(36) „Ezért sír a szívem Móábért, mint a fuvola; sír a szívem Kír-Heresz lakóiért, mint a fuvola. Mert elveszett mindene, amit szerzett.” (Jer 48)

Ahogy Filisztea esetében is tette (Jer 47), Jeremiás az Isten ítéletét magára vonó Móáb kapcsán is kifejezést ad annak, hogy aki igazán és teljes szívvel az Úré, az nem örülhet más szenvedésének még akkor sem, ha az a valaki Istentől való elfordulása miatt annak jogos haragját vonta a fejére. Móáb pusztulásának kiváltó okai közé tartozik a választott nép kicsúfolása. A mennyei Atya pedig még akkor is megvédi sajátjainak hírnevét és becsületét, ha közben haragszik is rájuk bűneik miatt (27). Szintén Móáb bűne gőgje és felfuvalkodottsága az Úrral szemben. (42) A móábiták úgy gondolták, nincs szükségük rá a boldoguláshoz. Önelégült módon saját erejükben, anyagi eszközeikben bíztak Isten helyett (7). Az Újszövetség fényeit villantja fel ez a jeremiási prófécia is, amelynek zárszava szerint az Úr irgalmassága és kegyelme olyan erővel nyilvánul meg, hogy nemcsak választottjainak, de még egy ilyen idegen, történelme folyamán Istentől magát távol tartó népnek a sorsát is jobbra fogja fordítani (47).