(8) „Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!” (4Móz 12)

Nyomorult indulat a (testvér)féltékenység. Mirjám és Áron beleesik ebbe. Kritizálják Mózest az idegen származású felesége miatt, és irigylik prófétaszerepét is. Egykor Mirjám őrizte a Mózes-kosárba, a Nílus vizére kitett öccsét, amíg gazdára nem talált a fáraó lánya személyében (2Móz 2,3–8). A Vörös-tengeri átkelés után Mirjám prófétai éneket zengett Isten dicsőségének (2Móz 15,20–21). Itt bizony elbukik, és súlyos büntetést kap a reklamációért. Az Úr tapintatosan külön hívta a két lázadót, és Mózes védelmére kel. Dicséri szolgáját (5), akivel nem látomásokban vagy álomban közli akaratát, mint más prófétákkal, hanem a legközvetlenebb kapcsolatban, „szemtől szemben beszél vele” (5Móz 34,10). Neki megmutatta alakját is (6–8) igaz, csak hátulról (2Móz 33,11). Olyat mond hű szolgájáról, aminél nagyobbat csak az Újszövetség vall Jézusról (Zsid 3,1–2). Mózes minden prófétánál nagyobb és alázatosabb. Nem sértődős, sőt megható együttérzéssel imádkozik nővére, Mirjám gyógyulásáért. A poklosság el is múlik róla, de még egy hétig a táboron kívül kell maradnia, a tisztulási törvény rendelése szerint, csak azután indulhat tovább a tábor (14–16).