(2) „…a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül.” (4Móz 35)

A léviták Jákób egyik fiának, Lévinek a leszármazottai. Isten a szent sátor (majd templom) körüli szolgálatra választotta ki őket Izráel családjainak elsőszülöttei helyett, akikre ez a kötelesség tartozott volna, mert az egyiptomi szabadulás emlékére az Úrnak kellett volna őket szentelni. Lévi törzse nem kapott területet, de őket illette a tized, a termések zsengéi, az áldozatok több része és bizonyos előjogok is. A léviták feladata volt a szent sátor felszerelésének őrzése, tisztítása, szállítása, az áldozatok körüli kisegítő szolgálat, később a templom ajtóira ők ügyeltek, és betöltötték a templomi énekesek és zenészek szerepét is. Negyvennyolc várost kaptak – legelőkkel – szerte az országban. A nép között élve fontos tisztük volt a törvény oktatása, a kegyes életre nevelés és a nép összetartása. A kijelölt városok védték a lévita családokat a szétszóródástól. Hat helységük menedékhelyül szolgált a vérbosszú elől futó, véletlenül gyilkossá vált embereknek. E települések nevét mindenki számontartotta. Az azilumjogot szentnek tekintették, a menedékvárosokban nem volt szabad – a vérbosszú durva, de ősi jogszokása alapján – megölni senkit, aki oda menekült. Nekünk egy név adatott menedékül.