Imádság bizalomért - Dr. Bodó Sára írása

Imádság bizalomért - Dr. Bodó Sára írása

Nem tudom, Uram, hogyan történt.
A kisgyermek bizalmával indultam.
Nem volt kérdés, hogy szabad-e bízni másokban.
Bíztam, mert ez tartott meg az életre.

Mint a legtöbb gyermek, én is sokat féltem.
Aki szeretett, azt mondta, bízhatok benned.
Bíztam.

Engedtem, sőt vágytam, hogy vidd az életemet,
amerre szeretnéd. Vitted.
Bátorságot kértem, bátorítottál.
Erőt kértem, erősítettél.
Vigaszt kértem, vigasztaltál.
Háborúságaimban csendesítettél,
vágyaimban szelidítettél.
Bocsáss meg, hogy így mondom:
bizalmadba fogadtál és én bizalmamba fogadtalak.
Segítettél, hogy befogadjam Fiad történetét,
és elhiggyem, értem is történt.

Mégsem tudom, Uram, hogyan történt.
Hiszek és tudok, vállalok és megvallok.
Csak a bizalom...
mint törékeny kötőanyag megsebződött.
Észre sem vettem, mikor érték az első repedések.
Én vétettem? Mások vétettek?
A bizalmat nem kezdeményeztem?
A bizalomra nem válaszoltam?
Mitől vékonyodhat el a kötőanyag?
Melyikünk csúszik el a másiktól?
Én vagy a másik?
Nem tudom, Uram, hogyan történt.

S nem is érteni szeretném,
csak újra érezni és élni benne.
Uram, kérlek, ajándékozz meg bizalommal,
hogy ne legyek félrecsúszott ember,
s tőlem se csússzon félre senki.
Hogy amit összeillesztettél sorsban, kapcsolatban,
barátságban, tiszteletben,
az együtt maradhasson.
Ámen

alt