(19) „…a hit dolgában hajótörést szenvedtek.” (1Tim 1,18–20)

Próbára tévő időkben megerősítést jelent, ha Isten szolgája visszaemlékezhet elhívásának kezdeteire, amikor némelyek bizonyságot tettek mellette. Pál bátorítja Timóteust esetleges bizonytalankodásai és a külső visszahúzó tényezők között. A hitben hajótöröttek példája mutatja: okoskodásból, nagyravágyásból, esetleg keményszívűségből, megalkuvásból, netán nyereségvágyból milyen könnyen elsodródik Krisztus szolgája az evangélium tiszta tanításától. Himenaios a feltámadásról vallott képzeteivel – hogy ti. az már megtörtént – siklott vakvágányra a hitében (lásd 2Tim 2,17–18). Valószínűleg Alexandrosz is követte, mert a hamis tanításnak is mindig akadnak hívei. Az „átadtam őket a Sátánnak” a kiközösítést jelenthette a gyülekezetből. Először maguk vonták ki onnan magukat, amikor a maguk feje után kezdtek járni. Pál azt mondja, rendben. Menjetek. Erővel nem tudunk Krisztus népe kötelékében megtartani. Itt nem maradhattok, mert másokat is megfertőztök. Krisztus uralmán kívül azonban csak a Sátán uralma létezik. Belső ellenségre nincs szükség. S ha még gonoszabb indulattal térnének is vissza, nem hiábavaló a fegyelmezésük, mert példájuk megfékezi másokban az elvadultságot, megakadályozza, hogy mások élete is zátonyra fusson.