(10) „…hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége.” (Ef 3,1–13)

Krisztus titka „el volt rejtve öröktől fogva Istenben”. Ez a titok „más nemzedékek idején nem vált ismertté” (5). Pál lett ennek hírnöke, „hogy tudniillik a pogányok is részesek az ígéretben Krisztus Jézusért”. E titok még a mennyei fejedelemségek előtt is rejtve volt idáig. Kik ők? Lehetnek a mennyei angyalok, akiket Isten előre nem avatott be tervébe, és jelentheti ez a lázadó angyalokat, a Sátán seregét is, akik le akarták őt taszítani trónjáról. De ő nem tehetetlen, erejét vesztett öreg ember, hanem erős Úr, akinek a bölcsessége minden értelmet felülhalad. „Sokféle bölcsességét” fokozatosan jelentette ki: a teremtett világban, azután a zsidóság kapott ízelítőt belőle a törvény által. Majd Krisztusban ismertette meg nem várt módon, de az egész világ számára megtalálhatón: a halál által életet lehet nyerni, a kereszt gyalázata dicsőségbe vezet. A megaláztatásból felmagasztalás lesz, az engedelmességből uralom, a szeretetből hatalom, a rosszból jó. Amit a világ bolondságnak tart, az Isten bölcsessége. Isten most az egyház által folytatja mennyeiek és földiek előtt az ő „sokféle bölcsességének” kijelentését!