Nagy a te hűséged!

alt

Ideért az ősz, az igazi.

Sárgulnak, vörösen izzanak és egyre fogynak a falevelek.

Érezzük, hogy valaminek vége. Tényleg vége van.

De tudjuk jól, hogy ami valaminek a vége, az egy másik dolognak éppen a kezdete.

Nem sejthetjük, hogy jó, vagy kevésbé jó az, ami épp következik.

Hogy merhetünk-e mosolyogva menni a következő időszaknak.

Egyvalamit viszont tudhatunk: merhetünk azzal a bizonyossággal nekiindulni minden napnak,

hogy egyetlen lépést sem kell egyedül megtennünk,

mert Urunk fogja a kezünk és velünk jön, bármerre is vezet az út, bármerre is visz a holnap.

 

Köszönjük Urunk, hogy irgalmad újjáéled reggelre,

minden reggelre.

Nagy a te hűséged!