(4) „Mit dicsekszel a völgyeiddel, termékeny völgyeiddel, te elbizakodott leány, aki kincseidben bízol, és azt mondod: Ki törhetne rám?” (Jer 49)

„Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr!” (Jer 9,23) A fejezet körképet fest a Júdával szomszédos országokról, népekről. Ezek a népek saját erejükben, kedvezőnek vélt földrajzi elhelyezkedésükben, gazdagságukban és katonai hagyományaik erejében bíztak. Istent kísértő önelégültségük hamis biztonságérzetbe ringatja őket, gőgösen kérdezik: „Ki törhetne reám?” (4). Az Úr ítélete rajtuk, hogy be kell látniuk, az e világi vagyonra, emberi hatalomra és erőre épített élet – legyen az egy ország vagy egy egyén élete – homokvár: könnyen elsöprik a megpróbáltatások viharai (32; 36). Jeremiás arra is rávilágít, hogy az önelégültség és a bálványimádás kéz a kézben jár, sőt bálványimádás az, ha valaki azt, ami az élet igazi megéléséhez, a boldoguláshoz szükséges, nem Istentől, hanem mástól, akár önmagától reméli (38).