Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.
FőoldalNapi ige

Napi ige

2026. január 02.

„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”


Jn 4,1–15

Igemagyarázat

„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (14) A víz az ember mindennapi életében nélkülözhetetlen. Van azonban olyan víz, amelyre a lélek szomjazik. Bár a samáriai asszony nem értette meg Jézust, csodavízre gondol, de mégis kér belőle. Jézusnál van az élő víz. Egyedül Ő tudja és akarja oltani a lélek gyötrő szomjúságát. Nála megnyugvás és felüdülés vár. Sőt, aki ivott ebből az élő vízből – amely az Istentől eredő tanítást, szeretetet és kegyelmet jelenti –, forrássá válik mások számára. De csak az tud itatni másokat, aki maga is ivott. Legyen az új esztendő minden napjának kérdése: Árad-e az élet vize rajtam keresztül?

RÉ21 751

Újévi ének | 434 | Megszületett a mennyei király

„Az Úr velük volt.”

(22b) „Az Úr velük volt.” (Bír 1,22–36)

A déli országrész elfoglalása Júda törzsének érdeme (4–21), most a középső és északi területek elfoglalásáról hallunk (22–26). A József-törzsek (Efraim és Manassé) első feladata Bétel elfoglalása. A legyőzöttek kiirtása, vagyis a hadiátok végrehajtása úgy, hogy csak a város bevételében segédkező család marad életben (24), még korunk háborús borzalmakban edzett emberét is próbára teszi. Majd furcsa lista következik: az északon letelepedett törzsek által el nem foglalt területek kánaáni falvainak és városainak lajstroma (27–36), amely jelzi, hogy az életösztönt, a szenvedélyeket és a mámort kultikus módon tisztelő népek ott élnek Isten népének fiai között. Ez már nem a pusztai vándorlás időszaka, itt már nincsenek vegytiszta területek. Az otthonra találó népnek együtt kell élnie más nemzetekkel. Éppen itt kell megmutatniuk Isten iránti hűségüket, ahol bizonyosan megkísérti majd őket a bálványistenek imádásának divatja. Hamarosan felmerül a kérdés: kinek a hite „korszerűbb”, ki ért jobban a föld megműveléséhez? A helyi bálványistenek, a föld termékenységének kultuszi őrei? Vagy a pusztai Isten, a velük vándorló Úr, aki nekik ígérte ezt a földet? Örök kísértése ez Isten mindenkori népének.