(15) „Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” (2Tim 2,14–21)

Az apostol visszakanyarodik korábban leírt tanácsokhoz, újra a meddő szóharc ellen érvel, a tévtanítók izgalmas, de üres beszédáradata helyett máshová teszi a hangsúlyokat az Isten által küldött ember életében és szolgálatában. Timóteusnak nem az ő terepükön kell felvenni a harcot a szószaporító bomlasztókkal. Az ő pályája más. Fontos figyelmeztetés ez nekünk is, élőben és online is egyre több csatatér nyílik, amelyeket jobb elkerülni, bármit mondanak az ellenfelek vagy diktál a tettvágy (vagy lehet, hogy a büszkeségünk). Az Isten emberének nem az ellenfeleknek kell megfelelnie, nem a hallgatóságnak, a kor igényének, hanem egyedül az Úrnak. A normát ő adja, a szolgálat területét és módját is ő határozza meg. A feladat: az életünket, a tetteinket igyekezni Istenhez igazítani, az életmódnak a szavak előtt és mellett prédikálni. Ezenkívül ki kell kerülni a csapdákat, elkerülni a bomlasztó, üres fecsegést, a sehova sem vezető vitákat. A többit a Szentlélek segíti majd: a hűséges és hiteles szolgáló szavai elérnek oda, ahova kell, és elvégzik, amit szükséges.