Isten erejének kincse cserépedényekben van
2016. február 25.

A Debreceni Méliusz Juhász Péter Református Idősek Otthonában február 22-én hálaadó istentiszteletet tartottunk, ünnepeltünk és örömünk nagy volt, mert   kedves lakótársunk, Batiz Lajos bácsi, Isten kegyelméből megérte a 101. életévét jó egészségben.

alt

Erre az alkalomra természetesen meghívott vendégeink is voltak. Körünkben köszönthettük dr. Fekete Károly főtiszteletű püspök urat, Debrecen város polgármestere nevében dr. Mazsu János önkormányzati képviselő urat és munkatársát, valamint ünnepeltünk hozzátartozóját és barátait.

Az ünnepséget az Otthon nővéreinek kórusa nyitotta meg, „Szívből köszönöm Uram az életet” című énekkel. Ezután Marján Éva intézményvezető köszöntötte az ünnepeltet, a meghívott vendégeket és az Otthon lakóit.

alt

Az istentiszteleten dr.Fekete Károly püspök úr szolgált. Igehirdetésének alapigéje a 2Kor.4.7. verse volt: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, ne magunknak.” A kövek megmaradnak, az emlékezést szolgálják,  a cserepek törékenyek, a törékeny életeket szimbolizálják, de üzenetet hordoznak. A jól megőrzött cserepek a tartós életet jelentik, de csak Isten kegyelméből. Az edények tartalma pedig maga az élet, de életünkhöz az erőt csakis Istennek tulajdonítsuk. Az Isten által kapott rendkívüli erő pedig a kincs.   

alt

(Kapcsolódó galéria)

Batiz Lajos 1915. február 21-én született Debrecenben, szülei egyetlen gyermekeként. Édesapja hősi halált halt az I. Világháborúban, édesanyja nehéz körülmények között nevelte fel. Debrecenben a Református Főgimnáziumban érettségizett, majd a Debreceni Egyetem vegyészmérnöki karán szerzett diplomát. Budapesten a Közgazdasági Egyetemet is elvégezte. Tanulmányai befejezésével Debrecenben a Városi Tanácsnál kezdett dolgozni, később a Gabonakereskedelmi Vállalat cégvezetője lett. Ezután a Magyar Vegyipari Egyesülésnél dolgozott, ahonnan a Vegyiművekhez került.

Sportolt is, az 1936-os berlini olimpiára készült torna sportágban, de egy sajnálatos baleset folytán sérülést szenvedett, így az olimpiára nem utazhatott ki.

Feleségét Berényi Gabriellát a Városi Tanácsnál ismerte meg, 1941-ben kötöttek házasságot. 71 évig tartó szép házasság után, felesége a minden élők útján a mennyei hazába távozott.

Lajos bácsi a II.Világháború után 1.5 évet töltött orosz hadifogságban, ahonnan megszökött és sok veszély közepette gyalog vagy néha egy-egy vasúti szerelvényre kapaszkodva jutott haza. Hazatérése után a Vegyipari Tröszt  megszervezésével bízták meg, Többek között a Tiszai Vegyi Kombinát építésének egyik szervezője volt. Munkája révén egész Európát beutazta, de a világ sok más országába is eljutott. A Vegyipari Tröszttől ment nyugdíjba 1975-ben.

Nyugdíjasként feleségével együtt, a legnehezebb időkben is Istenbe vetett hittel segítették a református egyházat és sok papözvegynek segítettek a háború után álláshoz jutni. Lajos bácsi a Magyarországi Református Egyház Számvizsgáló Bizottságának volt elnöke és a Presbiteri Szövetség egyik alapítója, valamint legidősebb tagja. Előbb a Pasarét-i majd a Buda-hegyvidéki Református Egyházközséghez kerültek, ahol presbiteri szolgálatot láttak el.

Szerették volna idősödő napjaik végét biztosítottnak látni, ezért olyan intézményt kerestek ahol az ellátás mellett lelki többletet is kaphatnak, ezért ezt az Otthont választották. Itt 1996-ban kezdődtek el a bővítési munkálatok és az indulási összegen felüli befizetésen kívül, nagyobb adományukból megépült az intézmény temploma, melynek berendezése szintén nevükhöz fűződik. Az intézmény vezetőjétől, a nővérektől mindenre kész áldozatkészséggel kaptak mindenben segítséget, melyért hála van szívében az Úr felé. Lajos bácsi úgy gondolja, hogy a Teremtőtől kapott hosszú életének még célja van, melyet ha Isten rábíz, igyekszik teljesíteni.

Ünnepségünket a nővérek kórusának énekei, versei tették ünnepélyesebbé és színesebbé. Szilágyi Dezső lakó saját versét mondta el.

Az Otthon lakói nevében is kérjük Lajos bácsira Isten áldását hátralévő életére, szeretettel kívánunk erőt és egészséget.

Az esemény ünnepi ebéddel végződött.

Varga Aladárné lakó

Fotók: Barcza János