(11) „De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök…” (Ézs 22)

A Jeruzsálem elleni asszír ostrom előtt a városban lázas előkészületek folytak a harcra. A falak megerősítése miatt a várfalhoz közeli házakat lebontották (10), így építőanyaghoz jutottak, és lehetővé tették a katonák szabadabb mozgását. Úgy szavatolták a város vízellátását, hogy a Gihon-forrás vizét bevezették egy akkor újonnan kialakított medencébe (11). Ézsaiás szóvá tette: ebből a szorgos készülődésből hiányzik Isten. Ahogyan már korábban fogalmazott, itt is igaz volt: „…az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (5,12). A prófétát nem a gondos előkészület zavarta, hanem az: jelét sem adták annak, hogy tudni akarták volna az Úr szándékát. Isten nem lehet kényelmi kellék, akit csupán a kultusz keretei között tisztelnek, hiszen őt be lehet hívni a hétköznapokban adódó mindenféle gondokba. Nem „törődtek” vele. Még pontosabban; nem „tekintettek rá.” Az Úr szeretné láthatóvá tenni magát az ember életében. Ma is. Meghatározó és apró döntési helyzetekben egyaránt szeretne vezetni bennünket. Érthetővé válik Igénkből, hogy Isten szüntelen munkálkodik. Nemcsak történelmi eseményekben tanácsol, hanem mindeközben az üdvösség útját munkálja. Hallgatói ezekre érzéketlenek maradtak.