Pasztorációs Intézet

Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorációs Intézete
Intézetvezető: Dr. Bodó Sára
Cím: 4026 Debrecen, Füvészkert u. 4.
Tel.: 52/614-088

A szavak súlya
Ezen a héten a bibliaolvasó kalauzunk szerint a feltámadás utáni eseményekről olvasunk a Lukács evangéliumából. Anélkül, hogy hosszas igemagyarázatba fognék, csupán egyetlen gondolatot emelek ki a 24. részből: „Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,  és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,  de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.”
Újévi kérés
„Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál - nélküle mázsás súly a szalmaszál is.“ (Luther M.)
„Légy örömmondó békekövet!”
Kicsi gyermekkora óta az egyik legkedvesebb éneke volt ez, amelyikben ott áll a címben idézett sor. Nem egy tipikus karácsonyi ének. Neki mégis azzá lett.
Advent utolsó hete a háláé
Hála a családtagokért, akik akár testben, akár csupán lélekben, de velünk lesznek az ünnepen.
Advent: útban a tükör felé
Van úgy, hogy az ember szívesen kerüli el a tükröket a lakásban, ha pontosan tudja előre, hogy amit benne látna, annak nem tudna felhőtlenül örülni. Ezt a valóságban könnyedén megtehetjük, bár a dolog eredménye az lehet, hogy külsőnk szép lassan már annál is vállalhatatlanabb lesz, mint ami miatt eredetileg nem óhajtottuk látni saját tükörképünket, így gyorsan fel is szoktuk adni ezt a nem túl bölcs elhatározásunkat, miszerint soha többé tükör!
Idén elmarad a Karácsony!?
Itt az Advent. A várakozás ideje. Szeretjük is, meg nem is. Persze szépek a fények, szeretjük az ünnep illatát, és ott a reménység, hogy valami különleges történik majd velünk, de közben meg ott van bennünk a nyűg: mennyibe fog ez már megint kerülni? Ott a nyugtalanság: hányan hiányoznak majd a terített asztal mellől? Ott a fejfájás: mennyi mindent kell még addig megoldanunk, míg elérkezik az a két napos Szeretet-ünnep.
Párbeszéd
Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…          Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok,               te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.   Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben,                és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…                Ne félj, fiam, – megtartalak a harcban, a hitben,                s karommal égig emeled azt a kardot.   Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,            mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…         Ne félj, fiam, – az a kín, az a vágy, az az önvád     téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban! (Szabó Lőrinc: Párbeszéd)         
Jónás-napi emlékeztető
Leülök az asztalomhoz, ránézek az asztali naptáramra. Átfutom a hét névnapjait, keresve, ünnepel-e ismerős a héten.
Lélektől-lélekig, Simontól-Simonig
Egy kicsi fiú, néhány évvel ezelőtt egy rádióműsorban mesélte el kedvenc bibliai történeteit.
„Nem tehetett másképp!”
„NEM TEHETETT MÁSKÉPP!” (részlet)… Ha látta volna már, hogy 95 tétele, mint vihar süvítő szele, söpör végig országokon, világon…– ha látta volna a nyomában támadt viharos zivatart, –