Koreai-magyar teológiai kapcsolatok Debrecenben
2015. november 06.

Koreai teológusokat fogadtak magyar teológusok a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen október 22-én, a HUN-HAN konferencián. A Debreceni Református Kollégiumban megtartott angol nyelvű fórumon hat távol-keleti és 14 Kárpát-medencében dolgozó szakember vett részt. A találkozót Dr. Kovács Ábrahám – aki egy fél évet tanított is Koreában - szervezte a jövőbeni közös, folytonos munka reményében.

alt

- Hogyan és mikor alakult ki kapcsolat a dél-koreai és a magyar teológusok között és mi lehet az oka a folyamatos érdeklődésüknek?

- A kezdetekről talán az idősebb generáció tudna mesélni. Én arra emlékszem teológus koromból, hogy a rendszerváltás után jelentek meg a koreaiak a Magyarországi Református Egyházban, de hogy ki keresett meg kit először azt nem tudom. 1991-92-ben kerültem ki Angliába, én akkor találkoztam először a koreai missziós jelenséggel, majd 1995-ben ki is mentem Koreába, a Keresztény Ifjúsági Egyesületen keresztül, később pedig tanítottam is, más meghívott tanárokkal ellentétben nem két-három hetet, hanem egy félévet a legrangosabb szemináriumban, a Presbyterian Church of Korea-n belül. Az érdeklődésük úgy vélem a személyes kapcsolatok mellett abból fakadhat, hogy a világon a legnagyobb missziói egyház az övéké, és nagyon fontosnak tartják, hogy az evangéliumot elvigyék mindenhová. Mindezek mellett pedig különösen érdekli őket, hogy mi hogyan tudtuk több száz éven át megőrizni reformátusságunkat. A mostani konferencia is személyes kapcsolatok révén jött létre. Ezeket a szakembereket elsősorban a két nép közötti történelem és hagyományok  vélt és valós hasonlóságai érdeklik.

- Ezért lehetett a konferencia témája például a kommunizmus, kapitalizmus, szekularizáció és nacionalizmus?  

- Igen, illetve azt vettük figyelembe, hogy mely területeken tanulhatunk egymástól. Így jött szóba a nacionalizmus. Vagy éppen a szekularizáció kérdései is, hogy az hogyan hat a gyorsan fejlődő koreai illetve magyar társadalomra. A harmadik komoly kérdés pedig a kommunizmus volt. Érdekeli a koreai szakembereket, hogy a kommunizmus után mi hogyan tudtunk tovább lépni. Erre azért kíváncsiak, mert megpróbálnak felkészülni arra az esetre, amikor reménység szerint Észak és Dél Korea egyesül és akkor ugye megszűnne a kommunizmus. Úgy gondolom, hogy ugyan mi elmondhatjuk a tapasztalatunkat, de erre felkészülni nem lehet. Mindehhez a témákhoz még hozzátenném, hogy nagyon kevés az a nyugati teológus, aki megérti a magyarság szétszakítottságát vagy a kommunizmus alatti megpróbáltatásait. Azonban itt vagy egy keleti nép, amely megérti, sőt tudunk erről a kérdésről is úgy beszélni, hogy át is érzik a problémát. Erről a szétszakítottság érzésről is sokat beszéltünk.

- Nem ez volt az első és az utolsó találkozó. Hogyan tovább?  

- Az a célunk, hogy kétévente találkozzunk, bár már jövőre megyünk Szöulba, hogy ennek a teológiai fórumnak a lendülete megmaradjon. Aztán kétévente, váltva, egyik évben Magyarországon, másik évben Koreában gyűlnénk össze, és előre leegyeztetett témákat járnánk körbe ezeken a konferenciákon, hogy más területeken is minél többet tanulhassunk egymástól.

Dr. Kovács Ábrahám a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Dogmatikai Tanszékének egyetemi docense. Ph.D. doktori fokozatot summa cum laude minősítéssel 2003-ban szerezte meg teológiából az Edinburghi Egyetemen, Skóciában. Ezután 2011-ben a Dr. habil. és az egyetemi magántanári címet is megkapta a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen rendszeres teológiából. Élt Skóciában, az USA-ban, Princetonban és a németországi Tübingenben. 2014-ben, szombatéve alatt Dél- Koreában tanított a PUTS-en. Kutatási területei: eszkatológia, millennializmus és apokaliptika, 19. századi magyar református teológia, zsidóság, protestantizmus és liberalizmus, és a teologia religionum.

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja, 2015. november 8.-i számában.

Fotó: Barcza János