(19–20) „…az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia...” (1Jn 5,18–21)

Határolódj el ettől vagy attól – mondják képmutatón olyanok, akiknek nincs határozott mércéjük, csak pillanatnyi hangulatok, féligazságok, és érdekek alapján alkotnak véleményt. Az őskeresztyén gyülekezetek nem engedhették meg maguknak, hogy ide-oda csapódjanak. Tudniuk kellett, hova tartoznak, és hova nem, kié az életük, és kié nem. Drámai szembenállás volt ugyanis a testet-lelket károsító gonosz (itt a Sátán) rendelkezésére álló világ, és a Krisztusnak elkötelezettek között. A mártíromságig menően kellett megtapasztalniuk, milyen pusztító az Istentől elválasztani akaró hatalom. Azt is átélhették azonban, hogy „eljött az Isten Fia” és legyőzte a gonosz hatalmát, ahogyan legyőzte kétségeiket és félelmeiket is. Tudták, hogy minden nekik szánt ütés előbb Jézust érte, aki testével hárította el a kárhozatos csapásokat. Nekünk is tudnunk kell, hogy „Nem vagyunk mi magunkéi, / Lelkünk-testünk Istenéi” (RÉ 214). Mondjunk igent Jézusra, mert ő az abszolút mérce! „Ő az igaz Isten és az örök élet.” (20) Így tudjuk csak felismerni, mi a jó, mi a rossz, tudunk nemet mondani a gonoszra, és így határolódhatunk el attól, amitől kell: az istentelenségektől és bálványozástól!