Napi ige
2026. szeptember 16.
„…rövidesen megszabadítom őket...”
2Krón 12
Igemagyarázat
„…rövidesen megszabadítom őket...” (7) Amikor Roboám megerősödött, elhagyta az Urat. Csak addig kell az Isten, amíg gyenge az ember, amíg bizonytalan, amíg félelmei vannak? Ha erős, ha biztos lábakon áll, ha nincs mitől félnie, már nem is keresi Istent? Változik az élet, változik az ember. Ha a történtek után alázattal állunk meg az Úr előtt, Ő megkönyörül rajtunk és megszabadít.
RÉ21 768
Szerda reggeli dicséret | 654 | Az éjszakai sötétség
„…állhatatosságot eredményez.”
(3) „…állhatatosságot eredményez.” (Jak 1,1–8)
A levél erőteljes buzdításokkal és intelmekkel segít minket Istenhez közeledni és egész valónkat megszentelni (4,8). Sok magyarázó szerint mindez élőbeszéd (vagyis tanítások, prédikációk) lejegyzett és levélformába szerkeszett változata (afféle breviárium). És ahogyan olykor egy-egy igehirdetés elején fölkapjuk a fejünket egy szokatlan kezdőmondatra, itt is meghökkenünk. Ugyan miért tartsuk csupa örömnek, ha különféle megpróbáltatásokba, nehéz kísértésekbe esünk? Azért, mert a hitpróba idején tudjuk meg igazán, hogy Isten hatalma őriz meg az üdvösségre (1Pt 1,5), és ez a boldog bizonyosság az eredője állhatatosságunknak is. A próba végcélja pedig részesedés Krisztus dicsőségében. A jelenések könyve szorosan össze is köti a próbatételt (sőt, akár üldözést) elhordozó állhatatosságot és a Krisztusba vetett hitet (Jel 14,12). A kételkedés azt jelenti, hogy Isten hűségét hol elvárásaink hamis mérlegére tesszük, hol pedig azt hisszük, valamit mégis elcsíphetünk Isten erejéből. A kemény ítélet éppen a kétlelkűségtől és csapongástól ment meg. Hittel kérni Istentől, ez az állhatatosság örök próbája. Minden lehetséges a hívőnek (Mk 9,23).