(18–19) „...javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.” (1Tim 6,17–21)

Kijózanító, amit Pál ír az anyagi gazdagságról, szépen elhelyezi a megfelelő hangsúlyokat. Nála nem olvasunk olyasmit, hogy anyagi javakkal rendelkezni bűn volna, de nem is néz félre minden megjegyzés nélkül, ha gazdagodásról esik szó, van mondanivalója a módosabb keresztényeknek itt is, máshol is. Az anyagi javak eszközök mind a mindennapokban, mind a hívő életben. Az Ige határozott: a vagyon csak eszköz, nem az élet alapja vagy célja. Bizonytalan, nem lehet rá építeni, amiben nem lehet benne reménykedni, ráadásul nem válhat értékmérővé – az egyházban sem –, mennyi pénz áll a bankszámlánkon. A gazdagság lehet bálvány, lehet hamis biztosíték, így eltéríthetjük magunkat attól, ami valóban értékes, és rombolhatja a kapcsolatokat. De a vagyonnal lehet jól is élni. Csakis eszközként használva, Istentől elfogadva, másokat is segítve, a közösséget is gazdagítva. A jó, a valódi alapot erősítve élni azzal, amink van, gyűjtve a mennyei kincseket, amelyek megmaradnak, amelyeket nem visz el sem a válság, sem az infláció, mert mindig megmaradnak. Pál tanácsaira jó odafigyelni, éljünk akár pénzszűkében, akár anyagi problémák nélkül.