(7) „Jefte hat évig volt Izráel bírája.” (Bír 12)

Jeftének az ammoniták felett aratott győzelme megint irigységet vált ki a Jordán nyugati oldalán élő efraimiakból (vö. 8,1–3). Azzal az ürüggyel, hogy nem kértek tőlük segítséget az ammóniak elleni csatához, testvérháborút indítanak a gileádiak ellen. Pedig hívták őket, de hiába (2–3). Jefte visszaveri az efraimiak támadását, és így megtorolja gúnyolódásukat is, mely szerint a gileádiak csupán a nagy, vezető törzsük egyik leszakadt ága (4). Az efraimiak sajátos „s”-hang-ejtése (az „sz”-hangra hasonlít) lehetőséget ad a gileádiaknak arra, hogy a Jordán folyó gázlóinál kiszűrjék a menekülő ellenséget, és elpusztítsák őket (5–6). Jefte hat évig volt Izráel bírája (7). E testvérháború ismeretében különösen is feltűnő tevékenységének tökéletlen volta, a törzsek közötti egyetértés hiánya, amelyet nem tudott orvosolni. Neve mégis ott van a hit hősei között (Zsid 11,32). Halála után három bíráról hallunk még. Tekintélyes emberek: Ibcán (8–10) Betlehemből való volt (nem azonos a júdai Betlehemmel, vö. Józs 9,15), Élón (11–12) Ajjálónból, Abdón (13–15) pedig Pirátónból. A szentíró kiemeli, hogy mindegyiküket (Jeftéhez hasonlóan) szülővárosában temették el (7.10.12.15).