(2) „Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!” (Jer 16)

Szinglikorszak. Fiatalok választják százezrével az egyedülálló életet. Gyakran kérdéses, nem a magány választotta-e őket társul, de feltételezzük: a huszonegyedik században az ember szabadon eldöntheti, akar-e házasságban élni. Jeremiás idejében mindez másképp volt. Őt Isten nem engedte megházasodni, gyermekei sem születhettek. A próféták házasságát mindig éberen figyeljük, emlékszünk Hóseás esetére, aki parázna nőhöz kötötte életét, és Ézsaiásra is, akinek a „prófétaasszony” szült beszédes nevű fiút (8,3; lásd még 7,3), Ezékiel pedig nem gyászolhatta meg szeretett feleségét (24,15–18). Ebbe a sorba illeszkedik a nőtlen Jeremiás, aki magányával emlékeztetett: ebben az országban az emberek rövidesen el fogják temetni társukat, gyermeküket. „Meghal ennek az országnak apraja-nagyja” (6), hangzik az ítélet, vagyis a hűtlenné vált ország ellen készülő csapás alól senki nem vonhatja ki magát. Fáj olvasni ezeket a sorokat, minden szóból az elvesztett remény árad. Nem is így ér véget a prófécia, elhangzik az ígéret is: Isten egy napon összegyűjt, hazavisz, szemmel tart, a pogányokat is magához téríti. De ez még az ítélet ideje.