Lelkipásztorok zarándokútja, Telkibánya
Mennyi testi és lelki nyomorral, fájdalommal vagy épp igazságtalansággal, összetört családdal, elkallódott, önpusztító fiatallal találkozik a lelkipásztor, akár csak egy heti szolgálata alatt. Templom, iroda, telefonok, látogatás és mindenféle teendő bőven kitöltik napjainkat. Emellett kevés az idő, hogy igényesen felkészüljünk az istentiszteletekre, vagy a lelki erőt és türelmet sokszor próbára tevő hittanórákra. A lelkészi palást ott van a vállunkon minden vasárnap, a hétköznapokban, az ünnepeken, a falusi sétán, de még álmunkban, gondolatainkban is. Az úrvacsorát nem „vesszük” és megéljük, hanem „osztjuk”. Az Igét nem hallgatjuk, hanem hirdetjük. Az ünnepen nem ünneplünk, hanem azt szervezzük és bonyolítjuk.  
2. oldal / 7