Hetvenöt éve halt meg Árokháty Béla (1890-1942)
2017. március 20.

Gyürében ünnepi istentiszteleten emlékeztek 2017. március 19-én Árokháty Béla egyházzenészre, aki a falu szülötte volt. A templomban emléktáblát avattak a zeneszerző, karnagy és orgonaművész tiszteletére. Ezen az alkalmon hangzott el az alábbi emlékbeszéd. 

Hetvenöt éve halt meg Árokháty Béla, a XX. századi református egyházzene mindenese. Gyüre község híres szülöttét Karácsony Sándor jellemezte a legszebben: Árokháty Béla nemcsak muzsikus volt, hanem lelkipásztor is, aki terelte és vigasztalta nyáját. Teológus volt, aki kálvini alapon vitte be a gyülekezeti elvet énekügyünkbe. Valláspedagógus, aki míg vallástanár, módszertant épített a tanításba, mikor pedig szakfelügyelő lett, egyrészt a rábízott iparos-tanoncok lélektanát kutatta, másrészt a vallástanítók továbbképzését segített megoldani. A zenében sem csak 'muzsikus', hanem a protestáns magyar himnológia tudós kutatója, a modern orgonaépítés alapos elméleti ismerője és hazánkban úttörője is, az orgona és egyházi zeneirodalom átfogó ismeretében évről-évre gazdagabb művész és zeneszerző. Karmesteri pályája holtáig emelkedőben – írta róla Karácsony Sándor.

Gyürében töltött gyermekévei után, 1901-től Sárospatakon járt gimnáziumba (1901-1910). Itt kezdte el teológiai tanulmányait is, majd Budapesten fejezte be 1917-ben. Elvégezte a Zeneakadémia orgona és zeneszerzés szakát is (1917-1919), ahol többek között Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendéke volt. Ő hívta fel Kodály Zoltán figyelmét a genfi zsoltárokra, aki aztán hét csodálatos zsoltárkompozíciót hagyott ránk maga után.

alt

Árokháty a budapesti Teológián 1920-tól ének-zenetanár lett és budapesti vallásoktató lelkészként is szolgált. Tanulmányúton Edinburghban töltött két évet, 1923-tól 1925-ig. A skót egyházzenén kívül rálátása lett a német és a francia zenei világban folyó változásokra is. Figyelemmel kísérte az 1925-ben tartott hamburgi és lübecki orgonakongresszus korszakalkotó eredményeit, az Albert Schweitzer-féle orgonareform mozgalmat.

A Schütz - Händel - Bach ünnepségekre 1935 tavaszán Németországba utazott, ahol felkereste az orgonaépítészet remekeit (Lüneburgban, Hamburgban, Lübeckben), és behatóan tanulmányozta a világhírű lipcsei Tamás Kórus életét és munkáját, valamint a Bach-korabeli hangszereket. Karl Straube professzor bőséges felvilágosítással látta el Árokháty-t. Egész életét arra tette fel, hogy a protestáns zeneművészet kincseit hozzáférhetővé tegye kottákkal és szakirodalommal. Teológiai oktatóként 1920 tavaszán egyházzenei sorozatot szervezett Budapesten. Az általa meghonosított alkalomnak ő adta a „zenés áhítat” elnevezést, amelyek közül többet is közvetített a Magyar Rádió a Budapest-Józsefvárosi templomból, ahol Árokháty volt az egyházközség orgonistája.

alt

Evangélikus és református zenészekből 1928-ban létrehozta a Korál Kamaraénekkart és Zenekart. Az együttes tagjai magas szinten szólaltatták meg a protestáns egyházzene oratórikus mesterműveit. Ezeket a koncerteket is az Isten dicsőségének szolgálatára, evangélizációs céllal, missziói munkaként szervezte és vezette Árokháty. Átfogó tevékenységét jelzi az is, hogy neves előadók bevonásával ő rendezte meg 1937-ben az első Protestáns Egyházzenei Kongresszust Budapesten. „Vissza a régi orgonához!” — Ez volt az alapelve annak a tevékenységnek, amely Árokháty Béla orgona-tervező munkásságát jellemezte. Számos írásában tudatosította, hogy egyedül az igényes művészi orgona méltó a dicsőséges Istenhez. Hagyatékában megtalálható az a 46 helyszínre elküldött 80 orgonaterv, amelyek közül mintegy 30 meg is valósult.

alt

Nevéhez kötődik a Jugoszláviai Református Énekeskönyv (1939) megjelentetése, amelyben eredeti ritmikával közölte a genfi zsoltárokat és újra közkinccsé tette a magyar reformátori énekeket. A zsoltárok stílus-hű orgonakíséretét Psalterium (1941) címmel adta ki.

alt

Mindössze 52 esztendős volt, amikor 1942. március 28-án elment a minden élők útján. Nem a meg nem értett és érthetetlen zseni-sors volt az övé, hanem a dilettánsok közötti megszállotté, aki kinőtt az ösztönös zenészek, az átlag-kántorok világából. Tudásával, jelenlétével, írásaival túlszárnyalta kortársait. Nem csoda, hogy féltékeny kollégái szinte provokátort láttak benne. Csak kevesen ismerték fel jelentőségét és küldetését, pedig ő volt az, aki a XX. században pályára állította a református gyülekezeti ének- és zenekultúra megreformálását. Árokháty Béla nagyszerű kezdeményezései és életművének megvalósult eredményei nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar református egyházzenét sikerült felzárkóztatni az európai színvonalhoz. Istennek adunk hálát Árokháty Béla felismeréseiért és munkásságáért! Emlékezete legyen áldott közöttünk!

alt

 

Dr. Fekete Károly
Fotók: Barcza János