Rendszerüzenet
FőoldalNapi ige

Napi ige

2020. május 30.

„Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül.”


1Móz 29

Igemagyarázat

Sok mindenben fejlesztette a képességeit a mai ember, egyvalamiben viszont határozott visszafejlődés tapasztalható: ez pedig a türelem. Jákób kétszer hét évet várt arra, hogy az apja által közvetített áldás (28,1–4) beteljesedhessen az életében. A te életed is áldáshordozó élet! Ha nem így lenne, Isten nem teremtett volna meg, és nem tartott volna meg a mai napig! Ki tudnak-e az életedben teljesedni Isten áldásai – a maguk idejében? Van-e türelmed, hited megvárni ezt?

RÉ 189 MRÉ 245

„Menjetek el, és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa!” (Máté 10,1–15)

(7) „Menjetek el, és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa!” (Máté 10,1–15)

JÉZUS KIKÜLDI TIZENKÉT TANÍTVÁNYÁT.

– 1. Isten országa Jézus Krisztusban közel van, itt van, kiteljesedőben van!

– 2. Elsődleges feladatunk az Isten országának hirdetése: először a sajátjainknak: családunknak, népünknek (5–7), majd a világnak (Máté 28,18–20). Az Isten országának hirdetése Isten uralmának a meghirdetését jelenti. Isten országának megvalósulását hirdetjük, ahol Isten örök rendje, valamint megváltó, szerető hatalma határoz meg mindent, mint ahogy a mágnes a vasreszelék minden apró szemcséjét a maga „boldog” helyére segíti. Isten országának hirdetése a legfőbb feladatunk! Minden tevékenységünkben ez határoz meg bennünket. Minden ebből következik.

– 3. Isten országának hirdetése közben maga Isten cselekszik. Ezért Isten országának hirdetését jelek kísérik, hiszen ahol Isten uralkodik, ott többé nem a betegség, a halál, a bűn leprája győzedelmeskedik, és ott többé nem a gonosz diktál (8). Isten országának hirdetése közben nem az eredményre, nem a jelekre, nem a megélhetésre törekszünk, hanem „csak” végezzük azt, amire az Úr elhívott bennünket, és Ő gondoskodik eredményről, megélhetésről; vagyis Ő cselekszik (9–15).

– 4. Mennyei hatalmat és erőt ad ahhoz a szolgálathoz az Úr, amire elhívott bennünket (1). Az Isten éltető Lelke hitet ajándékoz nekünk, és az Úrtól kapott feladatra pedig betölt bennünket, ahogy azt a prófétákkal tette. Ez a pünkösd csodája.

*

Ne szerezzetek! (9) Ne törekedjetek az aranyért és ezüstért, a tarisznyába való élelemért, a ruházatért, se a „botért”; azaz a támaszt jelentő biztonságért. Az Úr ezeket megadja nektek, amikor arra van szükségetek, hiszen méltó az Úr ügyében szorgoskodó munkás a maga járandóságára; mindazokra, amelyekre szüksége van (6,33). Amit nagyon akarunk, azt elveszítjük, mert minden emberi erőfeszítés, egy határon túl, elfelejt az Úrra tekinteni. Ám, az Úrra tekintve, Őneki élve adatnak javak, egzisztencia, támasz; pont akkor és pont annyi, amennyi szükséges.