(28) „…szétszórtalak, de neked nem vetek véget.” (Jer 46)

Ettől a résztől az ötvenegyedikig a könyv idegen népek elleni próféciákkal egészíti ki a korábban már elhangzott isteni üzeneteket. A mai részben két Egyiptom-ellenes próféciát olvashatunk, végül pedig Isten bátorítását népe számára. Az első Egyiptom-ellenes prófécia időmeghatározást is ad, és Nebukadneccar babiloni király Nékó fáraó felett Karkemisnél aratott döntő győzelmére utal (Kr. e. 605), amely által egyértelművé vált a hatalomváltás folyamata a térségben. A második prófécia nem tartalmaz datálást, vonatkozhat ugyanerre csatára, de Jeremiás egész életideje alatt bármikor elhangozhatott. A rész harmadik eleme Júda számára adott rövid, de mégis hathatós bátorítás, és ez a mennyei Atya végső szava. Megerősítése Isten irgalmasságának: bár igazsága és szentsége azt kívánja meg tőle, hogy megfenyítse népét, de nem hagyja őket magukra az idegen népek közötti szétszóródottságukban sem: „Ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, mert én veled leszek!” (28) A rész szép kifejezője annak, hogy minden történelmi körülmény, birodalmak emelkedése és bukása, vészes átmeneti korszakok bizonytalanságai között is a végső szó az Úr kegyelmes döntése. Ítélete tanítja és tisztítja az övéit, de nem veti el őket végérvényesen.