(12) „…már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket…” (Zsid 5,11–14)

Megdöbbentő bátorsággal szólítja meg a levél írója az első olvasóit, s velük együtt minket is. Arra a törvényszerűségre hívja fel a figyelmet, hogy a keresztyén élet nem általános értelemben fejlődésképes, ugyanis aki elindult Krisztus követésében, annak a legbiztosabb visszajelzés a jó úton járásról az, hogy határozottabb, biztosabb, és egyre több területen érvényesíti a hitismeretét, azt, hogy Krisztus által megigazult az élete. Önvizsgálatra indít ez minket is. Példaként: a számolás alapelemei mindig szükségesek lesznek, azonban aligha állhatunk meg ezeknél. Az alapismeret a többlettudás iránti igényt ébreszti fel – a hit gyakorlásában is. A puszta alapok ismételgetése gyermekkorúságban tart. És aki hitben megmarad az alapismereteknél, a Krisztusban kapott megváltás életformáló erejével nem mer egyre több területre kilépni, az bizony visszafejlődhet… A már megválaszolt, tisztázott életkérdések újra alapkérdésekké válnak, és nincs előrehaladás. Marad a tejjel tápláltatás, a lelki értelemben vett kiskorúság. Pedig Isten naponta táplált, bevethető bizonyságtevőkkel számol az ő egyházában. Ma, vasárnap van a gondolati, lelki rendeződés nagy lehetősége, lépjünk előre egyet, bizalommal, az ismeretszerzésben is.