(5) „Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” (Mk 1,1–8)

Jézus Krisztus történetének időbeni első leírása Márk evangélistától maradt ránk. Márk nevét, akit Jánosnak is hívtak, a nagy apostolok, Pál és Barnabás mellett látjuk missziói útjukon (ApCsel 12,12.25; Kol 4,10), Péternek pedig tolmácsa volt (1Pét 5,13). Tőle hallotta, ő lehetett a közvetlen forrás a Jézus-történet megírásához a korábbi beszédgyűjtemény mellett, amelyet fölhasznált. Márké a legrövidebb evangélium, lényegre törő, nála nincs születéstörténet, mindjárt a legfontosabb megállapítással kezdi: Jézus Krisztus az Isten Fia, akinek története örömhír (1). Útkészítője, Keresztelő János fellépése a pusztában az ószövetségi próféták, Malakiás és Ézsaiás szavait jeleníti meg. Megtérést hirdet. Külseje és életmódja Illéshez hasonló. Tömegek zarándokoltak hozzá, hogy hallgassák igehirdetését (Mal 3,1–2) és felhívására megvallják bűneiket (2–4). Ezt a próféta a Jordán folyóba merítéssel, keresztséggel pecsételte meg. Tanítása Márk szűkszavúsága szerint talán nem fenyegető, mint Máténál (3,1–12) és Lukácsnál (3,1–9.15–18). Előkészíti a nagy találkozást a Messiással, aki utána jön, és Szentlélekkel keresztel.