(24) „…öltsétek fel az új embert…” (Ef 4,17–32)

Új ember, óember – jellegzetes újszövetségi kifejezések. A hitetlenségben maradt (ó)ember „elméjére sötétség borult”, egész gondolkozóképessége, szíve elhomályosodott, ezért nem találja a helyét. Idegenben él, mint a tékozló fiú. Elidegenedett (!) függetlenedési vágyában elutasítja Istent, és ezzel felvilágosultnak tekinti magát. A hit nem iskolázottság kérdése. Minden ismeret hiábavaló, ha a szív keménységével párosul Krisztus evangéliuma iránt. Az óember halott, és ha nem tér meg, örökre az marad. Az új ember él, ez a Krisztus által újjáteremtett énünk. Az esélyt Jézus Krisztus életre támasztó Igéje adja, amelyet meghallunk. Az új ember törvénye, hogy nem élhet úgy többé, mint a pogányok, Istentől elidegenedett, kemény szívvel, hanem engedi magát megújítani a Lélek által. Ez életprogram. Az „erénykatalógus” felsorol néhány ismérvet az új emberről, ahogyan a felebarátjával viselkedik. Ezek nem önálló parancsok és tilalmak, hanem a Krisztusban gyökerező új élet gyümölcsei. Az új ember arra törekszik, hogy mondjon igazat, ne haragudjon, ne lopjon, ne szóljon bomlasztó beszédet, sőt inkább a jóság, irgalom, megbocsátás fakadjon az életéből, mert Krisztusban ő is ezt kapta, és ezt tanulta.