Napi ige
2026. január 18.
„Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész…”
Jn 6,22–27
Igemagyarázat
„Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész…” (27) Tihanyban egy gyönyörű homokvárat láttam. Homokszobrász alkotása lehetett. Mindenki csodálta, fényképezte. Aztán jött az éjszakai vihar, és másnapra nyoma sem volt – csak iszap maradt utána. Feltámadott Urunk arra indít, hogy nem mindegy, miért fáradozunk ebben a világban, hiszen csak az marad meg az itteniből az örök életre, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus követésében tettünk.
RÉ21 139 • IÉ Jer 14,1(2)3–4(5–6)7–9 • Zsolt 139
Jézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének
Heti zsoltárének | 135 | Áldjátok az Úr nevét
„Így fizetett meg Isten Abímeleknek…”
(56) „Így fizetett meg Isten Abímeleknek…” (Bír 9,22–57)
Abímelek gonosz vérengzéssel megszerzett királysága önmagában hordozza végzetét. Ezt az isteni igazságot vázolja fel szakaszunk széles ecsetvonásokkal. Isten viszályt szít közte és sikemi támogatói között (23–24). Egy jövevény család a szüreti ünnepen Abímelek és helytartója ellen hergeli a közben hírhedt útonállókká vált sikemieket (26–29). Az ellenük (Ofrából?) felvonuló uralkodó serege véres megtorlással válaszol a hűtlenségre. Elpusztítja lakóival együtt azt a várost (30–49), amelynek egyébként a királyságát köszönhette. De hamarosan elvész ő maga is, amikor egy tőle elforduló város ostromakor (50–54) a súlyosan megsebesült királyt, saját kérésére, a legényének kell leszúrnia (vö. 1Sám 31,4). Jótám átka (57) beteljesedik: a száraz „tüskebokor” lángja (vö. 9,20) felemészti a várost, miközben maga is hamuvá ég. Abímelek gyilkosságra alapozott királysága epizód marad Isten népe történetében, mert maga az Úr vet véget neve megcsúfolásának. Jótám példázatában kimondatlanul is halljuk apjának, Gedeonnak a válaszát a felajánlott királyságra: „Az Úr uralkodjék rajtatok!” Isten a mennyei uralmat Jézus a mustármagból kinőtt fához hasonlítja, amelynek árnyékos lombjában szelíd madarak fészkelnek (Mt 13,31k).