(34) „De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a földre...” (Jer 50)

A Babilónia ellen végbemenő istenítélet nagyhatású képeiben gazdag fejezet azon reménységének ad hangot, hogy Júda és Izráel száműzöttjei Babilon alászállása idején közösen keresik majd az Úrhoz való visszatalálás lehetőségét (3,18). A két testvérnép újbóli egymásra találásának szimbóluma a Sion, közösen vágynak az Úrral kötött szövetségbe való visszafogadtatásra: „Sion felől kérdezősködnek, arrafelé igyekeznek: Gyertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!” (5) Visszavágyásuk Istenhez nem belőlük fakad, az Úr döntött úgy, hogy megkegyelmez nekik, eltörli bűneiket: „…keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.” (20) Bűneik érdemeik nélküli, egyedül isteni irgalomból fakadó eltörlése, visszafogadtatásuk elégtelenségük ellenére már előremutat a mennyei Atya megváltó tervére, a végső leszámolásra bűnnel, kárhozattal, minden istenellenes hatalommal, a „nagy Babilonnal” (Jel 18): „De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a földre...” (34).