(18) „Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.” (Zsid 10,11–18)

A bűn valósága kikerülhetetlenül megjelenik a mindennapjainkban. Akkor is, amikor elkövetjük, akkor is, amikor szenvedünk a következményétől, roskadozunk a hatása alatt. Az pedig még inkább terhes, hogy bármennyire szeretnénk felszámolni, mégis nyoma marad. Olykor hosszú évek eltelte után üti fel a fejét a valamikor elkövetett bűn fájdalmas következménye. Még a bűncselekmények esetében is így van ez. Az elkövető teljes erejével azon igyekszik, hogy eltüntesse a nyomokat, ne hagyjon maga után semmit, ami bizonyíthatja a vétkességét. A bűn természete szerint következményekkel jár. Még a viszonylagos rendezés után is. Hiszen a gyászoló kaphat ugyan anyagi kártérítést, de az elveszített életet soha nem adhatják vissza. Maradandó testi sérülést okozó bűncselekmény után is lehet járadékot kirendelni, de attól nem áll helyre az eredeti mozgásképesség. Ilyen komoly dolog a bűn még a mi számításaink között is. Hát még akkor milyen súlyos, ha arra gondolunk, hogy kizár bennünket az Istennel való közvetlen és örökké tartó lét lehetőségéből! De micsoda felszabadító hír: a bűn egyetlen és egyben tökéletes ellenszere, hatástalanítója a bűnbocsánat! Erről szól itt a levél írója. Nem kell még beszélni sem jóvátételi lehetőségről, ha elfogadtuk a bűnbocsánatot Krisztus érdeméért.