Lelkész a fronton
2015. április 21.

A fiatal református lelkész katonatiszt közel kétszáz napot töltött Afganisztánban, ahol a katonák lelkigondozása volt a feladata. Sajtos Szilárd százados Békéscsabán is tartott előadást.

A fiatal református lelkész katonatiszt Háborún innen, traumán túl című előadásában, folyamatban lévő doktori kutatásából mutatott be egy szeletet. Az előadó három alkalommal volt tagja olyan magyar katonai kontingensnek, amely háborút megélt övezetben segítette a békét, az újjáépítést.  Közel kétszáz napot töltött Afganisztánban, és már két váltásban szolgált Koszovóban katonai misszióban, ahol a katonák lelkigondozása volt a feladata.

Az angolul, oroszul beszélő pedagógus, teológus, mentálhigiénés szakember tábori lelkész, jelenleg családterápiát is tanul. Nagy érdeklődés kísérte beszámolóját, amelyben azt mutatta be, hogy hogyan alkalmazható a családterápia rendszerszemlélete egy hierarchikus, más kommunikációt jellemző rendszerben. Az előadó elmondta, hogy normál körülmények között semmiben nem tér el a katonacsaládokkal való munka a más családokkal végzett munkától.

Különbözik azonban akkor, amikor a katona külszolgálatra megy, akár valós háborús övezetbe. Ilyenkor a katona kiválik a családjából, egy merőben más rendszerbe kerül, ahová be kell illeszkednie. Majd hosszú időn keresztül különél a szeretteitől, és amikor letelik a szolgálata, vissza kell illeszkednie a családjába, ami sokszor nem is egyszerű feladat. Ez egy folyamat, és az a cél, hogy minél kisebb legyen a zavar rendszerekben.

A külszolgálatra jelentkező katonát, szándéka jelzése után, több szempontból vizsgálják, hogy fizikailag, lelkileg, szakmailag alkalmas-e, majd jön a kemény kiképzés.

Már kiutazás előtt  elkezdődik a preventív munka, aminek célja, hogy a katona teljesen a feladatai felé tudjon fordulni. A kiutazóknak és hozzátartozóiknak családi napot tartanak, ahol a résztvevőket sok szempontból (jogi, közigazgatási, anyagi, pszichológiai) tájékoztatják, ezzel is segítséget adva, amíg családfő vagy a családanya katonai feladatát teljesíti.

Ez egy új helyzet, krízist okozhat mindkét oldalon, amivel meg kell küzdeniük az érintetteknek. A családban új szerepeket kell megtanulni az otthon maradóknak. A katona pedig kiválik a családból, új közösségbe kerül.

Az idegenben töltött napok nem feszültségmentesek és gyakran megtapasztalják az életveszélyt is. Hiszen ott a béke gyakran sérülékeny. A katonának teljesen ott kell lenni, a műveleti területen nem engedheti meg az elkalandozást, mert az életébe is kerülhet.

A tábori lelkész feladata a parancsnoki munka támogatása, azáltal, hogy végzi a lelkigondozást a katonák közében, meghallgatja, figyelemmel kíséri őket. Esetenként helyben megoldja a problémát, ha nem lehetséges, jelez a parancsnoknak. A cél, hogy a katona „harcértéke” a száz százalékot megközelítse, a jelenléte teljes legyen.

Ebben sokat segít a bajtársiasság, a közösséghez való tartozás is, ami olyan erős lehet, hogy – bármilyen furcsa -  később a családba való visszailleszkedést nehezítheti. Itt avatkozik be ismét a családterápia rendszerszemléletével a lelkigondozó, ennek ismeretében, alkalmazásával hatékonyabb a katona családjába való visszailleszkedés segítése.

A honvédségnek az a célja, hogy a katonát felépítse, hogy jó katona legyen, pontosan el tudja látni a feladatát, és épségben térjen haza. A teljesítés közben sok lelki teher is éri, és itt lép be az, aki segít ennek elviselésében – a tábori lelkész. Ahogy az előadó fogalmazott, ott ahol a lét és a nem lét határát megérzik, mindenki sokkal közelebb érzi magához Istent, mint valaha...

Forrás: www.beol.hu