(72) „Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki... […] És sírásra fakadt.” (Mk 14,66–72)

Jézus mondatai korábban (a hűségét bizonygató Péternek mondottak) eltűntek a semmibe. Akkor és ott nem tudták Péter elszántságát gyengíteni. Ugyanezek a közlések most, a tagadások után, erőre kapnak. Jézus jelezte előre. Nem a káröröm szavai voltak eredetileg sem, nem a mindentudását akarta fitogtatni az Úr – miért is tenne ilyet? Mintha borítékba tett volna pár mondatot, és odaadta volna a szeretett tanítványnak: „Később nyisd ki, meg fogod érteni, mit jelent mindez...” Péter elbukott, összedőlt a képzelt erődítménye, maga alá temette, nem lett belőle hős. Jézus szavai különös erővel szólalnak meg, miközben hallatszik a kakas a háttérben. És Péter sír. Ezek a könnyek keserűek, kétségbeesettek, mégis a gyógyulás első lépését jelentik. Jézus szavai, amelyekből érteni, mennyire ismeri apostolát, tükröt tartanak Péternek. Előfordul, hogy egy Ige, egy üzenet, egy jel Istentől csak elér minket, és nem történik semmi. Aztán később, amikor kell, felfénylik, és a helyére kerül. Ez még akkor is jó, ha nálunk is könnyek követik az Igét, mert ez így Isten vezetésének biztonságát mutatja nekünk.