Napi ige
2026. március 05.
„...vajon kiről beszél?”
Jn 13,21–30
Igemagyarázat
„...vajon kiről beszél?” (22) A tanítványoknak fogalma sem volt arról, hogy ki lehet képes elárulni Jézust. Júdás olyan jól játszotta a szerepét, hogy vele kapcsolatban fel sem merült a kétely, sőt, még a közös kasszát is rábízták, mert annyira igaznak tűnt. A valódi kegyesség nem kérkedik istenkapcsolatával. Aki sokat hozakodik elő ezzel, ott valami nincs rendben. Nem kell egymással szemben bizalmatlannak lennünk, de „sztárolni” sem kell senkit az egyházban.
RÉ21 11
Intés böjti időben | 473 | Tisztítsd meg szíved
„Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.”
(8) „Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.” (Jer 28)
Kire hallgatsz? Jeremiás próféta könyvének 28. fejezete olyannyira a folytatása az előző résznek, hogy a babiloni fogságot kifejező jármot, amelyet Jeremiás az előző fejezetben tett a nyakába, még mindig viseli. Egészen addig, amíg egy Hananjá nevű „próféta” le nem veszi a nyakából, és össze nem töri, hogy ő is egy prófétára hajazó jelképes cselekedettel húzza alá nem az Úrtól származó, inkább a saját népszerűségét szolgáló üzenetét: „Így töröm le Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendőn belül minden nép nyakáról!” (11) Jeremiás először nem kap újabb kijelentést feleletképpen az Úrtól, de nem marad magára hagyva. Ha friss kijelentése nincs is, visszaemlékezhet és visszanyúlhat azokhoz az Igékhez, amelyek neki korábban, sőt az őt megelőző prófétáknak adattak. (8) Ezek által tud a hamis prófétának megfelelni. Mi sem kapunk életünk kérdései kapcsán külön kijelentéseket az Úrtól, de mi sem vagyunk magunkra hagyva. Sőt, még sokkal jobb helyzetben is vagyunk, mint Jeremiás és kortársai, hiszen míg számukra még csak töredékességében, addig nekünk már teljességében rendelkezésünkre áll a Szentírásban Isten írott kijelentése. Belőle meríthetjük a válaszainkat, hiszen „amik megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg” (Róm 15,4).