az Úr a győztes.