(3–4) „…így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel…” (4Móz 24)

Úgy tűnik, mintha Bálám, akit kezdetben ingadozó, részrehajló, lefizethető jósként (2Pét 2,14–16) mutatott be a történet, feladata és küldetése teljesítése közben megváltozna. Látva a népet, amint szép rendben táboroznak, felemeli a tekintetét, és a negyedik kijelentésében már külsőleg sem akarja külön, elvonulva keresni, hogy mi legyen az orákulum. Megérti, mi tetszik Istennek, és alaposan belejön a szerepébe. Megkapja az ő Lelkét egy időre, igazi prófétává lesz, és kéretlenül is beszél, költői szavakkal, Izráel messzi jövőjéről, mert „megnyílt a szeme”. Leborul Isten előtt, mert „hallja Isten mondásait”, látja a Mindenható látomását: „Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből”. Ez a híres királyra, Dávidra utaló látomás, aki letöri majd Móáb függetlenségét (2Sám 8,2). Később, 132-ben a zsidóság nagy szabadságharcosa felvette a Csillag fia (Bar Kochba) nevet, őrá (is) értelmezték a próféciát. Mi viszont a betlehemi csillag alatt született Jézus Krisztusra vonatkoztatjuk, messiási jövendölésként (Mt 2,2).