Rendszerüzenet
FőoldalNapi ige

Napi ige

2024. július 27.

„Miért van az...?”


Mt 9,14–17

Igemagyarázat

Van, amikor a régit és az újat nem lehet egyszerre megtartani, mert az új lényege csak akkor érvényesül, ha a régitől teljesen búcsút veszünk – tanítja Jézus (16–17). Szavai akkor a zsidóság vallási szokásait megtartó jánosi tanítványoknak szóltak, és a keresztyénség új korszakát vezették be, amelyben mindent Jézus megváltó munkája határoz meg. Mi az, amit ma nekünk hátra kell hagyni a régi életünkből, hogy Jézus legyen a legfontosabb?

RÉ21 725 RÉ 463

Ének keresztelőre | 343 | Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk

„…hozzád menekülök!”

(2) „…hozzád menekülök!” (Zsolt 7)

Tapasztalatai alapján Dávid sokféle módon fejezi ki Istenbe vetett bizalmát (pl. Zsolt 4,5: teljes ráhagyatkozás; Zsolt 57,1: menekülés). Itt – és még számos zsoltárában – a szó azt fejezi ki: biztos helyre vonul, s ott oltalmat talál. A vádak közepette is Istenhez, az igaz bíróhoz fordulhatunk (12), aki a szívek és vesék vizsgálója és igazságos (11). Csak ő vethet véget a megsemmisítő üldözésnek. Dávid szinte ártatlannak tudja magát, így folyamodik Istenhez, hogy világítsa át, és juttassa érvényre tisztázó ítéletét. Felmentése azonban Isten kegyelmes döntésén alapul, hiszen igazsága Isten kegyelmében van elrejtve. Amikor hitvallásunkkal azt mondjuk, „minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várom a mennyből a bírót” (Krisztust), azért tehetjük, mert ő „azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett” (Heidelbergi Káté 52). E végső felmentés töredékes előképét látjuk itt Dávid könyörgésében, és tapasztaljuk mi is, amikor Krisztus „szent derűje” derít fel minket (721. dicséret). Vegyük hát fel a hit (bizalom) pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát megolthatjuk (Ef 6,16), és megadja az igaz bíró a nekünk eltett jutalmat (2Tim 4,8).