(3) „Hit által…” (Zsid 11,1–3)

Előbb röviden szól arról, mi az a hit, amely által örök életet nyerünk (10,38), s csak ezután sorakoztatja fel a hit példaképeit (hőseit), a hűséges tanúkat, hogy sokféle példájukkal meggyőzzön arról: a bátor állhatatosság nekünk is lehetséges. Ez a hit nem valami általános, ráhagyatkozó vagy megengedő készség, hanem az a létdimenzió, amelyben személyesen találkozunk azzal, amiben és akiben (!) hiszünk. Ha valaki önmagában hisz, önmagával találkozik majd, aki a semmiben hisz, a semmivel találkozik, ám aki meggyőződéssel hiszi, hogy Isten szava teremtette az egész világot, keresni fogja ezt a teremtő Istent, hallani akarja a szavát, és meggyőződéssel támaszkodik ígéretére. És „aki keres, talál” (Mt 7,8). Vagyis ez a hit „bizodalom abban, hogy valamely remélt dolog valósággá lesz, és kétségtelen bizonyosság valamely dologról, amelyet az ember nem lát” (Budai Gergely). A világegyetem nem az örök anyag véletlenszerű kombinációja, hanem a Szentháromság Isten önfeltárulkozó alkotása. Ekként vagyunk arról is meggyőződve, hogy amit Isten Krisztusban kinyilvánított a jövendőre nézve, az számunkra is látható és megtapasztalható valósággá lesz teremtő és újjáteremtő hatalmában. Ami nekünk még jövő, az Isten akaratában öröktől létező.