(20) „…a hit cselekedetek nélkül meddő […]” (Jak 2,18–26)

Hit és cselekedetek összefüggésében gyakran eltévedünk, de ellentmondásos érveinkkel inkább csak önmagunkat próbáljuk mentegetni. Csakhogy mentheti-e magát valaki az irgalmasság elmulasztása alól azzal, hogy egyedül hit által üdvözülünk? Kegyelemből (irgalomból) üdvözülünk, hit által! „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” – parancsolja a Mester (Lk 6,36). És felmentheti-e magát valaki a hitetlenkedése alól azzal, hogy egyébként teljesen betöltötte a törvényt? „Hit nélkül […] senki sem lehet kedves Isten előtt” – mondja a zsidókhoz írt levél, aztán mások mellett Ábrahámra és Ráhábra is hivatkozik bizonyítékul (Zsid 11,6). Jakab is azért hozza fel Ábrahám és Ráháb példáját, hogy szertefoszlassa a hit és a cselekedetek hamis szembeállítását. A hit ősbizalma készteti őket teljes engedelmességre és teszi képessé teljes életváltoztatásra, megtérésre, Istent szolgáló életre. Lám, a döntő hittételt az ördögök is hiszik (tudják), de nem döntenek, nem térnek meg, és nem szolgálnak Istennek, hanem rettegnek. Akár az angyalok nyelvén is lehet csodálatos tételeket mondani, igazságokat megfogalmazni, ám az Istenben bizakodó ráhagyatkozás nélkül üres keret, meddő az ilyen hit. Éppen olyan halott, mint a holt cselekedetek (Zsid 6,1).