(4) „Ezek az Úr ünnepnapjai…” (3Móz 23)

Az élen áll természetesen a legnagyobb, a Tízparancsolatban elrendelt ünnep, a heti pihenőnap, amelyet a keresztyének Jézus feltámadására emlékezve másnap ülnek meg. A munka tilalmát azért rendelte el, hogy valóban gondtalanok, szabadok lehessünk, és maradjon idő a szent összejövetelre. Némely közösségek úgy megtömik előírásokkal, hogy az ünnepnek éppen ez a vidám szabadsága vész el. Pedig arra szolgál, hogy ebből vigyünk erőt magunkkal a hét többi részének gondjai, feladatai közé. A nagy engesztelési nap (3Móz 16) kivételével valamennyi ünnep a hálaadás alkalma. Természetesen mindegyik munkaszünettel jár együtt, hogy a figyelem egészen a lényegre forduljon. A páska az egyiptomi szabadulásra emlékeztet, majd kettő is az új termésért való hálaadás, a hetedik hónap első napja általános örömünnep, a lombsátraké ismét a termékenységért való hálaadás (5Móz16,13–15). Az ünnepi kalendárium tehát nagy figyelmeztetés nekünk: tartsuk számon az Úr ajándékait, és ne mulasszunk el hálát adni értük! Megköszönni pedig nemcsak a lelki ajándékokat kell, hanem azokat is, amelyek gondviselő szeretetéből fakadnak. Fontos még a munka tilalma: ne zsúfoljuk úgy tele a örömnapjainkat egyéb programmal, hogy elvesszen a lényeg!