(28) „Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi Igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákím, Júda királya!” (Jer 36)

Az istenellenes hatalmak jellemzője, hogy Isten szavát elvitatni, megmásítani, elhallgattatni vagy egyenesen megsemmisíteni kívánják. Tettük azonban legtöbbször az Ige hordozóit – legyen az akár ember vagy irat – éri el, de még azok elpusztításával sem tudják megakadályozni, hogy az Úr ne hangoztassa, és főképp ne vigye végbe akaratát. Jójákímnak, Júda királyának a tette, amikor a neki nem tetsző próféciát tartalmazó tekercset felszeletelte és elégette, nem tudta útját állni az abban megjövendöltek bekövetkeztének. Sőt ez a tette is csak megerősítette Isten ítéletének jogosságát és igazát. Hiszen Dávid leszármazottja, feladata lett volna a népet a Teremtő akarata szerint vezetni, de éppen abban mutatott példát, milyen gyalázatos módon lehet szembefordulni az Úrral. Van, akiket hidegen hagy a királynak ez a gyalázatos tette (24), mások azonban nem maradnak némák és így cinkosak, hanem veszik a bátorságot, hogy kérleljék a királyt, ne égesse el a tekercset. A gőgös Isten-ellenes emberi próbálkozás hiábavaló marad: a tekercset el lehetett égetni, de az Úr elrejti a keresők elől Jeremiást és írnokát, Bárúkot, akikkel újra leíratja annak tartalmát (26).