Bátorodjunk egymás hite által
2015. május 05.

Nepál. Egy ország, távol hazánktól, ahol az emberek a magas hegyekben élnek, és a legtöbben a hindu vallást gyakorolják. Az ott élő misszionáriusok Jézus igéit hirdetik, ennek is köszönhető talán az, hogy az utóbbi években rohamosan nőtt a keresztyének száma.

Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztor a közelmúltban Nepálban járt. Mint mondta, megragadta Jézus kijelentése: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához csak is én általam!” Krisztus megbízta a tanítványait, ahogy a mai lelkipásztorokat is, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népeket, ebbe pedig beletartoznak, nem csak a közeli, hanem a távolabbi népek is- véli a Békési Református Egyházmegye missziói előadója, aki ezért is tartja fontosnak, hogy az evangéliumról ne csak a környezetében, hanem más országban is tanúbizonyságot tegyen.

Dobos Ágostont mindig is érdekelte a misszió. Részben ebből doktorált az Egyesült Államokban, de nagyapja, Dobos Károly- a lepramisszió megalapítója- lelkisége is hatott rá. Talán ezért is lett a Békési Református Egyházmegye missziói előadója és ezért fordítja szabadidejét missziós utakra. Így jutott el Nepálba és Délvidékre is a közelmúltban.

Nepál és az ott élők élete gyermekkora óta érdekelte a békésszentandrási lelkipásztort, aki a hegyi országba tett látogatásakor megtapasztalhatta, hogy sok a fiatal, nagyon vendégszeretőek a helyiek és szinte mindenki mindig mosolyog, annak ellenére, hogy nagy a szegénység.

Nepálban téríteni nem lehet, így igét nem hirdethetett ott jártakor, de – mivel a teológia előtt hegedű tanárként végzett- hegedűszóval meg tudta ajándékozni az ott élőket, szent énekeket játszott nekik.

Nepálban 30 millióan élnek, a lakosság mintegy 4 %-a keresztény. Ez a szám csekélynek tűnik, de mivel ötven évvel ezelőtt egyáltalán nem éltek keresztények az országban, így ez az adat mégis magasnak mondható, ugyanis évről évre egyre többen térnek át a keresztény hitre. Házi csoportokban házi istentiszteleteket tartanak, de van ahol termet, épületet bérelnek az alkalmak megtartása érdekében, de klasszikus keresztény templomokkal nem találkozhatunk Nepálban- mesélte Dobos Ágoston. A keresztény missziók jelenléte meghatározó az országban, legfőképpen a lepramisszióé. A főváros melletti leprakórház elismert intézmény, itt is tartanak istentiszteleteket.  

Dobos Ágoston a kint töltött két hete alatt a magyarországi kereszténységről beszélt. A helyieket az úrvacsora liturgiája érdekelte e legjobban. A békési egyházmegye missziói előadója pedig a kereszténység rohamos növekedésének okáról érdeklődött. Úgy véli a misszionáriusok és egymás bizonyságtétele nyomán térnek át a kereszténységre a hindu emberek, ami talán a legigazabb formája a megtérésnek.

„Isten ajándékaként éltem meg, hogy utamra magánemberként és támogatóként elkísért Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke. A nepáli keresztyének buzgó hite eszembe juttatta Krisztus szavát: (Jelenések. 2,4-5) "az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz." Szeretnék segíteni, hogy mások is missziós útra menjenek, valamint vállalok gyülekezetekben vetített képes beszámolót”- tette hozzá Dobos Ágoston.

 

Dobos Ágoston rövid beszámolója: Hatalmas élményben volt részem – Istennek hála – márciusban: Bibliát árusíthattunk társaimmal a Himalajában. Mi alacsonyabb hegyek között voltunk, de ez is emlékezetes ízelítő volt egy különleges munkából. Nepálban vallásszabadság van, téríteni nem szabad, de árusítani igen. Következésképpen ottani barátommal és Pál Sándorral hegyi ösvényeken át látogattunk meg házakat, családokat, földeken dolgozókat, és felkínáltuk nekik egy nepáli kis könyv megvételét jutányos áron. A kis könyv az egyik Evangélium volt, magyarázó füzettel. Sokan érdeklődtek, és megvették. Fontosnak tartottuk, hogy a Szentírás megvásárlásakor érezzék az emberek a szeretetet. Barátom nepáli nyelven beszélt hozzájuk, a gyerekeknek együtt készítettünk hajtogatós lufi játékokat. Pál Sándor a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke magánemberként és támogatóként kísért el, itt is nagy szeretettel ajándékokat, játékokat adott a gyerekeknek. Én pedig „amim van, azt adom neked” gondolattal, Jézus nevében szent énekeket játszottam hegedűmön az ott levők nagy érdeklődésére, hiszen hegedűszót még valószínűleg élőben ott a hegyekben soha nem hallottak.  Jézus Krisztus, amerre járt és hirdette a Igét, mindezt nagy szeretettel tette. Ő a mi példaképünk. Ha Bibliát, Evangéliumot adunk, árusítunk, szóban továbbítunk, mindezt csak Jézustól tanult, elkért szeretettel szabad, érdemes. Hisszük, reméljük, s ezért imádkozzunk, hogy az elvetett Ige magvak Nepálban is növekedjenek  Isten dicsőségére. Én csupán rövid időre kóstolhattam bele ebbe a nagyszerű és izgalmas Biblia árusító hegymászásba. Viszont nagyon szívesen segítenék más magyar fiataloknak, hogy ők 1-12 hónapig is végezhessék ezt a munkát. Szánd oda életed Isten nagyszerű szolgálatára! Sokféleképen teheted ezt. Mi lenne, ha a nepáli hegyek között Bibliát árusítanál? Az ilyen külmissziós munkát ugyanakkor csak az teheti, aki itthon is kész Jézus követségében járni az emberek között. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” (Mt 9:38) Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási ref.lelkész, missziói előadó