(11) „…menjek hajladozni a fák fölött?” (Bír 9,1–21)

Abímelek Gedeon sikemi másodfeleségétől született gyermek (8,31), tehát ofrai háza népével féltestvéri viszonyban áll. Most anyja rokoni hálózatának mozgósításával királyi hatalomra tör (2–3). A sikemi kánaáni kultuszhely pénzét felhasználva embereket gyűjt maga köré, legyilkoltatja hetven ofrai testvérét (4–5), és királlyá téteti magát Sikemben (6). Az ofrái vérengzésből egyedül Jótám, Gedeon (= Jerubbaal) legkisebb fia menekül meg (5b). Jótám a Garizím-hegy biztonságából (7) mond a sikemieknek mesébe öltöztetett prófétai ítéletet Abímelek királyságáról (8–20). Eszerint az erdő fái királyt kívántak maguknak választani, de a felkért fák (olajfa, fügefa, szőlő) egyike sem adja fel hasznos, gyümölcstermő életét egy haszontalan foglalkozásért („hajladozni a fák fölött”, 11). Erre csak a haszontalan tüskebokor hajlandó (14), amelyből később emésztő tűz csap ki, és megemészti a Libánon cédrusait is (20). Példázatával Jótám még nem magát a királyság intézményét veti el. Arra utal, hogy a hatalmat olyan személy ragadta önkényesen magához, akinek a királysága véres gyilkossággal kezdődött, és úgy is fejeződik majd be (20). Sokáig kell még várni arra a Királyra, aki nem „tüskebokor”, hanem igazi szőlőtő (Jn 15), fején töviskoronát visel, és vére által váltja meg e világot.