(11) „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” (1Jn 4,11–16)

Pontosan az a szeretetközösség hiányzik belőlünk, amelyik az Atyát és a Fiút összeköti a Lélek erőterében. Szeretet (agapé), amely a másikat részesíti előnyben. Mert csak így épülhet ki olyan kölcsönös bizalom, amelyet semmilyen hatalom, még a halál sem rendíthet meg. Jézus megkeresztelésekor és a megdicsőülés hegyén is így szólt az Atya: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 3,17; 17,5) Jézus a Gecsemáné-kertben így imádkozott: „…ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Mk 14,36) Mi nem tudunk jól szeretni, nem tudunk másodikak lenni, mint Keresztelő János: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Nem tudjuk a másikat különbnek tartani magunknál, és egymást megelőzni a tiszteletadásban. Rászorulunk Isten megmentő szeretetére, hogy az az indulat legyen bennünk, amely Krisztusban is volt, aki nem élt vissza isteni mivoltával, hanem megalázta magát, és maga elé helyezett minket, hogy megmenthessen (Fil 2). Az ő szeretete bennünket is kötelez. „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róm 13,8).