(5) „…az Isten világosság…” (1Jn 1,5–10)

„Megvilágosítottál, Világ Világossága; és megláttalak és megszerettelek. Mert senki sem szeret, csak az, aki meglátott, és senki sem lel meg, csak az, aki szeret”. Augustinus imádsága keretbe foglalja azt az üzenetet, amelyet János első levele sugároz; „az Isten világosság – „az Isten szeretet”. Korának bölcselői „távolságtartó betekintés által” (Bultmann) elmélkedtek ismeretről, sötétségről, világosságról, szeretetről, életről, halálról. Az öreg, száműzött apostol az Istenről mint személyes és ellenállhatatlan világosságról és szeretetről tesz tanúbizonyságot azelfajult világban. Hosszú életében bűneivel küszködve sem szűnik meg Jézus szeretetet sugárzó lényéhez ragaszkodni, testvéreivel lelki közösségben maradni. Nem felejti el, hogy Krisztus életét adta barátaiért, „vére megtisztít minket minden bűntől” (1,7), és erre emlékeztet másokat is. Számára a világosság Isten világosságában való járást, a szeretet Isten szeretetének megtapasztalását és továbbadását jelenti. Küldetése, hogy tükör legyen, és másokat is erre buzdítson. „Ha vállalod azt, hogy tükör leszel, vállalod szívvel-lélekkel, és szolgálod bátran a nap sugarát, általad szebb lesz az egész világ” – fogalmaz az ifjúsági ének. Vállalod?