(2) „Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba…” (Jer 43)

Ha szembesítünk valakit azzal, hogy nem Isten akaratának megfelelően cselekszik vagy szól, könnyen elérhet a másik ellenszenve, kritikája, akár támadása is. Miután Jeremiás közvetíti a mennyei Atya azon üzenetét, hogy a Gedaljá csoportjából megmaradtaknak nem szabad Egyiptomba menekülniük, hazugnak nevezik. Azzal vádolják, hogy megmásította a kijelentést. Nem tudják elképzelni, hogy Isten valami mást akarjon velük, mint amit ők akarnak magukkal, mint amire őket vágyaik, elképzeléseik késztetik. Nemhogy nem hallgatnak rá, de végül Jeremiást és Bárúkot is magukkal hurcolják. Az elejtett megjegyzésekből (12–13) az is felsejlik, a menekülők nemcsak hazájukat, de az Urat is hátra kívánták hagyni, és „kudarcot vallott” Istenük helyett Egyiptom isteneinek oltalmába kívánják helyezni magukat. Jeremiás által üzeni meg a mennyei Atya, hogy hiába, az „úgynevezett” istenek tehetetlenek lesznek ítéletével szemben, ahogyan egész Júdát, úgy ezt a kis magmaradt csoportot is az ő ítélete fogja sújtani, ha engedetlenek maradnak.