(18) „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (1Jn 4,17–21)

A félelem érzéséről nem tehetünk, az viszont már rajtunk múlik, mit kezdünk vele. A félelem még nem gyávaság. Ha azonban átengedem magamat neki, állandóan gyötörni fog, szorongóvá tesz. János arra biztat, hogy szálljunk szembe a félelem érzésével. Sok minden kelthet félelmet bennünk, természeti csapások, rettegés a jövőtől, saját titkos cselekedeteink, mások fenyegetése. Azt tapasztaljuk, magunktól nem vagyunk képesek elűzni félelmeinket, feloldani görcseinket – nincs hozzá elég erőnk. Csak az a mindent megelőző szeretet, amely Jézusban közénk jött, és magához ölelt, menthet meg bennünket. Elrejtettségében tapasztalhatjuk meg, hogy minél több a szeretet, annál kevesebb a félelem. Szeretet és félelem ellentétek, mint tűz és víz, vagy ez, vagy az hatalmasodik el bennünk, de ha „teljes a szeretet”, akkor egészen eltűnik a félelem. Minden félelem csúcsa a rettegés Isten ítéletétől. Jézus ezt is reménységgé formálja bennünk, Szentlelke által „esedezik értünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26), lehetőséget teremtve arra, hogy bizalommal forduljunk a kegyelem királyi székéhez bocsánatért (Zsid 4,16).