(8) „…erősítsétek meg a szíveteket…” (Jak 5,7–12)

A türelem (régi fordításokban: béketűrés) itt azt jelenti, hogy a terhek állhatatos elhordozása közben erőt tudsz venni az indulataidon is, amelyek haragban, hamis vádban, öntetszelgésben, tagadásban, keserűségben törnek elő, ha utat kapnak. Ez a türelem isteni tulajdonság (Róm 2,2), a szeretet csodálatos képessége, amely mindjárt az első helyen áll erényei között (1Kor 13,4). De ez a türelem nem beletörődés, hanem feszült várakozás az Úr eljövetelére. Aki ebben a magatürtőztető várakozásban él, az leginkább Isten naponként megújuló áldását keresi, mert jó dolog, hogy a kegyelem erősíti meg a szívet (Zsid 13,9). Aki így vár, nem panaszkodik, nem rángatja ítéletre felebarátját, nem kapkod ide-oda, az igenje igen, a nemje nem. S nincs is egyedül ebben a belső küzdelemben. A türelmes és állhatatos próféták, de kiváltképpen a nagy szenvedő, Jób olyan példa (minta) a számunkra, amely azt is megmutatja, miképpen fordítja meg az Úr a szenvedő igaz sorsát (Jób 42,10). A béketűrés és az állhatatosság a kimeríthetetlen erőforrása a Krisztushoz való hűség. Boldog, aki a hitpróba idején állhatatos és béketűrő marad. Övé az élet koronája (1,12).