(3) „…testben vagytok.” (Zsid 13,1–6)

Hasznos intéseket olvasunk a levél végén, szépen kifejezik, hogy a hálás életünk, amely békességet és szentséget keres és munkál, várakozó és folyton teljesedő élet is. „Mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól” – mondja Pál a feltámadás reményéről (2Kor 5,6). Testben lenni: korlátozottság, be nem teljesedés, hiánylét, de egyben a jövendő elővételezésének a lehetősége. Az eljövendőből vesszük ezeket: testvéri szeretet, vendégszeretet, foglyok és gyötrődők erősítése, tiszta házasélet, megelégedett életvitel és derült jövőbe nézés. Ezek egyike sem különleges képesség, válogatott erény, néhány kiváltságos „élsportoló” adottsága, hanem mindegyik bizakodó kinyilvánítása annak, hogy Isten még a mulandó életszerkezeteket is áldássá akarja tenni számunkra. Testben vagytok! – ez a másokkal való közösségvállalásunk, szolidaritásunk külső kerete és a Jézust követő elkötelezettségünk belső alapja. Ha a jótett hálából fakad, sohasem tesz elbizakodottá, mondván, lám, mi még az angyalokat is milyen pompásan ellátjuk. Testben vagyunk – teljes életünkben isteni kegyelemre és vezetésre szorulunk. Járuljunk hát bátran és őszintén a kegyelem trónusához segítségért! (4,16)