(14) „Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik.” (Péld 28)

A boldogmondásban megkapaszkodunk, de az előtte lévő versek között van egy mondat, amelyik meghökkent és megbotránkoztat: „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.” (9) Létezik utálatos imádság? Zakariás próféta ír a kemény szívű népről: „Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. […] Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek Ura: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak.” (Zak 7,12–13) Jeremiás prófétának pedig az Úr egyenesen azt mondja többször, hogy ne imádkozzon a népért, mert nem hallgatja meg őket (Jer 7,16; 11,14; 14,11). Így kerül bajba a kemény szívű ember, nép és az egész emberiség is, ha nem hallgat Isten életadó törvényeire. Az a boldog, az az áldott, aki minden körülmények között, egyedül Istenben bízik. Tudja, hogy nem érdemes, nem lehet magunkban bízni, sem emberekben, vagyonban, gazdag támogatókban reménykedni. A telhetetlenség vétekbe, vesztegetésbe, becstelen nyerészkedésbe, viszályba vihet (18–22). A megbízható kap áldást (20), „aki az Úrban bízik, az gyarapodik” (25).