(17) „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,12–17)

János, a hiteles tanú bátorító és intő atyai hangon szól a gyülekezetben lévő minden nemzedékhez. Azokat akarja tanítani, akik már közösségben járnak Istennel, arra, mi az, ami elmúlik, és mi az, ami megmarad. Mindenkit vigasztal és buzdít, hogy maradjanak meg Isten Igéjének tisztaságában. „Akkor […] mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31,34) Augustinus így ír a megszólított korosztályokról: „Gyermekek, mert nemrég születtek; apák, mert ismerték a kezdetet; de miért ifjak? Mert legyőzték a gonoszt. A gyermekekben ott van a születés, az apákban az ősi dolgok, az ifjakban az erő”. „… erősek vagytok, és Isten Igéje megmarad bennetek...” (14) Ugyanakkor nemet mond a világra; „Ne szeressétek a világot…” (15) Nem a világgal van a baj, hanem a bűn által megrontott világgal, amely gyökeres ellentétben áll Isten akaratával. Nem a világ rossz önmagában, hanem a kívánság és az életmóddal való kérkedés. Naponta kell döntést hoznunk: a világhoz tartozunk, vagy Istenhez?