(7–8) „…hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér, és ez a három egy.” (1Jn 5,6–12)

Kicsi koromban katolikus édesapámmal elmentem néhányszor misére. Amikor a pap azt mondta, „in nomine Patris et Filii et spiritus sancti”, megkérdeztem: miért mondja a bácsi azt, hogy hókuszpókusz? Később hitvallást kellett tennem erről a „hókuszpókuszról” (Atya, Fiú, Szentlélek). Nem könnyű tanítás. A gyökere János levelében található. Állandóan bizonyítania kellett hite igazságát: Jézus a Krisztus! A zsidók a perekben két vagy három tanút írtak elő a bizonyításhoz. János szemtanú, de a magáénál nagyobbnak tartja Isten hármas bizonyságtételét. A három összhangban mutat egy irányba, Jézus eljövetelére és megváltására. Igaza bizonyítására képeket hív segítségül (víz és vér), és ezeket metaforákká alakítja. A „víz” Jézus megkeresztelésének, a „víz és a vér” kereszthalálának bizonysága. Ez a két „tanú” azonban önmagában nem volna elég a Lélek tanúskodása nélkül, aki mindkettőt hitelesíti. A Lélek bizonyságtétele Jézusról az első és legnagyobb meggyőzőerő. A Lélek győz meg arról, hogy az az Isten, aki nekem is teremtő Atyám, ugyanaz, aki fiában, Jézusban bűnből való szabadítóm, és az, aki a vele való közösségben örök életet ajándékoz. „Akié a Fiú, azé az élet...” (12).