Napi ige
2026. március 03.
„Az én lábamat nem mosod meg soha.”
Jn 13,1–11
Igemagyarázat
„Az én lábamat nem mosod meg soha.” (8) A tanítványok életét mindig két ellentétes pólus feszültsége mérgezi. Az erőltetett alázaté, amely Péter szavaiból is kicsendül, és a hatalom, a nagyság utáni folyamatos sóvárgásé (vö. Mt 20,20–28). Tapasztalt coachok vallják, hogy sehol nem olyan éles a pozíció- és státuszküzdelem, mint az egyházi szervezetekben. Az alázat igénye előhívja a sátánt, aki hatalommal kísért (Mt 4,8–11). Urunk ezért öltötte fel a kendőt és óvott: „közöttetek ne így legyen”.
RÉ21 454
Zsoltárdicséret | 172 | Aki veti segedelmét
„Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk.”
(16) „Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk.” (Jer 26)
Jeremiás életveszélyben. Nem tett ő többet, mint közvetítette Isten figyelmeztetését, mégpedig hogy Isten számára a külsődleges vallásosság, a kegyes cselekedetek, a kultusz és szent intézmény nem jelentenek semmit. Ami számít, hogy az ember hallgasson rá (3), éljen törvénye szerint (4) egyszóval térjen meg, forduljon vissza a „maga gonosz útjáról” (3). Jeremiás üzenete örök és ősi prófétai üzenet. Hangoztatja Sámuel, és legnagyobb tekintélyével aláhúzza Jézus is: „…igaz imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát…” (Jn 4,23) Nem csoda, hogy az intézmény és kultusz őrei azok, akik perbe fogják, a templom megszentségtelenítésével vádolják Isten emberét. Ilyen prófétai sorsra jut Jézus (Mk 14,58) és Pál apostol is (ApCsel 21). Mi menti meg Jeremiást? Befolyásos pártfogói? Ékesszólásával maga mellé állítja a tömegeket? Isten kegyelme prófétája védelmében megnyitja az emberek fülét arra, hogy meghallhassák, hogy amit mond, tőle származik: „Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az Úrnak nevében beszélt hozzánk” (16).