(27) „Az Úr, a bíró ítéljen ma [...]!” (Bír 11,1–28)

Az ammóniak serege a Jordántól keletre letelepült izráeli törzsek területét fenyegeti. A törzsek vénei nehéz helyzetükben vezért keresnek. Így találnak rá a gileádi Jeftére, származása miatt lenézett, örökségéből kitagadott honfitársukra, aki idegen földön szabadcsapata élén portyázik (1–5), tehát jól tud bánni a fegyverrel. Ő a kezdeti vonakodás után elvállalja a vezéri szerepet azzal a feltétellel, hogy győzelem esetén ő lesz a törzs vezetője (7–9). A gileádi vének esküvel erősítik meg az egyezséget (10), a népgyűlés ezt otthon jóváhagyja, Jefte pedig Istennek ajánlja fel megbízatását Micpában (11). Az új vezér először békés úton próbálja meg elintézni a területi vitát az ammóniakkal (12–13). Majd követei ismételten emlékeztetik őket: nincs joguk e földhöz. Részletesen elmondják, hogy a honfoglaláskor Isten nem tőlük, hanem az emóriaktól vette el ezt a területet (14–26), és adta népének (23). Az ammóniak követelése tehát jogtalan, ezért egyedül Isten ítélkezhet vitájukban (27). Az az Úr, aki népének még a hűtlenkedései ellenére is meg tud bocsátani (vö. 10,6–16), nem hagyja, hogy övéi idegen népek hamis istenecskéinek uralma alatt nyögve pusztuljanak el.