(2) „Ez történjék olyankor, ha valaki nem szándékosan vétkezik az Úr valamelyik tilalma ellen…” (3Móz 4)

Ma is gyakran megtörténhet, hogy valaki nem tudatos rosszindulatból vagy Isten elleni lázadásból követ el bűnt, mégis vétkezik. Ilyenkor esetleg elmulaszt valamit megtenni, ami pedig hívő emberként kötelessége lett volna, vagy valakit megbánt, mert nem vette tekintetbe a helyzetét, az érzékenységét. Bűnbánó imádságunkban mindig ott kell lennie a mulasztásból fakadó bűneink miatti könyörgésnek is. Beszédünkben elemi feladat ügyelni a másik helyzetére. A szeretet figyelmességre kötelez. Imádságunkban mindig legyen ott, hogy az Úr tegyen minket figyelmessé, éberré a magunk gyöngeségeivel szemben! Isten egész népének vigyáznia kell magára, vezető ember, főpap sem bújhat rangja mögé. Lényeges látnunk itt is, hogy a gazdagok nincsenek előnyben. Ugyanazért a bűnért a közember kisebb értékű áldozatot hoz. A szociális szempont Isten Igéjében nem divat, hanem a lényegből fakad: az Úr igazságosságából és irántunk érzett szeretetéből.