Napi ige
2026. február 06.
„…ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.”
Jn 8,48–59
Igemagyarázat
„…ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” (51) A Jézussal vitatkozó zsidók nem értették Isten üzenetét, nem jutottak hitre, így nem tudnak mit kezdeni az örömüzenettel sem, az örök élet ígéretéig nem juthatnak el. Sőt, ellene fordulnak és meg akarják kövezni a nekik megígért Messiást. Mi viszont, akik értjük, és meg akarjuk tartani az Ő igéjét, boldogan hirdessük mindenki számára Mártával együtt: „Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia…” (Jn 11,27)
RÉ21 797
Keresztségi ének | 341 | A keresztségben elpecsételtettünk
„Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!”
(4) „Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!” (Jer 3)
Régi magyar tapasztalat, hogy a jó napok után ránk köszönt a nyomorúság. Cinikusan mondják a huhogók, már előre: „Meglesz ennek a böjtje!”. A mai választott Ige alapján csettinthetnénk: lám-lám, a régi bölcsességet a Szentírás is alátámasztja! Rossz hír: nem, a Biblia egyáltalán nem erről beszél. A jó napokkal nincs semmi probléma. Ezek az idők Isten gondoskodásának különleges pillanatai, amikor az ember a kiáradó áldást tapasztalja meg. A békés napokban Isten jelenlétét kézzelfoghatónak érezzük, és ez csodálatos ajándék. A gond az emberrel van, aki nem tud mit kezdeni a jóval. Ilyenkor hirtelen feledékennyé válunk, már nem emlékezünk arra, hogy amit elérünk, az nem robotolásunk eredménye, hanem a kezeink munkájára adott áldás gyümölcse. Elkezdünk büszkévé válni képességeinkre, javainkra, testi állapotunkra. Kényelmünkben felcserélhetőnek tekintjük Istenünket, vagy ami még rosszabb, egészen elfelejtjük őt. Nincs már többé szükség rá. Ilyenek vagyunk, célt tévesztett emberek, de Istent feledve az élet egyetlen igazán biztos pontját hagyjuk hátra. Népi bölcsességek idézgetése helyett ideje meghallani a próféta szavát: „Térjetek meg, elpártolt fiaim!” (14).