Rendszerüzenet
2020. július 06.

Óvoda épül Mándokon

Ünnepélyes istentiszteletet követően tették le a Mándoki Csillagvirág Református Óvoda alapkövét június 28-án. Az ünnepélyes eseményen az új intézmény alapkövét Főtiszteletű Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Veres Andrea, az Óvodafejlesztési Iroda projektvezetője, Nagytiszteletű Csegei István, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese, Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, Kozma Zsolt a Mándoki Református Gyülekezet lelkipásztora, és Vincze Lajos a Gyülekezet gondnoka tette le.

Veres Andrea Óvodafejlesztési Iroda projektvezetője beszámolt arról: a Magyarországi Református Egyház Országos Óvoda Programja keretében megvalósuló beruházás eredményeképpen jövő szeptemberben várhatóan már az új épületben fogadják a gyermekeket. A fejlesztésnek köszönhetően közel 900 négyzetméteres óvoda épül, mely 79 gyerek számára biztosít majd a férőhelyet.

Az épülő intézmény nemcsak óvodásokat, hanem mini bölcsődéseket is fogad majd, így a 65 óvodai férőhelyen kívül 14 mini bölcsődei hellyel is várják majd a legkisebbeket.  Az óvoda építését teljes mértékben a Magyar Állam finanszírozza, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Magyarországi Református Egyház közreműködésével.

Főtiszteletű Dr. Fekete Károly püspök úr a 127. zsoltár 3-4. verse alapján hirdette az Igét: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő fiak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét. Nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”

Kérte, hogy ezek az Igék kísérjék végig az egész építkezés szemléletmódját, és majd azt a munkát is, amit az óvónők vezetésével a kisgyermekek között végez egy nevelő testület. A zsoltár megtanít bennünket arra, hogy nem vesszük el a családok büszkeségét, a gyermekeket, hanem egy óvodát fenntartó gyülekezet igenis ajándékként tekint minden gyermekre, azokra, akik ide fognak járni. Az ajándék gyermekek megérdemlik azt a boldog mondást, amit a zsoltáros mond. Az áldásra nyitott gyermekek és az áldást közvetítő felnőttek együtt számíthatnak az áldásokat osztó Istenre. Isten áldásával ugyanis minden távlatot nyer, eléri célját, többlet értelmet kap. Meg kell érteni, hogy minden jutalom (gyermek) reménység és felelősség.  A legtöbb, amit tehetünk, hogy odavezetjük ahhoz a hőshöz, aki nem egy ismeretlen, hanem akit úgy hívunk, hogy Jézus Krisztus. Aki ismeri, szereti, vezeti, és oltalmazza őket, aki rendeltetésük szerint be tudja teljesíteni az ő tervét. Az áldás nekünk alapvető szükséglet. Erő, élettér, biztonság, nyugalom, boldogulás származik belőle. Ezért kérjük életünkre, jövendő óvodánk szolgálatára Isten áldását, és kimondhatjuk együtt:  „ Nem bocsátlak el Uram addig, amíg meg nem áldasz engem!”  - zárta Püspök úr bizonyságtételét.

A részletekről Kozma Zsoltot, a Mándoki Református Egyházközség lelkipásztorát Buzás Borbála kérdezte az Európa Rádióban:

Letöltés

Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő úr megosztotta gondolatait: ahhoz, hogy magyar jövő legyen, ahhoz gyermekek kellenek, hogy szülessenek. Ahhoz, hogy óvodát, vagy bölcsődét tudjon építeni egy helyi közösség a pályázat és kivitelezésen túl, ahhoz születendő gyermekekre van szükség. Nehéz demográfiai helyzetre van megoldás, ha tudunk figyelni egymásra. Tudjunk odafigyelni azokra a gyermekekre is, akik majd benépesítik az új óvodát.

Juhász Gyula idézetével zárta gondolatait: „Nem csüggedés, nem reménytelenség az, ami minket eltölt. Annyi megpróbáltatás után, és annyi megpróbáltatás előtt is emelt fővel áll e nemzet.” Soli Deo gloria!

Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára 
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...                                            

Wass Albert Csillagvirágok versét Kozma Zsolt lelkipásztor mondta el. Továbbá folytatta: amikor elhangzik ez a kifejezés: Csillagom, csillagvirágom, arra gondolok, hogy így becéztek bennünket egykor, mint kisgyermekeket nagyszüleink, dédszüleink, és ebben benne volt, hogy a legkedvesebbek voltunk számukra. Gondoskodó szeretetükkel óvni, védeni, mindenben segíteni igyekezték életünket.

Legyen felépítendő új óvodánk az a közeg, közösség, amelyben ilyen szeretettel, gondoskodással fordulunk a legkisebbek felé. Biztatásként elsősorban a gyülekezet tagjai szívére helyezte:  Akarjuk és engedjük, hogy  szerető Urunk az óvodánk építésével egy időben bennünket is lelki házzá és erősebb közösséggé formáljon. Utalt Nehémiás személyére, hogy amilyen elszántsággal, és Istennek engedelmeskedő lelkülettel végezte mindazt, amit rá bízott az Úr Isten, amivel  hozzálátott Jeruzsálem falainak újjáépítéséhez, mi is Urunk iránti bizalommal, és hűséggel valljuk: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést“ , kérjük mindezt abban a tudatban, hogy „Életünk nem a sikerekről kell, hogy szóljon, hanem Jézus Krisztusról!”

Fotók: Barcza János