(16) „Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által…” (Ef 2,11–22)

A zsidó jelölés kettéosztotta a világot a körülmetéltekre és a körülmetéletlenekre. A történelem folyamán Izráel és a népek közötti válaszfalhoz mindkét fél szorgosan hordta az építőanyagot. Ezt az ellenségeskedést vitte fel Jézus Krisztus a keresztre azáltal, hogy a törvény szankcióit – nem magát a törvényt! – érvénytelenítette, áldozati vére árán hatályon kívül helyezte. Egy személyben magára vette népe bűnét, hogy a törvényt helyettük betöltse, a teljesítetlen parancsok átkát magára vegye, és a feloldozást számukra helyettes halálával elnyerje. Így szerzett békességet Isten és Izráel között. De Isten és a nem zsidók között is, beoltva őket a „szelíd olajfába”. Áldozata egy testben, a kereszt által megbékéltette Istent mindkettővel, ezzel lebontotta a két nép közötti válaszfalat. Keresztje békességet hirdet távoliaknak és közelieknek. „Általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” Vére által a két népből egy harmadikat teremtett: az egyházat, akik Jézus Krisztus nevéről neveztetnek. Az egyház, Isten háza népe az új teremtés zsengéje. Isten háza népében nem szolgák vagyunk, hanem fiak, és hit által minden ígéret örökösei.