(4) „…a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek…” (3Móz 25,1–22)

A hívők másképp bánnak az anyagi javakkal, mint a környezetük. A mindennapi ember igyekszik magát biztosítani, a hívő az Úr gondviselésében látja a biztonságát. (Más kérdés, hogy szorgalmas munkájával is példamutató életet kell élnie.) Ez nem lustálkodást jelent, hanem azt, hogy az Úr dolgaiban való elmélyedésre, szolgálatra kell maradnia az erejéből, idejéből. Megfigyelhettük ezekben a törvényekben, milyen hangsúly esett a munkaszünet megtartására, nemcsak a hetedik napon, hanem minden ünnepen. A föld nyugalma is eszközként szolgált volna az emberek békességére, ha betartották volna. Az anyagi javak eltérő kezelését mutatja az is, hogy nem akarja más rovására elősegíteni a meggazdagodást. Amikor jött a hétszer hetedik esztendő, igyekeztek a kialakulóban lévő különbségeket visszafordítani. Az eladott birtok visszakerült gazdájához, már az eladáskor be kellett számítani a vételárba a visszaadásig hátralévő időt. Így akadályozták meg, hogy a szegények egyre többen legyenek, a gazdagok egyre gazdagabbak. Itt most a más társadalomban élőket a kapzsiság elkerülésére figyelmeztesse az Ige, és arra, hogy anyagi gazdálkodásunkban is mindig az ő akaratára kell figyelnünk. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy a másik ember érdekét is szem előtt tartjuk.