Napi ige

2025. április 28.
„Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére…”
2Kor 2,12–17
Igemagyarázat
„Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére…” (15) – az egyik legszebb bibliai kép, amelyhez rögtön kapcsolódik is a kérdés: „…ki alkalmas erre?” (16) Önmagától senki. Egyedül Krisztus kegyelmében lehetünk Krisztus jó illatává. Bizonyságtételünk így lehet sem negédes babusgatás, sem kénesen bűzlő riogatás, ha „…tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban” (17).
RÉ21 831
Dicsérő zsoltár | 33 | Nosza, ti, istenfélő hívek

„…nagy az én nevem a népek között…”
(11) „…nagy az én nevem a népek között…” (Mal 1,6–14)
Szomorú, ha Isten népe és még papjai is megvetik az Úr nevét. Még szomorúbb, ha maguk sem veszik észre. A mi egyházunknak is voltak olyan korszakai, amikor látszólag rendben ment minden, megteltek a templomok, harsogott az ének, de az emberek szíve távol állt Istentől, hitünk igazságai pedig feledésbe mentek. Náluk is megy a vallásos üzem, folyik az áldozatbemutatás. De a szívük távol marad Istentől, ezt az mutatja, hogy selejteset visznek áldozatul. Próbálnád csak a világi elöljáróddal! – hangzik a keserűen gúnyos figyelmeztetés. A szívük távol van a Mindenhatótól, de az áldását azért igényelnék. A kívülállók bizonyos tisztelettel néznek Istenre (11), ugyanakkor népe nem. Ez szégyen az egyházra. Ne felejtsük el: mindezt az az Úr mondja, aki szereti népét (1,2), és azért teszi, mert meg akarja áldani. Isten szeretete csodálatos: a történtekért akár el is vethetné népét, ehelyett bajlódik velük, figyelmezteti őket, a megtérésükön munkálkodik. Persze a háttérben ott komorlik az ítélet lehetősége.