(13) „…egyenes ösvényen járjatok…” (Zsid 12,12–17)

Ézsaiás szép jövendölése szerint a szabadulás útján csak a szentek és megváltottak járhatnak, a bolondok (istentagadók) nem tévednek rá, még ha olykor keresztezik is (Ézs 35). Az életre vezető keskeny utat kevesek találják meg, mondja Jézus (Mt 7,14). Ez az út az a „helyes ösvény”, amelyről sem látszólagos előny érdekében, sem mások miatti csalódás okán, sem jobbra, sem balra nem tér le a Krisztus követője. Erre tanít az élet beszéde (Péld 4,24–25), erre figyelmeztet, hogy Isten kizárta a honfoglalásból a pusztai vándorlás során folyton ellene zúgolódó népet (4Móz 14), és óva int Ézsau példája is, aki nem ismerte az állhatatosságot, az isteni „később” (11) titkát, hanem eladta örökségi jogát, aztán már hiába, későn kereste a megváltozás és megváltoztatás módját, könnyeivel nem érdemelhette ki az áldást. Békességet keresni és szent életre törekedni – ez áll szemben a vélt jogainkkal és a valóságos áldások elvesztegetésével. Ezért egymásra is figyelnünk kell (15). Szó szerint fordítva: ez minden hívő egyetemes püspöki szolgálata (az eredeti szövegben episzkopé áll). Erősítsd a tántorgót, figyelmeztesd az eltévelyedőt, vigasztald a kesergőt!