(1) „A kürtzengés napja ez.” (4Móz 29,1–30,1)

A kürtzengés napja, az új év ünnepe a minősített nyugalomé volt. Az új évet a sófár (kürt) jelentette be, egyidejűleg bevezette a nagyszabású áldozatbemutatásokkal járó őszi ünnepkört, az engesztelés és a lombsátor ünnepét. Ez a hangszer kétféle hangot ad ki, de ezek hozzáértéssel variálhatók. Elnyújtott, harsogó, rikoltó, szaggatott vagy panaszos hangokat szólaltat meg. Eredetileg ökör- vagy kosszarvból készült, de később ércből is. Jeladásra használták a kultuszban és a csatákban. Hívott, mozgósított. Különös spirituális erőt képviselt. A pusztában a sófárhang adta meg a jelet a vonulásra; Isten megjelenését jelentette be a Sínai-hegyi törvényadáskor; a rabszolgák szabadon bocsátását hirdette meg minden ötvenedik évben, és hangjára omlottak le Jerikó falai is. A prófétáknál az ítélet napjának elérkezését jelzi. Megkeményedett szívre utal, ha valaki nem akarta meghallani a kürt szavát (Jer 42,14)! A sófár sűrítve emlékeztet mindezekre. Rómában Titus diadalívén a zsidó háborúban szerzett hadizsákmányok között ez a hangszer is látható! Jézus is beszél róla, hogy a végidőben ő, mint megdicsőült Krisztus, „elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől” (Mt 24,31; lásd még 1Kor 15,52).