(38) „…elment a barátnőivel elsiratni szüzességét…” (Bír 11,29–40)

Jefte ért a fegyverforgatáshoz, a harcra mégis Isten Lelke képesíti (29). A döntő csata előtt fogadalmat tesz: győzelem esetén bármi, bárki jön eléje háza ajtaján, azt égőáldozatként felajánlja az Úrnak (30–31). Jefte fényes győzelmet arat az ammóniak fölött (32–33). A győztesen hazatérő hadvezér öröme azonban mérhetetlen keserűséggé válik. Egyetlen gyermeke, a lánya lép ki elsőnek háza ajtaján, hogy üdvözölje őt (34–35). A lány az apja szavaiból megérti a fogadalom lényegét, és engedelmes gyermekként elfogadja az elfogadhatatlant. A saját életénél is többre tartja az ellenség feletti bosszút, Isten népének megmenekülését, az apai fogadalom teljesülését (36). Csak két hónapi haladékot kér, hogy a hegyekbe elvonulva elsirathassa szüzességét (37). Amikor visszatér, apja teljesíti fogadalmát (39). A sok értelmezési kísérlet ellenére sem értjük ezt az eseményt igazán, hiszen Izráelben tilos volt az emberáldozat, a környező népek vallásától eltérően (vö. 2Kir 3,27). E nép hite azzal kezdődött, hogy Ábrahámnak gyermeke helyett egy kost kellett feláldoznia az oltáron (1Móz 22). Mivel a szentíró nem dicséri és nem feddi Jeftét fogadalmáért, sem lányát önfeláldozásáért, jó, ha mi is visszafogottan olvassuk történetének ezt a számunkra érthetetlen részét.