(16/a) „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához…” (Zsid 4,14–16)

A bizalomvesztett világ, amely körülvesz bennünket, egyben meg is határoz. Tele vagyunk gyanakvással, kérdésekkel és kétségekkel. Alig akad élethelyzet, személy, amelyre, akire nézve ne formálnánk a kérdést: vajon valóban az, aminek látszik, valóban az, akinek mutatja magát? Arra bátorít ma Isten szava, hogy ne habozzunk odalépni a kegyelem trónusához, mert ez a trón nem üres, hanem maga Krisztus foglal helyet rajta. A kegyelemért szenvedett, a hozzánk hasonlóvá lett, az erőtlenségeinket ismerő, a gyengeségeinkkel tisztában levő Úr. Sok-sok csalódásunkból ez a gyógyulás útja. Újraéledő félelmeinknek, felmerülő kétségeinknek ő az eloszlatója. Főpapunknak van hatalma és szándéka arra, hogy irgalmat gyakoroljon rajtunk, és kegyelmet adjon nekünk. Hogyne volna bizalmunk iránta, aki a földön jártakor is ezt igazolta: kegyelmet adott még akkor is, ha ez mások ellenállását váltotta ki. Bátran járuljunk a kegyelem királyi székéhez!