(33) „…Izráel fiai […] Baal-Berítet tették meg istenüknek.” (Bír 8,24–35)

Gedeon a felajánlott és elutasított királyságért cserébe a midjániak elleni csatában szerzett aranyékszereket kéri (24–26). Nem saját gazdagságát akarja növelni, hanem istenképmást készíttet a zsákmányolt aranyból, amit Bibliánk éfód néven említ (27). Általában az izráeli papság kultikus öltözékének egy darabját nevezik így, itt azonban istenképmásról lehet szó, amelyet Gedeon a saját városában, Ofrában állít fel. E képmás valószínűleg az Úrnak, Izráel láthatatlan Istenének a képe kívánt lenni. Így tettével nemcsak Isten kiábrázolásának tilalmát szegte meg, hanem a bálványimádás felé is utat nyitott. „Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének” – mondja a szentíró (27b). Ezzel nyíltan utal arra, hogy a Gedeon által végbe vitt „rendszerváltás” (Bír 6,25kk) ideiglenes volt, csak haláláig tartott. Utána, az éfóddal való kettős játékhoz hasonlóan, folytatódott Izráel bálványimádása Baal-Beríttel (33), akiben izráeliek és pogányok egyaránt a saját istenüket tisztelhették. Bár Isten választotta volt Gedeon, bekerült a hithősök sorába (Zsid 11,32), élete mégis a jól induló, de Istenről megfeledkező ember szomorú példázata.