(1) „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban…” (Ef 6,1–4)

A szülők után a gyermekekhez szól Pál. Nem tudjuk, az efezusi gyülekezetben a gyermekek hallották-e a felolvasott levelet, sem azt, ma hallják-e, de a szülők el tudják mondani nekik. Engedelmeskedjetek Isten törvényének, mondja Pál, mert ez a helyes, a jogszerű, a szülőtisztelet parancsának megfelelő gyermeki magatartás. Úgy tisztelitek szüleiteket, ha figyeltek rájuk. Ne legyetek makacsak, lázadók, fölényesek, ne engedjétek el a szülők szavát a fületek mellett! Pál hozzáteszi: ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiket. Az pedig már csak természetes, hogy az anyák se! A gyermeket sáfárságra kapja a szülő, nem arra, hogy kihasználja, legkevésbé arra, hogy rajta vezesse le az indulatait. Ha a szülő nevelése ingerültséget vált ki a gyermekből, akkor a Sátánnak dobja oda prédául, mert megkeményíti a szívét az Úrral szemben. A szülők feladata, hogy testben-lélekben gyarapítsák gyermekeiket – az Úrtól tanult módon, gondoskodással, tanítással, ha kell, intéssel. A szülőtisztelet parancsának nincs felső korhatára. E megbecsülésből nem lehet kinőni, de a felnőtt gyermeket kiskorúságban sem lehet tartani. Az, hogy valaki felnőttként önállóan lehetőleg jó döntéseket hozzon, a gyermekkorban alapozódik meg.