(2–3) „Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, névjegyzékbe véve nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit, húszévestől fölfelé…!” (4Móz 1)

Mózes negyedik könyvének neve Numeri (Számok) a görög (Septuaginta) és a latin (Vulgata) fordításban, mivel kétszer is szerepel benne népszámlálás. Tartalma szerint három nagyobb egységben mutatja be a sivatagi vándorlás eseményeit a Sínai-hegyi táborozástól kezdve a harmincnyolcadik év végéig, az ígéret földjének elfoglalásáig, és közben azokat a kultuszi törvényeket is, amelyek a szentélyre, a táborra és az élet tisztaságára vonatkoztak. Isten rendelése volt itt, hogy vegyék számba a népet. (Dávid király ezt később önkényesen tette – 2Sám 24). Nemcsak a mennyiség, az adófizetők vagy a hadra foghatók számszerűsége fontos, hanem a számontartás. Név szerint, szabályosan bejegyeztek minden felnőtt férfit a tizenkét törzsből. Az eredmény elképesztően nagy szám (46). A teljes létszám még úgy is igen nagy, ha az ezer (héber: „elef”) szót nem számnak, hanem rokoni csoportnak értelmezzük, amilyen értelemben más helyen szerepel (10,4–36). Isten népe akkor is hatalmas sokaság a pusztai körülmények között, és az Úr gondviselésének csodájára utal így is (Tóth Kálmán, Jubileumi kommentár).