Napi ige
2026. április 08.
„...nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra...”
Jn 20,24–31
Igemagyarázat
Arra, ami itt történt (feltámadás), senki nem számított a történelem közepén, hanem majd csak a végén. Hiába beszélt róla Jézus többször is, meg se hallották (Lk 18,33). Az én ujjammal kell a sebekbe belenyúljak! Nem akarom, hogy becsapjanak! Biztosnak kell lennem, hogy a kereszten kivégzett Jézus él! Az élő, halló és válaszoló Jézus ezt a bizonyítékot adja meg Tamásnak. Boldog, aki hisz egy szkeptikus hitvallásának, hogy élete legyen az Isten Fiába vetett hit által.
RÉ21 516
Húsvéti ének | 501 | Krisztus feltámadott
„Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.”
(36) „Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.” (3Móz 8)
Az ősatyák maguk mutatták be az áldozatot, ők voltak a család papjai. Később már külön személyt fogadtak föl erre. A bírák idején egy Míká nevű ember (Bír 17) először a saját fiát, majd egy arra vetődő lévitát tesz meg papjának. Ez persze azokban a zavaros időkben történt. Közben már állt Isten háza Silóban (Bír 18,31), ennek egyik főpapjaként szolgált Éli (1Sám 1–4). A főpapi tisztség egyidős Izráel néppé alakulásával. Amikor menekült családból, majd fogságban egymás mellett élő törzsek laza szövetségéből néppé váltak, mégpedig Isten népévé, mert ő elfogadta őket, szövetséget kötött velük, akkor lett (fő)papjuk. A tisztség láthatóan öröklődött Áronnal együtt kenték föl a fiait is. Mi azt valljuk, hogy Isten népének minden tagja pap. Mégis szükségünk van olyan lelkipásztorokra, akik teljes idejükben végzik a bizonyságtétel, lelkigondozás szolgálatát. Imádkozzunk értük!