Együttműködési megállapodást kötött a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség és a szöuli Myungsung Presbiteriánus Gyülekezet. Az együttműködési megállapodás alapja az a 2006-ban aláírt testvérkapcsolati egyezmény, amelyet a Magyarországi Református Egyház és a Koreai Presbiteriánus Egyház kötött. A hat évvel ezelőtti megállapodás célja az volt, hogy a dél-koreai és a magyarországi reformátusok között gyülekezeti és egyházmegyei szinten kapcsolatok jöjjenek létre.
További képek (Fotó: Barcza János)
Kim Sam-Whan lelkipásztor az aláírás előtt tartott beszédében kiemelte, hogy Koreában a legnagyobb reménységet a hit adja a mostani feszült időkben, és bízik abban, hogy a közös munka során tudnak majd tanulni a nagy múltú debreceni református gyülekezettől.
A tizenegy fős dél- koreai delegáció két napos debreceni látogatása alatt megtekintette a Református Kollégiumot, valamint találkoztak Fekete Károllyal a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorával és a Nagytemplom presbitériumával is, valamint a szöuli gyülekezet vezetője a vasárnapi istentiszteleten köszöntőt mondott.
További képek (Fotó: Barcza János)
Az Európa Rádió riportjában először Kim Sam-Whan lelkipásztor, majd Vad Zsigmond esperes-lelkipásztor beszél. A riporter Buzas Bori.
A Koreai Presbiteriánus Egyház Myungsung gyülekezete több mint százezer fős. Vad Zsigmond, a Debreceni Egyházmegye esperese tavaly látogatott először a világ második legnagyobb várostömörülésébe. Az élményeit felidézve elmondta: nemcsak Szöul hatalmas, hanem a gyülekezet is, ugyanis több mint ötven lelkipásztor, százötven diakónus, kétezer fős énekkar, és negyven fős presbiteri gárda munkálkodik a közösségben.
1980 júliusában Kim Sam-Whan lelkipásztor huszonkét laikussal alapította a gyülekezetet, azóta több mint százezer tagot számlálnak, saját magukról úgy vélekednek, hogy nemcsak számban, hanem a lelki élet területén is növekedtek. Az egyházközség csoportokon alakuló gyülekezet, ugyanis minden területen, külön foglalkoznak az emberekkel.
„Ez a szép számú hívő nemcsak vasárnapi keresztyén, részt vesznek a hét istentisztelet egyikén, a házi Bibliaórákon és az imaközösségeken” - osztja meg élményeit Vad Zsigmond. A gyülekezeti élet hajnalban kezdődött és többnyire este tíz óra után fejeződött be. „A vasárnapi hét istentiszteleten hatvanezer gyülekezeti tag vett részt összesen. A háromezer fős templomba nem férnek be, ezért a környék kisebb templomaiban televízión keresztül követik az igehirdetést. Minden héten húsz-harminc újabb és újabb koreai szeretne gyülekezeti tag lenni. Ilyenkor bemutatják őket az alkalmakon, a továbbiakban pedig foglalkoznak velük, tanítják őket.”
Koreában nem egyes emberek csatlakoznak a gyülekezethez, hanem családok, idővel mindenki megtalálja a helyét és ragaszkodóvá válik- fogalmazott a nagytemplom vezető lelkésze. A nyitottság, a Bibliához való kötődés - szó-szoros értelmében is él, ugyanis, mindenki viszi magával a Szentírást a különböző gyülekezeti alkalmakra - a reformáció tanaihoz való hűség jellemző rájuk - véli az esperes.
Koreában amerikai misszionáriusok terjesztették el a kereszténységet a XIX. század végén. A szétszakított ország déli részén a relatív többség nem tartozik egyik felekezethez sem, míg a vallásosak körében az „őshonos" buddhizmus lassan kisebbségbe szorul. Dél-Korea ötvenmilliós lakosságának mintegy 25-30 százaléka keresztyén, jelentős részük a kálvini tanításokat követi: presbiteriánus, magyar szóhasználattal református.
