(10) „…Krisztusban egybefoglal mindeneket…” (Ef 1,1–14)

Elfogadjuk Béza feltevését, hogy az efézusi levél a kisázsiai gyülekezeteknek írt körlevél egyik példánya. Pál csaknem három évet töltött ott. A város hosszú időn át a keresztyénség öt legelső székhelye közé tartozott. Zsinatokat is tartottak itt. A középkorban az iszlám előretörése vetett véget a virágzásának, ma romváros. A köszöntés után tizenkét versnyi körmondat következik az eredeti görög szövegben (3–14). Ez a nagyívű nyitány bepillantást enged Isten hatalmas világtervébe a teremtés előtt kezdve az idők beteljesedéséig Krisztusban, amelybe egykori és mai olvasóit helyezi. Azt tudjuk meg belőle, hogy nagy terv szereplői vagyunk. Isten gondolata az, hogy végül mindeneket egybeszerkeszt Krisztusban. E szándékát csak akkor tudjuk munkálni, ha szentek vagyunk, vagyis Isten uralma alá rendeljük magukat. Feddhetetlenek, vagyis az erkölcsi szabályok szerint igyekszünk élni, és a szeretet és megbocsátás megoldásait választjuk a széthúzás helyett. A Megváltó nélkül minden egységtörekvés csak további töréseket idéz elő. A terv részleteket nem fed fel, de ami ránk tartozik, azt igen. Isten e titkot az egyházra bízta, a Krisztusban hívő szentekre, akiknek mennyei ajándékait és segítségét ígéri a Szentlélek által.