(1) „Akik iga alatt görnyedő szolgák...” (1Tim 6,1–2)

Timóteus a való világban szolgál, gyülekezete része saját társadalmának. Nem véletlen hát, hogy Pál foglalkozik a közéjük tartozó rabszolgák helyzetével, és amit mond, üzenet nekünk is, akik túl vagyunk a rabszolgaságon. A keresztyén gyülekezetben ugyanazon közösség részei voltak szabadok és nem szabadok – nem volt két külön egyház. Az istentiszteleten szolga és úr egyaránt Jézus megszabadított követője, tehát testvérek. De a mindennapi élet rendjét nem törölte el az élő hit. Pál figyelmezteti a hitetlen urak alatt szolgálókat, hogy bármennyire nehéz, nekik a hívő emberek bizonyságtevő példaadásával kell dolgozniuk. Akinek pedig hívő urak a gazdái, ne éljenek vissza a helyzettel, inkább éljenek jól azzal, hogy akik parancsolnak, azok is Jézust követik. (Ez egyben figyelmeztetés a keresztyén rabszolgatartóknak.) Bár így, ebben a formában nem vagyunk sem rabszolgák, sem urak, de különböző alá- és fölérendeltségi viszonyokban éljük az életünket, ezért az itt leírtak iránymutatásként szolgálhatnak nekünk is, legyenek hívő vagy hitetlen vezetőink, jó vagy rossz sorunk. Tegyük meg, amit meg lehet, több az eszközünk is, mint egy akkori szolgának, de ránk ugyanúgy igaz: Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattunk.