(1) „…hogy próbára tegye velük Izráelt…” (Bír 3,1–6)

Az Izráel szövetségszegésének következményeként ott maradt kánaáni népek Isten által rendelt feladata, hogy próbára tegyék a választott népet (1a). Ez a próbatétel nyilván engedetlenségük büntetése, de egyúttal lehetőséget is ad arra, hogy atyáikhoz hasonlóan az Úr útján maradjanak, és megmutassák a hűségüket iránta (4). A kánaániak jelenlétének másik, előnyös hozadéka az, hogy azok a fiatal nemzedékek, amelyek már nem tudnak semmit a Kánaánért vívott harcokról (1b), most megtanulhatják a hadviselés művészetét (2). A fiatal nemzedék, a fiak „holnapja” tehát az előttük járó nemzedékek, az atyák „tegnapjában” rejtezik, mert Isten mindig új lehetőséget ad népének a szövetség megerősítésére. Csak az ő népeként lehet jövendőjük Kánaán földjén. Ezért Isten választott népeként nem keveredhetnek az itt lakó népekkel (6). A fiak ne vegyenek kánaáni nőt feleségül, lányaikat ne adják feleségül kánaánihoz, mert ez bálványozást szül (5Móz 20,16–15). A kiválasztás kötelez!