(4) „A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az Úr előtt égjenek.” (3Móz 24)

Az áldozatokat több helyen nevezi Isten eledelének ez a könyv. Ha táplálék, kenyér is jár hozzá. És jól tudták, hogy Istennek nincs szüksége kenyérre, mert egyúttal ott a rendelkezés arra is, hogy egy hét leteltével a papok egyék meg azokat szent helyen. Hasonló lehet a helyzet a királyi palota kivilágításával. A függönyön túl állt egy üres trón, de tudták, hogy ez az Úr jelenlétének csak jelképe, a valóságban esetleg csak megjelenik itt. Mi kevesebb külső jellel is megelégszünk, de a belső lényeget vegyük komolyan. A vallási közösség (legalábbis elvben) egybeesett a polgári társadalommal. Ez persze megmutatkozott a törvényadásban is, erre látunk itt példát. A híres „szemet szemért, fogat fogért” alapelv a féktelen bosszú szent korlátozása. A büntetés nem haladhatja meg az okozott baj mértékét. Életért élet, de anyagi kárért csak anyagi elégtétel, egyebekben pedig a gonosztett mértéke szerinti büntetés. Hétköznapi, társadalmi életünkben gondoljunk erre a fékre!