Napi ige
2026. március 08.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”
Jn 14,1–7
Igemagyarázat
Politikai feszültségben, vallási irányzatok civódásában a küldetését félreértő tanítványait azzal készíti Jézus az előttük álló válságra, hogy bizalmukat erősíti Istenben. (1) Mert az Isten jó – bármilyen is a világ. Jézus nem hagy el – még ha a Golgotán át vezet is az útja. Egyedül általa léphetünk be Isten történetébe (6), melyben Jézus legyőzte a gonoszt, újjáteremti a világot, bármilyen sivár is; hogy Éden kertjévé váljanak gyülekezeteink, kapcsolataink. Bárcsak Istennek ezt a történetét munkálnánk egyházi és világi választások idején is!
RÉ21 334 • IÉ Lk 9,57–62 • Zsolt 95
Zsoltárdicséret | 154 | Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek
Heti zsoltárének | 6 | Uram, te nagy haragodba
„Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!”
(18) „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” (Jer 31,1–30)
Jeremiás költői képekkel folytatja Isten szabadításának megéneklését. A fogságból való reményteli hazatérést verseli meg a próféta, a gyász örömre fordulását (13). De a részben keverednek az elvesztett hazába és az Istenhez való visszatérés, a megtérés képei. A héber nyelv mindkettőre ugyanazt a szót használja (súb). Megtérni azt jelenti: hazatérni, visszatalálni az elhagyott atyai házba (Lk 15,11–32). Az Úrhoz visszatérni viszont nem megy saját erőből. „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” (18) – adja a próféta Efraim törzsének szájába talán az ő legbelsőbb lelki felismerését, hogy vágyna Istenre, tisztaságra, életszentségre, de egyedül nem képes ennek elérésére (Róm 7,18). De jó úton jár, felismeri Istenre szorult állapotát, és az ő segítségét kéri. Azt is felismeri, hogy nincs az Úrhoz térés bűnbánat nélkül („Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem” – 19), a visszafogadtatás útja a bűnbánat útja.