(6) „...olyanok vagytok a kezemben […], mint az agyag a fazekas kezében.” (Jer 18)

Nyersagyag a fazekas kezében. Látszólag nincs ennél egyoldalúbb kapcsolat, és Jeremiás ezt a képet Isten és Izráel viszonyára alkalmazza. Izráel Isten kezében van, ő pedig formálja népét, mint fazekas az agyagot. A modern ember számára ebben semmi felemelő nincs: ezek szerint semmi hatással nem vagyunk arra, ami történik velünk? Az agyag passzív, csak elszenvedi az alkotó szándékát. A kép azonban egyáltalán nem ilyen negatív. Jeremiás rögzíti: Isten, akárcsak a tehetséges mesterember, a lehető legjobb cél érdekében akarja használni a kezében lévő népeket. Ő ígér, épít, plántál – ha viszont a nép elfordul Istentől, az Úr szabad döntése szerint bánhat vele továbbra is. Erre mondja Igénk: „megbánom, hogy jót akartam vele tenni” (10). Ekkor veszedelmet hoz, és nem az emberért, hanem ellene cselekszik. A hűtlenségnek ára van. Jeremiás a fazekas és az agyag képével pusztán ennyit mond, elénk tárva a reménységet is: meg kell térni, az élet útjai megjobbíthatók (11). A próféta mindezt meg is élte. Az ellene szövetkező embereket imádságban állította Isten elé: ítéljen ő, bánjon velük belátása szerint. Elvégre ellenfeleink is csak olyanok, mint az agyag a fazekas kezében.