(55) „…ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban…” (4Móz 33)

Mózes feljegyezte az állomásokat, amelyeken keresztül Isten Kánaánig vezette őket. Ezeket az Írás „elindulásaik” helyeiként jelöli. Onnan mindig tovább kellett menniük, mert Isten másik hazát szánt nekik. Minden táborhelynek megvolt a jelentősége vallási fejlődésük szempontjából. Isten most a jövőbeni legfőbb veszélyre figyelmezteti népét. Int, mielőtt a kísértés bűnné fajulna, s népe vesztét okozná. Ne cseréljék fel Isten nevét a szomszédság kedvéért! Mintha azt mondaná: ne akarj megfelelni csak azért, hogy belesimulj a közegbe, ne légy megalkuvó, nem lehet kétfelé sántikálni. Nem lehet vegyíteni az Úr nevét és Igéit más vallásokkal, különben azok tövissé válnak oldalatokban, vagyis ellenetek fordulnak. Ez a világ fejedelmének módszere az Édenkert óta: csak egy kicsit kell feladni, csak egy kicsit kell engedni. De Lucifer szándéka ismerős: „Hol a tagadás lábát megveti, / Világodat meg fogja dönteni.” Isten arra választotta ki népét, hogy nevét bennük fenntartsa, általuk hatalmát kijelentse a világnak, és a reménységet ébren tartsa a Megváltó elérkezéséig, amíg az egész világon hirdettetik az ő neve. Így indulhatott útjára az evangélium.