Asszonyok, ha találkoznak – avagy a Békési Egyházmegye Nőszövetségi Találkozója
2018. május 15.

Asszonyok, ha találkoznak nagy a zsongás, a megelőző előkészület, a mindenre való odafigyelés, vagyis a gondoskodni akarás felmutatása és megélése. Nem volt ez másképp 2018. május 12-én Mezőberényben sem, hiszen a helyi Nőszövetség kezdeményezésére egyházmegyei találkozóra hívták a Békési Református Egyházmegye Nőszövetségeit, asszonyköreit, női bibliaórai tagokat és minden nőtestvért, hogy Isten Igéje mellett, egymástól tanulva, együtt imádkozva és énekelve, egymást megismerve töltsünk együtt egy szép májusi napot, nem titkolva a hagyományteremtés szándékát.

Egyházmegyénkben 5 gyülekezetben működik hivatalosan bejegyzett Nőszövetség: Békésen, Gyulán, Mezőberényben, Szeghalmon és Sarkad-Belvárosban. Valamennyi alapszervezet meghallotta a hívást és képviseltette magát, csakúgy, mint a gyulavári és a körösladányi nőtestvérek.

Asszonyok, ha találkoznak, akkor már az érkezés, a találkozás is más, otthonos, nőies, kedves. Így várta a házigazda Nőszövetség is a konferencia résztvevőit. S bizony, jöttünk is, de nem üres kézzel, hiszen sokunk kezében ott volt egy tálca, szép kendővel borítva és védve, mert ahol asszonyok találkoznak, ott a vendéglátás és az abban való szívbéli segédkezés magától értetődő.

A nyitóáhítatot Nt. Katona Gyula esperes úr tartotta a Római levél 7. fejezete alapján. Mindannyiunkban ott van és uralomra tör a bűn, mellyel a belső emberünk harcolni próbál, de önmagában bukásra van ítélve. Egyedül arra vagyunk képesek, hogy belássuk, valóban bennünk van a rosszra való hajlandóság, az irigység a másik kárára és nem a javára való törekvés. Próbálnánk a jó cselekvését, de szüntelen elbukunk..., és az apostollal együtt mi sem kiálthatunk másképp „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Rm 7,24) Ám ha szív szerint, és nem csak képmutatásból eljutunk eddig a pontig, akkor Isten megmutatja a kivezető utat „a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Rm 7,25), hogy a Szentlélek által képessé váljunk a jó cselekvésére és a Lélek gyümölcseinek: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22‒23) termésére.

A házigazda gyülekezet lelkipásztorának Nt. Papp Tibornak a szívélyes köszöntése után, dr. Tóth János, a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békési Egyházmegyei Területi Szervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Hangot adott annak a reményének, hogy az országos példát követve, helyi szinten is megvalósíthatóvá váljon a két szövetség rendszeres találkozója és közös szolgálata.  Isten Igéjét Jakab levelének az 5. részének a 16. verséből helyezte a hallgatóság szívére „... és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

A köszöntések sorát a Nőszövetség megyei összekötője zárta, és egyben szeretettel meginvitálta a jelenlévőket (is) a következő ilyen jellegű megyei találkozóra 2019 tavaszán, a sarkad-belvárosi gyülekezetbe.

A konferencia meghívott vendége: P. Tóthné Szakács Zita, a Nőszövetség országos elnöke volt. Előadásának címe: „Hogyan vehet részt a Nőszövetség a gyülekezet életében? – avagy Mire jó a Nőszövetség?”

Előadónk magával ragadó közvetlenséggel, szeretettel és igei komolysággal ismertette meg a konferencia résztvevőit azzal, hogy nőszövetségi tagokként mi az identitásunk, milyen lehetőségeink és köteleségeink vannak. Ismernünk kell, hogy kik vagyunk mi, és ezt meg is kell tudnunk fogalmazni. A nőszövetségi tagok Isten munkatársai (1Kor 3,9a), akik részt vállalnak az Isten missziójában. A lelkipásztor és a presbitérium segítőiként szolgálnak a gyülekezetben, hogy együtt képesek legyünk megjeleníteni az Isten szeretetét. Ám nem csak befelé, hanem sokkal inkább kifelé, hogy a közösség perifériáján lévőket bevezethessük a gyülekezetbe, hogy ők is Isten szövetségének aktív tagjaivá válhassanak. A Nőszövetségnek képessé kell válnia a híd szerepének betöltésére a keresztyén és a nem keresztyén nők között is. Csiha Kálmán püspök szerint: „A presbitérium a gyülekezet jó gazdája, a Nőszövetség pedig a jó gazdasszonya.” Mindkettőre egyformán nagy szükség van!

A gyülekezeti Nőszövetségek számára számtalan szolgálati terület adódik, de mindegyiknek megvan a maga sajátossága és egyedisége. Ettől szép! Az Istentől kapott talentumaink szerint vegyünk részt a gyülekezeti szolgálatban, mint a látogatásokban, a rászorulók megsegítésében és abban, hogy a generációk jobban megértsék, és ezáltal segíthessék egymást. A 20. század egyik legkiemelkedőbb református nőalakja, Zsindelyné Tüdős Klára (már elveszítve szeme világát) egy alkalommal így tanította a fiatal teológákat: „A nézéshez kell szem, a látáshoz szempont.”

alt

A gyülekezetnek mi is élő tagjai vagyunk (HK 54), és ennek tükröződnie kell a mi példamutató életünkben és nőszövetségi szolgálatunkban is. Keressük a lehetőségeket és az alkalmakat az Isten dicsőítésére, az Isten közelségének imádságos (akár közbenjáró) megtapasztalására, a háládatos adakozásara (1Kor 16, 2 – előre elkészített legyen), a másik emberre való odafigyelésre (Fil 2,4), ahol meglátjuk a másik örömét, gondját és terheit egyaránt. Nem véletlen, hogy jelmondatunk így hangzik: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) Ekkor tudjuk ugyanis igazán betölteni a nagy jézusi parancsolatot (Jn 13,34‒35), amely mindenkire érvényes.

Asszonyokként szeretjük a szépet, a rendezettet, s bizony magunk is szeretünk szépek lenni, és jól ápoltságot tükrözni. Szeretünk illatozni, mint a nemes virágok, de ezek mellett legyünk gyülekezetünkben és környezetünkben Krisztus Urunk jó illata (2Kor 2,15), akikről azonnal felismerszik, hogy Jézus Krisztus követői és hív szolgái.

Asszonyok, ha összegyűlnek, szívből énekelnek... Nt. Péter-Szarka Lászlóné vezetésével szép régi – új énekeket tanulhattunk, melyek szövegei és dallamai azóta is bennünk vannak, hiszen bár „Múlnak a napok, / Szállnak az évek, / Szívünkről mégis / Szárnyal az ének / Feléd Jézus, / Feléd Jézus.”

Asszonyok, ha találkoznak, beszélgetnek. Sokat és sokféleképp. Könnyebbül a lélek, a szív, mert megértjük, igazán átérezzük, nem vagyunk egyedül. Másnak is vannak gondjai, terhei, sőt találhatunk valakit, igaz testvért, aki segítségünkre siet szavaival, tetteivel.

A megyei Nőszövetségeknek alkalmuk nyílt bemutatkozni és egyben beszámolni saját közösségükről és tevékenységükről. Olyan jó volt látni a fényképeket és hallani az akár több évtizedes bizonyságtételt a női lelkek és szorgos kezek finomhangoltságáról, közös segítő munkájukról. Reméljük, sikerült a jelenlévőkben felébreszteni a vágyat, hogy jöjjenek és tartozzanak hivatalosan is közénk, az Országos Református Nőszövetséghez.

Záró útmutatóul áttekintettük az esedékes nőszövetségi tisztújítási feladatokat is, hiszen 2018-ban kell újabb 5 esztendőre gyülekezeti, kerületi és országos elöljárókat választanunk. Hordozzuk imádságban a folyamat egészét!

Asszonyok, ha találkoznak, a vendégül látás is középpontba kerül. Az ókori keleten a mai napig óriási jelentőséggel bír a mindennapi és az ünnepi asztalközösség. Nálunk, magyar reformátusoknál is régi és szép szokás a bibliai alapokon nyugvó szeretetvendégség. Köszönjük a sok szorgos kéz munkáját, mely hozzájárult ahhoz, hogy a konferencia vendégei terített asztalokhoz ülhettek. A forró és nagyon finom gulyás után, azok a sütemények következtek, melyek épp oly sokfélék voltak, mint mi magunk, hiszen nem csak a házigazda asszonyok keze munkáját dicsérték, hanem a békés megyei asszonyok sokszínű ízvilágát is. Milyen jó az, ha képesek vagyunk egymás megvendgelésére! Köszönet érte.

Nők, asszonyok találkoztunk egymással egy szép május napon. Nevettünk, társalogtunk, együtt gondolkodtunk talán még könnyeket is ejtettünk, de nem csak a magunk örömére, hanem azért hogy tanuljunk egymástól az Isten közelségében, a templom tiszta és áhítatos csendjében, ahonnan mindannyian a 100. Zsoltár szavaival indulhattunk el otthonainkba a helyi lelkipásztor záró gondolatai nyomán.

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!

Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!

Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.

Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!

Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”

Koncz-Vágási Katalin
lelkipásztor, Sarkad-Belváros
egyházmegyei nőszövetségi összekötő