(23) „Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik.” (Ézs 65,8–25)

Akik megélték, milyen ennek az ellenkezője – akiket fogságba hurcoltak, akiknek maguk mögött kellett hagyni életük munkáját, és veszélyben látták népük, családjuk jövőjét –, azok tudnak ezekbe a sorokba igazán belerendülni. Akik átélték addigi világuk pusztulását vagy mások ártó szándékát. De mind szeretnénk azt hinni, hogy a napi munkánkkal valamit előremozdítottunk – valamit, ami rajtunk túlmutat. Mint ahogy azt is szeretnénk hinni, hogy a gyermekeinkre sem szenvedés, háború, kilátástalanság vár. Ám ezeket a reménységeket láthatólag nem bízhatjuk a személytelen sorsra, véletlenre, de a világ hatalmasaira sem – mást diktálnak az érdekek, mást mutat a tapasztalat. Milyen jó, hogy látjuk és ismerjük azt a szabadító Atyát, aki már az első teremtés által is bizonyította jóságát! Ő a garancia az új teremtésre és annak milyenségére. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké! – hangzik a felszólítás. Lehet a „majd” örömében élni már most. Hiszen Istennél már valóság a béke, az, hogy nem pusztít és nem árt jelenlétében senki. Aki hozzá tartozik, az már polgára annak az új teremtésnek, amely majd kibontakozik.