(24) „…hatalmasabban beszél…” (Zsid 12,18–24)

A revideált fordítás olvasói így találják: Jézus vére jobbat beszél, mint Ábel vére. Ha ezt úgy értjük, ahogy az eredeti Károli-fordításban van: „drágább dolgokat szól”, akkor a hatalmas vagy hathatós kifejezés is jól visszaadja az értelmét. Azért érdemes elidőzni a szavakon, mert egész Krisztus-követő életünk döntő kérdéséhez érkeztünk. Jézus áldozata egyrészt beteljesít minden áldozati ígéretet, másrészt nem váltható át más áldozatra. Az a jobb szövetség (7,22), amely egyúttal a szívünkbe írt is (8,10), Jézus tökéletes áldozata révén: örök társulás (13,20), amelynek maga Jézus a közbejárója vagy kezese (7,22). Ez a felcserélhetetlen jelleg állítja fénybe a Mózes révén kötött szövetség (mulandó) körülményeit és a Jézus közbejárásával kötött új szövetség (örökkévaló) távlatait. Ott félelem és rettegés (21), itt az elsőszülöttek ünnepi sereglete, akik az elsőszülött Fiúról kapták nevüket (1,6), ez az igaz egyház. Amott harsogó jelenségek által kiváltott rettegés, itt a tökéletességre jutott igaz lelkek öröme. Bár Ábel áldozata valóban értékesebb volt, mint Kainé, a Jézus vére hatalmasabban beszél Ábelénál is. Az ő szava az örök élet beszéde (Jn 6,68).