(4/b) „…amikor megemlékezem rólad imádságaimban…” (Filem 1–7)

Pál számára Filemon üdítő személyiség. Sőt ennél is többnek mondja a mai szakasz végén: „a szentek szíve felüdült általad”. Boldogan gondolunk azokkal, azokra, akik ilyenek az életünkben. Szülők, testvérek, barátok, lelki testvérek. Emlegetjük is őket, gyakran és szívesen. Itt azonban nagyszerű módszert kapunk arra nézve, hogyan gondoljunk a számunkra üdítő személyiségekre, de a kellemetlen megnyilvánulású, ártalmas személyekre is. Azt mondja Pál Filemonról: megemlékezem rólad imádságaimban. Az imádság az a szféra, ahol kellő visszafogottságra jutunk, vagy megbátorodunk. Érdemes módszer ez arra, hogy szeretett személyiségű embertársainkra vagy éppen a botránkoztató, károkozó felebarátainkra helyesen és megfelelő aktivitással gondoljunk. Isten előtt megállva, őket előtte hordozva éppen a megfelelő viszonyulásra juthatunk el. Mennyien vannak körülöttünk, akik túlzott lelkesültségbe, mások pedig megbotránkoztatásba sodornának minket! Vigyük őket az imádságunk területére, vagyis Urunk felügyelete alá. Gondoljunk, emlékezzünk a legkiválóbbakra és az elvetemültekre egyaránt az imádságunk gyakorlásában!