(23) „...gyomrodra és gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (1Tim 5,21–25)

Emlékszem, amikor tizenéves fiatal hívőként először olvastam a borivásról szóló mondatot, megütköztem rajta. Miért buzdítja a fiatal vezetőt alkoholfogyasztásra az apostol? Persze ott van a mondatban és a sorok között a lényeg, és az nem a bor, most már nagyon is szeretem ezt a furcsa döccenőt a tartalmas levélben. Ez a mondat ablakot nyit a két ember kapcsolatára. Pál szereti Timóteust, fontos neki, aggódik érte és mintha apja vagy nagyobb testvére volna, tanácsot ad. Timóteus valószínűleg hajlamos volt arra, hogy ne figyeljen az egészségére, amikor beleveti magát a szolgálatba, az apostol ismerte annyira, hogy tudta, szólnia kell! Örüljünk annak, ha van ilyen szoros kapcsolatunk a hívő emberek között! Tanuljuk el Pál érzékeny figyelmét és szeretetből jövő kedvességét! Állítsuk meg a másikat, ha úgy látjuk, nincs jól. Kövessük figyelmünkkel lelki testvéreinket. Ez is szeretet, amely segíti a teljesebb életet: itt pár korty bor, másnál ki tudja, micsoda... De észrevesszük? Szólunk, ha kell?