Az Új kenyér ünnepe augusztus 20-án
"Kedves Ünneplők!
Az új kenyér ünnepe a folytatás ünnepe.
Ha nincs kenyér – véges minden: az erő, a reménység, a türelem, a lehetőség. Kimerülünk, lefogyunk, feszültek és dühösek leszünk.
Ha van kenyér – van életlehetőség. Energia származik belőle: tetterővé, gondolattá, kreativitássá, reménységgé, életkedvvé alakul át bennünk.
Előttünk van az új kenyér, a folytatás jele itt a középpontban – szinte érezni az illatát! Hála Istennek, van mit körbe állnunk! De ahhoz, hogy az új kenyér ünnepe igazán a folytatás ünnepe legyen, kell még valami. Az új kenyér – áldásra vár.
Azt kell tennünk, amit Jézus tett, amikor ezreket elégített meg az evangéliumok tanúsága szerint: vette a kenyereket, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák szét a többiek között. (Lk 9,16)
Áldott az a kenyér, amelyik találkozik a Jézus kezével és indulatával.
Áldott az a kenyér, amelyik hálás égre tekintésre ösztönöz.
Áldott az a kenyér, amelyik megtalálja a szükséget látók kezét.
Áldott az a kenyér, amelyik asztalközösségbe von és szétosztásra késztet, mert ez az áldozat közösséget teremt és egyesít.
Áldásos áldozat ez! „A búzaszemnek áldozatul kell adnia magát, hogy belőle kenyér és élet legyen. A kenyér áldozatból születik és akkor lesz igazán áldottá, ha szeretetre, áldozatra erősíti meg az embert.” (Farkas József) A megáldott kenyérnek csodálatos lelkületváltoztató ereje van!
Kedves Ünneplők!
Hisszük, hogy az új kenyér mai ünnepe abban is a folytatás ünnepe, hogy egy hálára indítóan hosszú, virágkarneválos útra tekinthetünk vissza Debrecenben.
A virágkarnevál a Szabadság Őrvárosának gyönyörűségesen derűs arca. Áldások forrása, hogy sok-sok tehetséggel megáldott együttesre és csoportra csodálkozhattunk rá, Istenáldotta kapcsolatok szövődhettek, gyönyörködhettünk a népek kultúrájának gazdagságában.
Az utóbbi években tudatosan indul az ünnepi program a Nagytemplom előtt egy rövid feltekintéssel, néhány liturgikus perccel. Ezzel is ki akarjuk fejezni, hogy a mi városunk olyan hely, ahol tudjuk, hogy az áldásnak magas árfolyama van. Ismerjük az áldás nélkülözhetetlenségét, értékét és jelentőségét. Tudjuk, hogy az Isten áldása nem ráadás, nem kiegészítés, nem toldalék és nem díszítő-dekorációs elem, hanem minden tevékenységünk alapja és erőforrása! Áldás nélkül egyszerűen minden hiábavalóság. Mivel ezt tudjuk, ezért számunkra az áldás alapvető szükséglet: erő, élettér, biztonság, nyugalom, boldogulás származik belőle.
Ezért Isten áldására hagyatkozva várjuk a debreceni virágkarneválok folytatását is.
Legyen dicséret és dicsősség a Szentháromság Istennek, hogy asztalt terített magyar nemzetünknek! Legyen az Ő áldása mindennapi kenyerünkön, rajtunk, szeretett városunkon és a virágkarneválok során: „Istennek békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!” (Fil 4,7) Ámen.
Dr. Fekete Károly
püspök
Tiszántúli Református Egyházkerület