(35) „Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt…” (3Móz 25,23–55)

Itt a szuverén Úr szólal meg, a föld ura, aki parancsokat ad azoknak, akik az ő területén laknak. Így fogadjuk belőle azt, amire bennünket is tanítanak, amiben ránk is vonatkoznak ezek a törvények. Sokféle okból mehetett tönkre egy család annyira, hogy kénytelen volt eladni a birtokát. Akkor pedig a szegény emberek közé került véglegesen. Aki megvette, az már alkalmazottakkal dolgoztatott, így még több bevételre tett szert, tovább gazdagodott. Ezzel a gazdagok és szegények közötti ellentét egyre nőtt. Ezt igyekezett meggátolni a visszaváltás törvénye. Segíthetett a család, de legkésőbb az örömünnep évében vissza kellett kapnia az eredeti tulajdonosnak. Az is megtörtént, hogy végleges nyomorúságában valaki rabszolgának adta el magát. A gazdát itt is emberséges magatartásra kötelezte a törvény, és az örömünnep évében fel kellett szabadulnia az ilyen rabszolgának. Sajnos ezt a törvényt sem tartották meg. Jeremiásnál olvasunk arról (Jer 34,8–11), hogy rábeszélésre szabadon engedték a rabszolgákat, de rögtön utána visszakényszerítették őket. Ezeket a törvényeket éppúgy nem tartották be, mint sok másikat sem... Lett is következménye. A Kr. e. nyolcadik század nagy prófétái (Ámósz, Ézsaiás, Mikeás, Hóseás) egyaránt ostorozzák a gazdagokat a szegényekkel való bánásmód miatt. Ugyanis akkorra már széttagolódott a társadalom gazdag hatalmasokra és kiszolgáltatott szegényekre. Mennyivel szebb lenne a világ, ha az emberek megtartanák Isten törvényét! Ezeket a törvényeket javunkra adta Isten. Ez a törvény különbséget tesz az izráeliták és a közöttük élő idegenek közt. A keresztyénnek mindenki felebarátja, mindenki iránt köteles az emberséges magatartásra, a szeretet törvényének a betöltésére.