(11) „Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét…” (Ef 6,10–20)

Bizonyos, hogy van ördög, és vannak démoni hatalmak. Jézus történetei napvilágra hozták őket. Harcunk velük szemben lelki természetű, mert lelki hatalmasságok (12). Fejedelmük a Sátán, hadicselekben jártas vádló, szétdobáló. Uralmi területük a föld fölött van, számunkra áttekinthetetlen közegben. Erejükkel szemben az ember nem tudja tartani magát sem önfegyelemmel, sem ellenátokkal, sem vízzel, sem füsttel, kizárólag lelki fegyverzettel. Ennek elemeit tárja elénk Pál. Az igazságszeretet öve: a Krisztus-szeretet. Ő mondta: „Én vagyok az igazság.” Általa ismerjük fel a valóságot a hazugságok világában. A megigazulás páncélja: Krisztus az ő igazságába öltöztet, mintegy mellvértként: őérte Isten minket is igaznak nyilvánít. Megtart és tartást ad. A saru: az evangélium hirdetésére való készség (vö.: Zsolt 75,2!). A hit pajzsa, amely ki tudja oltani az ellenség által ránk szórt sok tüzes nyilat. A római katona fegyverzetében ajtónyi nagyságú, fémlappal borított falemez volt. Az üdvösség sisakja: korona, amely ránk vár, és a reménység által célirányban tart. Az Ige kardja: a Szentlélek fegyvere. A „meg van írva” elég a Sátán hatalmának megdöntésére. A többi csak véd, de ez támad. Mindezt csak imádság által lehet megszerezni.