(1) „…ne higgyetek minden léleknek…” (1Jn 4,1-6)

Ne higgyetek mindenkinek – csak nekem! – halljuk lépten-nyomon. Mindenki a maga életviteli tanácsait, életfilozófiáját árulja az online piacon. Sokan keresik a gyülekezet mellett/helyett ott az útmutatást és közösséget. Kinek higgyünk, kit kövessünk és hova? Szükség van az eligazodáshoz a lelkek megítélésének képességére, kegyelmi ajándékára. Hiszen a „szent város” felé szeretnénk menni, és ezt többféle úton, módon tesszük. Akik valóban arra tartanak, bizonnyal oda is fognak érni, és ott találkoznak! De nem mindenki egyazon város felé tart! Ezért vannak olyan tartalmi kérdések, amelyekben feltétlenül egyet kell értenünk, és akkor a kegyességi formákban akár különbözhetünk is. János két alapvetésre fúgaszerűen vissza-visszatér: hidd, hogy Jézus a Krisztus, és szeresd a másikat! Arról beszél, hogy ne higgyetek azoknak, akik Krisztus istenségét vagy valóságos emberségét tagadják, és ne higgyetek azoknak, akiknek az életén nem látszik meg, hogy komolyan veszik a hitüket, akiknek az élete nem szeretetben folyik; de fogadjátok el testvérnek mindazokat, akik Jézus Krisztust hitben, szeretetben és reménységben követik. „A lényeges dolgokban egység, a nem lényegesekben szabadság, mindenekben szeretet.” (Melanchton)