(8) „Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom.” (Jer 30)

Ez és a következő rész önálló egységet alkot, amely különbözőség abban is megnyilvánul, hogy míg az ezeket megelőző és követő fejezetek műfaja próza, e kettőben Jeremiást mint költőt, verselőt ismerhetjük meg. Aminek pedig a próféta művészi kifejezést is akar adni, az Isten szabadítása. A 28. részben Hananjá, a hamis próféta letörte Jeremiás nyakából az ítéletet jelképező jármot, ezért halállal kellett bűnhődnie (17). Ez a rész aláhúzza, szabadítás nem emberi akaratból, érdemből és szándékból, egyedül Isten akaratából származhat: Isten töri le az igát, Isten szakítja el a fékeket (8). Jeremiás verse már újszövetségi távlatokat nyit. Szól egy új Dávidról, akit ő ad népének, (9) aki helyreállítja Isten igaz tiszteletét és lehetővé teszi, hogy megvalósulhasson Isten eredeti szándéka választottjaival, mégpedig ez „Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.” (22) Aki visszatalál Istenhez, az már nem fél és nem retteg (10), mert megéli, hogy vele van az Úr (11). Újra Istenre találni, hozzá közel kerülni öröm: „Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja” (19).