(16) „…hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által…” (Ef 3,14–21)

Külső emberünk megerősödésére, fizikai, mentális és pszichikai erőnlétünkre ügyelünk, pedig ezek önmagukban olyanok, mint a gyökerétől elvágott fa. Pál most azért imádkozik, hogy olvasóinak belső embere, szíve erősödjék meg. Azt is hozzáteszi, hogy ez Krisztus bennük lakó Lelke által lehetséges. Ha Krisztus már bennünk lakik, akkor erősödjünk meg benne, ez pedig hit által történik, és a szeretetben mélyen meggyökerezve. Krisztus szeretete a teljességig tágítja a horizontot, és egyre inkább felfogjuk, „mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység” (18). Ez a nehezen érthető meghatározás némelyek szerint a korabeli gnosztikus spekulációk vezényszavaira utal. Kálvin úgy gondolja, a matematikusoktól kölcsönzi Pál a teljesség kifejezésére. Ezzel összhangban áll, hogy A jelenések könyve a mennyei Jeruzsálemet képszerűen kockaként írja le: „A város négyszögletű volt, hossza, szélessége és magassága egyenlő” (Jel 21,16), vagyis teljes. Az üdvösség a boldogság egyre kiteljesedő átélése. Mindennap új felfedezés, új rácsodálkozás és új csoda, új erő adatik, Isten dicsőségének egy-egy sugara az élet mélységei és magasságai között. A belső ember így újul meg a Lélek ereje által napról napra.