Napi ige
2026. november 23.
„Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”
Jób 32
Igemagyarázat
Elihú első beszédét olvashatjuk ma. Azokhoz szól, akik feladták Jób meggyőzését. Emberi indulattal kezdi, de ráébred, hogy Isten lelke nélkül nem tud értékesen és bölcsen szólni. Az időskor nem feltétlenül jelent bölcsességet. Ha valaki teli van szavakkal, akkor fontos, hogy imádsággal kérje el a helyes üzenetet. Istennek engedelmeskedve szólj ma is.
RÉ21 662
Napi ének | 627 | A mennybe’ fenn a trónusnál
„…de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék három és fél évig a kígyó elől elrejtve.”
(14) „…de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék három és fél évig a kígyó elől elrejtve.” (Jel 12,13–18)
Ahogy azt előző napra vonatkozón is megjegyeztük: az a veszélyes igazán, akinek nincs vesztenivalója. Aki el akar foglalni egy országot, vigyáz annak kincseire, nem égeti fel, nem sózza be a földet, hiszen uralkodni szeretne rajta. Veszélyes az, aki már bukott, aki már tudja, hogy sosem lesz az övé a birodalom. Az asszony képét sokféleképpen magyarázzák, de itt a legjobb, ha Isten népét értjük az ő személyén. Amikor már Isten ellen nem fordulhat, az övéit üldözi a gonosz. És két nagyon fontos ószövetségi kép lép be, a sasszárny és a puszta. Utóbbi mindig az Istenre hagyatkozásnak a tanulómezeje, naponkénti kitettséggel, de mindeközben élénk isteni jelenésekkel és csodákkal. A sasszárny pedig Isten oltalmának a képe. Önmagában és a vele való kapcsolatban rejti el és óvja az övéit Isten. Így sem érinthetetlen az ember, nézzük meg, hogy épp a közösségeinket hogyan képes a gonosz kikezdeni! De biztonságunk lehet abban, hogy tudjuk: Isten nem hagyja az ő üdvtervét meghiúsítani. A hit nem olyan menedék, amelyben ne szembesülnénk a valósággal. Éppen annak tükrében csodálatos a gondoskodás.