(5) „…senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen…” (4Móz 17)

A tűzből kivett rézedényekből borítólemezt kell kovácsolni az oltárra emlékeztető jelül, hogy senki ne merjen illetéktelenül áldozni. De a lázadás leverése, a vétkesek halála után is megmaradt a népben a bizalmatlanság. Mózest és Áront hibáztatják a bűnösök haláláért. Isten ezúttal is megvédi szolgáit. Haragja el is pusztította volna a népet, ha Mózes nem könyörög, és Áron nem végez értük engesztelést. Így is sokan meghaltak. De megrendítő jelenet, hogy amíg Mózes imádkozott, Áron a nép közé futott. „Megállt a holtak és élők között, és megszűnt a csapás.” Mózes és Áron imádkoztak értük, akik ellenük lázadtak föl. Jézusi imádság ez ellenségeikért (Mt 5,44). Nem tudni, milyen betegség (járvány?) és miféle csoda történt, csak azt, ami utána következik. Helyre kell állítani a jó rendet, a jogokat és kötelességeket. Nem szabad kétséget hagyni, kinek hol a helye, mert a lázadás anarchiába, káoszba torkollik, és mindnyájan elpusztulnak. A vesszőpróba eloszlatja a kételyt: minden törzs hoz egy levágott mandulaágat. Áron ága kivirágzik, látványos bizonyítékul a népnek, hogy ő az Úr választottja a főpapi tisztre. Senki ne közelítsen Isten szentélyéhez önkényesen, csak akkor, ha az Úr szólítja!