(12) „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek...” (1Tim 4,12–16)

Újabb nehézségre láthatunk rá Timóteus szolgálatában. Sok gyülekezeti tagnál fiatalabb volt, ez feszültségeket generált, őt is elbizonytalaníthatta. De nem az életkor az meghatározó, hanem az elhívás, az Istentől kapott ajándék. Nem véletlenül kapta a megbízatást. Szép Eugene Peterson fordítása: „...tanítsd a hívőket az életeddel...”. A pozíciója mögötti fedezet az, ahogyan Timóteus a gyülekezetben, az emberek között mozgott. A beszéde, a viselkedése, szeretete hatása, hite bizonyítékai. A kegyelmi ajándék és az elhívás adta őt ebbe a gyülekezetbe. Hívő emberként ne a pozíció, a szerep, a szolgálati terület formáljon és alakítson, végképp ne a kapott hatalom! Az elöljárónak nem kell kikényszerítenie a tiszteletet. Az Istennel való kapcsolat belső formáló ereje, a személyes élés az Igével, az abból merítő tanítás, no meg az emberek közötti építő jelenétben való előrehaladás – ezek nemesítenek krisztusi vezetővé. Aki szolgál, az példaképpé válik, organikusan, függetlenül életkortól és társadalmi helyzettől, ha nem a pozícióba kapaszkodik, hanem végig követi a Lélek diktálását.