(1) „…hozzák elő a nevezetes történetek krónikáját…” (Eszt 6)

Amit mi zűrzavarként élünk át, az Isten számára titokzatos eszköz lehet, hogy akaratát véghez vigye, máskor pedig éppen a káosz ellenében érvényesíti kegyelmes döntését. Most a király álmatlan éjszakáján fordul meg minden. Eszter és Mordokaj épp csak remélhetik, hogy közbenjárhatnak népük érdekében, Hámán ellenben már virradat előtt ott toporog a palotában, hogy a királyt végzetes döntésre bírja, tehát úgy látszik, megelőzi a mentőakciót. Az álmatlanul vergődő király pedig a nevezetes tettek krónikájából olvastat fel magának. Feltételezhetjük, hogy saját dicsőségéről akart hallani. De elé kerül egy mulasztása. Bár a jelenlétében jegyezték fel Mordokaj hűséges tettét (2,23), ő nem jutalmazta meg az életét megmentő szolgáját. Márpedig a nagy királyok erénye a hála is. Haladék nélkül rendelkezik, és a gyűlölködő Hámánnak kell az egész kitüntetést és jutalmazást lebonyolítania, holott ő éppen a fordítottja miatt igyekezett a királyhoz. Tanácsadói figyelmeztetik, hogy számára ez a bukás kezdete, de nem menekülhet, mert már jönnek is érte, hogy elvigyék vacsorázni, amivel előző este oly büszkén dicsekedett. Az isteni gondviselés megismerése erős bizalmat ébreszt bennünk a jövendő iránt. Lám, minden az ő kezében van. A szentek állhatatosságának titka Isten hűségében rejlik.