(32) „Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban.” (Jer 52)

Az előző fejezet ezzel a mondattal zárult: „Eddig tartanak Jeremiás beszédei” (64). A könyv utolsó, 52. fejezete A királyok második könyvének beszámolóját (2Kir 24,18–25,21; 27–30) átvéve adja összegzését azoknak az eseményeknek, amelyek Jeremiás próféta tevékenysége hátteréül szolgáltak. A prófétai könyvhöz adott történeti adalék elsődleges szerepe rámutatni arra, hogy a Jeremiás próféta által közvetített isteni jövendölések beteljesedtek. A fejezet zárása pedig már az új kezdet, az új szövetség fényét villantja fel. Evíl-Meródak, Babilónia új ura hatalomra kerülésekor megkegyelmez az elhurcolt Jójákín királynak (31). A dávidi dinasztia tagjának szabadon bocsátása előrevetíti a zsidó nép későbbi hazatérését, rámutat a mennyei Atya megváltó, szabadító voltára, sőt végeredményben előremutat a legnagyobb szabadítóra és szabadításra, a Dávid-sarj Jézus megváltó küldetésére: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak…” (Lk 4,18).