(17) „…az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet.” (Zsid 6,13–20)

Az Isten népe, az anyaszentegyház emberekből áll, az általa elhívottak társadalma, de nem egyszerűen emberi intézkedéseknek alávetett közösség. Holnap nemzeti ünnepet tartunk, emlékezünk és emlékeztetünk. Méltósággal idézzük fel nemzetünk történelmének meghatározó eseményét. S közben az ősök által letett nemzeti társadalmi alaptörvény folyamatosan változik. Hol kimutathatóan előnyére, máskor nyilvánvalóan hátrányára. Mennyi vívódás, olykor civakodás kíséri a nemzet alaptörvényének sorait! Aligha kerülhető ez meg az emberek általi, jóra törekvő változások esetében. Ehhez képest micsoda előny, stabilitás az, amit az Úr tett értünk, a javunkra! Isten ígéretei változatlanok, s ahogyan Ábrahám történetéből kiviláglik: esküvel vállalt kezességet. Ez nekünk is egyértelmű: a kezes Jézus Krisztus, aki maga az örökségünk és egyháztársadalmunk egyetlen valamirevaló alapja. Változatlan és változtathatatlan.