(25) „…Isten igazságát hazugsággal cserélték fel…” (Róma 1,16–32)

– Gyakran váltunk, „cserélünk”: megunjuk a régit, és azt gondoljuk, az új majd jobb lesz. Bizonyos időközönként váltani kell! Ez a progresszivitás, a nyitott haladás jelszava. Progresszivitás: magánéletben, házasságban, gyereknevelésben, politikában, közéletben, szabadságunk értelmezésében, vallásgyakorlásban; mindenben. Van progresszív teológia, progresszív egyházkép is.

– A cserékkel azonban nagyon vigyázni kell, mert vannak kárhozatos cserék! Ezek a cserék is „haladást” jelentenek! De hova? Mit ír az apostol erről? Milyen cseréket hajtottunk mi végre, „progresszíven”? Isten igazságát felcseréltük a magunk gyarló igazságára! Nem kertel az apostol: Isten igazságát gonoszsággal tartóztatjuk fel (18); Isten kijelentésének bölcsességét a magunk hiábavaló bölcsességére cseréltük be (19–22); a teremtő Isten dicsőségét felcseréltük a teremtmény, azaz önmagunk dicséretével, miközben Isten ereje helyett, kizárólag a magunk erőfeszítésében és tehetségében bízunk, aki pedig „lúzer”, azt azonnal leírjuk. Isten igazságát hazugságra cseréltük (25). Életveszélyes, kárhozatos csere ez.

– A kárhozatos cserék következményeit nem is kell részletezni. Ki vagyunk szolgáltatva az igaz döntésre képtelen gondolkodásunknak (26–27). Ezért életünk tele van mindenféle gyalázatos hamissággal. Vedd elő a Bibliád Testvérem, most azonnal, keresd ki ezt a szakaszt, olvasd el egyenként az itteni bűnkatalógust, és mielőtt másokra mutogatnál, tarts önvizsgálatot! (29–31)

– A Jézus Krisztusban közölt megváltó evangélium: örömhír. Abban Isten igazságának üdvözítő ereje mutatkozik meg. Az evangélium hirdetésén keresztül maga az élő Isten cselekszik: igazságával, kegyelmével és hatalmával, hogy övéi életében lehetetlenné tegye a kárhozatos, visszafordíthatatlan cseréket! Áldott légy ezért, Urunk! Bocsáss meg hűtlen cseréinkért. Könyörülj, Urunk, hogy soha ne lehessünk istentelenül „progresszívek”!