A Tiszántúli Református Egyházkerület 1557-ben jött létre a debrecen-nagyváradvidéki és szatmárvidéki szuperintendentiák egyesülésével. A magyar reformátusság e legnagyobb területű egyházkerülete 14 egyházmegyét foglalt magába: a beregit, biharit, érmellékit, máramarosit, békésit, debrecenit, szatmárit, szilágyit, szabolcsit, zarándit, nagybányait ugocsait, nagykunságit, középszolnokit.

1821-22-ig ebben annyi változás történt, hogy a zarándi egyházmegye elnéptelenedése miatt megszűnt. Az 1821-22-ben tartott generális konvent a máramarosi és ugocsai egyházmegyéket összevonta, a debrecenit és biharit megosztotta (új: alsószabolcs- hajdúvidéki, illetve nagyszalontai) a szilágyit pedig Erdélynek engedte át. 1909-től a felsőszabolcsi ketté vált. (új: középszabolcsi) Legnagyobb fejlődésen a békés-bánáti egyházmegye ment át, amely területileg is, népességét tekintve is kerületi nagyságúra nőtt. A kerület egységes életének Trianon vetett véget. Területéből és népességéből jutott Csehszlovákiának, Romániának sőt a Szerb-Horvát államalakulatnak is . A megmaradó többnyire csonka 11 egyházmegye alkotta a továbbiakban a Tiszántúli Egyházkerületet.1938- 39-ben kiegészült a régi területének egy részével a kerület, de ez csak 1945-ig tartott. Ezt követően annyi változás történt a visszaálló 1938 előtti állapothoz képest, hogy a békés-bánáti egyházmegye békésire és csongrádira oszlott, a debreceniből kivált a debrecen-városi egyházmegye. 1952-ben, már állami beavatkozásra, alkalmazkodva a közigazgatási megyék határaihoz, 9 egyházmegye szerveződött: bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki, nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári. A tiszáninneni egyházkerület megszüntetésével illetve jelentős részének tiszántúlhoz csatolásával 1953-tól 1957-ig, tiszáninnen önállóságának visszanyeréséig, tiszavidéki nevet viselt a megnövekedett kerület. A gyülekezetek száma ma 410. Jelenleg nem a legnagyobb területű, de a legnépesebb kerület Magyarországon.

Napi ige
2014.10.24.
Jer 16,14–21
14 De majd eljön az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, 15 hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam. 16 Íme, sok halászt hívatok – így szól az Úr –, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból. 17 Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és bűnük nem maradhat rejtve szemem előtt. 18 Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt...
Hírlevél
Ha rendszeresen szeretne
értesülni Egyházkerületünk híreiről, programjairól, Iratkozzon fel hírlevelünkre.
feliratkozás
Európa Rádió Kálvin emlékévek Lícium