(3) „…és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.” (Jel 7,1–8)

Hallottunk már a prepperekről? Ők azok, akik küszöbön állónak látják a különböző ökológiai és társadalmi összeomlásokat, és igyekeznek azokra felkészülni: sugárzásvédett bunkerekben távolnak élelmiszert, esetenként fegyvert, és minden olyat, amihez a túlélésük reményét kötik. De elég-e ez? A hetedik fejezet elején az ítélet előtt isteni megszakítással találkozunk. Ahogyan arról korábban a tíz csapással kapcsolatban olvasunk: a pusztulás elkerüli azokat, akiken ott a jel – ezúttal egy pecsét. A kifejezést ma sokkal kevésbé használjuk, hiszen már létezik biometrikus azonosítás a retinaszkennertől az ujjlenyomatig. A pecsét a tulajdonjogot is szimbolizálta, valamint ellátta az említett funkciókat: segített valakit azonosítani, védte az értékeket, és bizonyította valaki jogosultságát valamire. Isten szolgái kapják e pecsétet, akik az Úr tulajdonainak adták magukat – ezért védi őket mint értékeit –, és akik jogosultságot nyernek általa a megmenekülésre. Itt kapjuk meg a választ az előző fejezet kérdésére: ki állhat meg a harag napján? Nem az áll meg a régi világ összeomlásának idején, aki elég erős, hatalmas vagy ravasz, esetleg elég felkészült. Hanem az, akit Isten az övének tud.