Öröm, ima, hála
„Imádkozzatok, mert a csend nem a feladatok hiányát jelenti, hanem Isten jelenlétének gyakorlását” – Tanásziné Szabó Viktória gondolatai december hatodikára.
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16-18)
Ilyenkor decemberben furcsa kettősséget élünk meg. Egyrészt el vagyunk havazva számos teendővel, és közben az adventi koszorú gyertyái gyorsabban fogynak, mint a feladataink. Másrészről azonban bennünk van egy csendes, mégis erős vágy, hogy valami történjen velünk ebben az időszakban. Valami, ami túlmutat a teendőinken. Gyakran beleszaladunk a karácsonyba úgy, hogy nem is tudtuk igazán megélni a várakozás ajándékát, mert elvette a figyelmünket minden más. Mi lehet ilyenkor a túlélőcsomagunkban? Válaszol számunkra az Ige: mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok. Három ige – három iránytű. Az öröm, az ima és a hála ma is működnek.
Örüljetek, mert az öröm nem csak akkor kezdődhet el, amikor minden elkészült az ünnepre, hanem amikor eldöntjük a szívünkben, hogy a nehézségek fölé emelkedünk. Imádkozzatok, mert a csend nem a feladatok hiányát jelenti, hanem Isten jelenlétének gyakorlását – akkor is, amikor zaj van körülöttünk. Hálát adjatok, mert a hála nem jutalom, hanem a megújulás forrása, amelyből erőt meríthetünk minden nap. Ha az öröm felemel minket, az ima megtart, és a hála átformál, akkor adventben nem elsodródunk, hanem megújulunk.
Tanásziné Szabó Viktória
Fotónkon a Gacsályi Református Egyházközség temploma látható.
...