(33) „Így indultak el az Úr hegyétől háromnapi útra.” (4Móz 10,11–36)

Pontos adatot jegyez fel a könyv: „A második év második hónap huszadik napján”. Úgy hangzik, mint valami úti beszámoló, valakinek az útinaplója. A Párán-sivatagig három napon át tartott az út. A leírás szerint minden éppen úgy történt, ahogyan a korábbi rendelkezések ezt előírták. Semmi zűrzavar vagy tülekedés! Pontosan, menetrend szerint indultak az egyes törzsek, a menet közepén vitték a szövetség ládáját és a tartozékait. A kijelentés sátrát (itt „a bizonyság hajléka” kifejezés szerepel), a tartóoszlopokat, függönyöket, az egész udvart hamarabb lebontották, és szekerekkel elszállították, hogy mire megérkeznek a szövetségládával, készre felállított szentélyt találjanak ott. Ezen a háromnapi úton a szövetségláda kivételesen elöl „vonult”, annak a bizalomnak jelképeként, hogy az Úr előttük jár. Mellékszál az elbeszélésben: Mózes marasztalná a sógorát, hogy tartson velük az úton, és legyen emberileg segítségükre a helyismeretével. Cserébe ígéri, neki is része lesz mindabban a jóban, amit Istentől kapnak. A záró versek magukat is biztató harci mondások, imádságok, amilyeneket A zsoltárok könyve is őriz (pl. 68,2–4).