Kálmáncsehi Sánta Mártonra emlékeztek
2017. július 10.

Tudományos emlékkonferenciával adóztak Kálmáncsehi Sánta Márton reformátor emlékének június 10-én a debreceni Kistemplomban. Az előadások a történelmi háttér bemutatásától indultak, ismertették az egykori püspök működését, és a mának szóló üzeneteket is megfogalmaztak.

A Debreceni Egyházzenészek Kórusa Karasszon Dezső vezetésével korhű formában szólaltatott meg néhányat a prédikátor Reggeli éneklések című gyűjteményéből: „Immár az nap feljővén, könyörögjünk az Istennek, hogy mind ez egész napon, bűntől minket megőrizzen…” Csíkos Sándor színművész Kiss Tamás Ének Kálmáncsehi Sánta Mártonhoz cí­mű versét szavalta el.

Köszöntőt mondott Szakács György lelkipásztor és Kálmánchey Albert pszichiáter főorvos, a konferencia szervezői. Felolvasták a kilencvenhat éves Kálmánchey Tiborné tanárnő levelét, aki a Kálmáncsehi Alapítvány létrehozójaként üdvözölte a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy ma is, mint a reformátori időkben, legfontosabb az értékőrzés.

Csohány János egyháztörténész a reformáció kezdetéről beszélve hangsúlyozta a reneszánsz és a humanizmus pezsdítő hatását. Kálmáncsehi Sánta Márton és a reformáció fontos pártfogója volt Petrovics Péter erdélyi főúr, aki a három részre szakadt Magyarországon Szapolyai János, majd fia, János Zsigmond mellett állt. Debrecenben már 1526 után megjelentek a reformált tanok, első hirdetőjük Bálint pap volt.

 alt 

Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárának igazgatója, a Kálmáncsehi-monográfia szerzője a református egyházszervezet kialakulásáról beszélt. Elmondta, hogy 1557-ben Kálmáncsehi Sánta Márton szervezte meg a Tiszántúli Egyházkerületet, ennek lett első püspöke a reformátor.

Baráth Béla teológiai tanár Kálmáncsehi Sánta Mártont jellemezte: a reformátor tájékozott, rátermett, koncepciózus, hiteles, az anyagiasságtól mentes, a konfliktusokat is vállalni tudó és az Isten iránt elhivatott személyiség volt, aki támogatta a fiatalok oktatását és kiállt a magyar nyelvű igehirdetés mellett. Az előadó a lelkipásztor életútját elemezve megemlítette, hogy egy somogyi mezővárosban, Kálmáncsán  született 1500 körül, Krakkóban tanult és szerzett magisteri fokozatot, itt ismerkedett meg a reformált szellemiséggel. Az 1530-as évektől Gyulafehérváron tevékenykedett, itt lett kanonok és a káptalani iskola igazgatója. Ezután ma­gas állásáról lemondva vándorprédikátor lett, hogy terjeszthesse a tiszta evangéliumot. Élete többször veszélybe került: egy lövéstől például meg is sántult, innen származik ragadványneve. 1551-től 1557-ben bekövetkezett haláláig megszakításokkal Debrecenben tevékenykedett.

Karasszon Dezső orgonaművész a ma embere számára érvényes üzenetet kereste előadásában. Idézte a Kálmáncsehi Sánta Mártontól fennmaradt gondolatot: „Embereknek szerzésétől nem kell függenünk, hanem a Krisztustól.” Isten igazságai nem olyanok, mint a kétszerkettő, ha­nem sokkal inkább az egyrészt és másrészt mentén értelmezhetők. Önismeret útján válhatunk önállóvá és bátorrá, hogy ne legyünk hűtlenek az örök és valós értékekhez, ne hódoljunk be kritikátlanul a divatoknak – hangsúlyozta az egyházzenész, aki végül Pál apostolt idézte: „Ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Kálmánchey Márta

A tudósítás megjelent a Reformátusok Lapja 2017. július 9-i számában.