Isten el nem múló mosolya
A karácsonyi történetben kevés a szó, kevés a beszéd. Ami elhangzik, annak is javarészét nem emberek mondják, hanem angyalok, Isten küldöttei. Az angyalok hirdetik meg a karácsonyi hírt: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”(Lk. 2,11)
Amit az emberek mondanak az csupán erre a megszólító szóra való válasz: „Menjünk el egészen Betlehemig…!” (Lk. 2,15) És elindulnak - abból a világból, amiben éltek, és amit éltek a Krisztust rejtő jászol felé.
Mikor odaérnek és megtalálják Máriát, Józsefet és a kisgyermeket, akkor meglátják a lehetetlent, meglátják az Isten arcát. Isten arcát Krisztuson.
Ilyenkor, Karácsonykor mi is elindulunk abból a világból, amiben élünk, abból, amit élünk és a jászolhoz érve megélhetjük a Karácsony misztériumát, titkát. Megláthatjuk, hogy kicsoda az Isten, mert Ő emberi formában mutatja meg nekünk magát. Isten megmutatja igazi arcát!
Ez a Karácsony lényege: meglátni a lehetetlent!
A pásztorok nem voltak túl vallásos emberek. Azt is mondhatnánk, hogy távol álltak a vallástól. Az újszövetség korában éppúgy megvetették őket, mint a vámszedőket. De azt nyílván tudták, - hiszen az egész zsidó gondolkodásban benne van -, hogy Isten arcát ember nem láthatja. Ha mégis, az az ember számára halált, pusztulást jelent.
Még a legnagyobbaknak is, - Mózesnek és Illésnek is el kellett takarnia az arcát, nehogy meglássa az Istent.
Tudtak Isten arcáról, beszéltek Isten arcáról, de sohasem látták.
Kérték:
- az imádságban,
- kérte Áron az áldásban: ragyogtassa rájuk az Ő arcát, - hiszen ez volt a legnagyobb áldás!
Megélték:
- amikor Isten valóságos, tevékeny és hathatós volt közöttük,
- amikor jóra fordult a sorsuk és megélték, hogy Isten gondoskodik róluk,
- amikor megélték a szabadítást, hogy rájuk tekintett az Isten,
- megélték és ismerték azt is, amikor elrejti arcát, amikor megjelenik haragja.
De sohasem látták!
Karácsonykor a lehetetlen lehetségessé válik! Isten megmutatja igazi arcát, láthatóvá teszi magát! És azt is megmutatja, hogyan tekint ránk!
„A karácsony a legnagyobb csoda, Az Isten el nem múló mosolya.” - mondja Füle Lajos.
Egykor, ott a pásztorokra rámosolygott az Isten. Nem egy gyermek, hanem az Isten!
- Isten el nem múló mosolya - ez az Ő dicsősége, és ezt a dicsőséget adja az embernek. Hogy mindez megjelent a földi világban, azon mindenki csodálkozik. Csodálkoznak a pásztorok, csodálkozik Mária és József, és mindazok, akik ezt meglátják. Ezért van tele a Szenteste csodálkozással és áhítattal!
A betlehemes játékok hordozzák ezt az üzenetet, és segítenek újrajátszva újraélni Karácsony lényegét. A betlehemes játékban van egy pont, amikor kicsinek és nagynak, fiatalnak és öregnek oda kell menni a „betlehemhez” és be kell kukucskálni. Amikor betekintenek, akkor látják meg a Gyermekben Isten arcát, az Ő el nem múló mosolyát!
Ekkor történik meg a csoda: Az ember is elkezd mosolyogni, elkezd örvendezni, elkezd élni!
Ebben a különleges mosolyban megjelenik a mi igazi arcunk is.
Nekünk, akiknek a lelkünk, az életünk az arcunkra van írva, megjelenik a megváltott arcunk!
Megjelenik az igazi arca, a megváltott arca azoknak:
- akiknek az arca összetört, összegyűrődött a fájdalomtól, a terhektől, - és egyszerre kisimul és tündökölni kezd
- akiknek arcukra fagyott a mosoly, póker arcuk lett, - egyszerre felengednek, és újra tudnak érezni, élni, mosolyogni
- akiknek „eltemetődött” az arca, - mint a költő Reményik Sándornak: „fölibe ezer réteg tornyosult”, - és nem is tudja miként került a mélybe, - és egyszerre lehullnak a rétegek
- vagy akik állarccal födték be magukat félelmükben, csalódásaik miatt, - és egyszerre visszakapják azt, ami az igazi arcunk, az eltemetett, elfedett Isten arcot
- akiknek sebes lett az arcuk a sok pofontól, amit az élettől kaptak, mert nem takarták el, hanem vállalták a nyíltságot, - és egyszerre begyógyulnak a sebeik, megújul az arcuk, életük
- akik, arcnélkülivé és mindenre késszé váltak az életért való futásban, - egyszerre sötét, mély lelkük megtelik világossággal, és megtalálják megváltott arcukat, – és ezen ők maguk csodálkoznak majd leginkább.
Ez a Karácsony titka!
- „Nyílj meg szívem, lásd meg jobban, ki fekszik itt a jászolban!”- énekeljük.
Jöjj és találd meg Isten el nem múló mosolyában igazi arcodat!
Mert ez a fontos számunkra, hogy lássuk egymást! Azok, akik összetartozunk a családban, a gyülekezetben, ott ahol élünk, lássuk egymás igazi arcát!
Adja nekünk Isten ezt a csodát, hogy ünneplésünkben, istentiszteleteinkben és együttléteinkben felismerjük Isten el nem múló mosolyát!
(Gacsályi Zsolt lp.)